Az 5 éves Nyitott Műhely novemberi alkotója Kovács Kata népi játék és kismesterség oktató
Farkas Réka | 2020. november 10. | Olvasási idő: 7 perc
Mikor kezdtél el kézműveskedni?
Szüleim is kézműveskedtek. Anyukám és a nagymamám nagyon sokat kötött, horgolt, hímzett. Tőlük tanultam mindent.
Ahogy születtek a gyermekeim, velük is sokat foglalkoztam, gyurmáztunk, sütöttünk. Kiderült, hogy én anyának születtem. Mivel nagyon szeretem a gyerekeket, egy idő után kitaláltam, hogy kézműves-foglalkozásokat fogok tartani nagycsaládosoknak. A Mesterségek Ünnepén a húgom talált rá a Hagyományok Háza udvarára. Ő hívta föl a figyelmem rá, így kerültem ide. 2002-ben kezdtem el a játszóházvezetői, majd 2003-ban a szálasanyag OKJ-s tanfolyamot Bárány Maránál. Később oktatói vizsgát is szereztem.
Melyik anyagokkal szeretsz a legjobban dolgozni?
Türelmetlen vagyok, hozzám nem áll közel a finom kézműves munka. Ezért szeretem a gyékényt, a csuhét. A gyékényszövésnél, illetve a csuhé sodringolásnál el lehet rejteni azokat a szálakat is, amik nem tökéletesek. Apukám szerint mindent fel kell használni, hulladék nélkül. Ez a két technika a legalkalmasabb erre.
Sokáig dolgoztál kákával is…
Az anyagbeszerzés nagyon nehézkes, például gyékényhez nem könnyű hozzájutni. Viszont a gyáli patakparton van káka, és ebből is lehet szőni. Ez teljesen véletlenül derült ki. Amikor a Nyitott Műhelybe kerültem, Vidák Istvánnál láttam a kasmíri imaszőnyeget, amiről kiderült, hogy az anyaga békaszittyó. Ez a káka hivatalos neve. Így kaptam kedvet a kákaszövéshez, amiből jógaszőnyeget és párnát készítek. Azon kívül, hogy természetes anyagból készül, sokan azért szeretik, mert kint hagyhatják a kertben, nem baj, ha megázik.
Mik a kedvenc tárgytípusaid, amit csuhéból készítesz?
Végigpróbáltam az összes technikát: a hármasfonást, a csomózást, sodringolást. Csomózással alátétet csináltunk és tálkát. A Viharsarokban nőtt fel az édesanyám, ők lábtörlőt készítettek ezzel a technikával, amit meg is tudott mutatni. Nagynéném mesélte, hogy papucsot is csomóztak. Ezt is kipróbáltam, de annyira nem szerettem. Készítettem már gyerekekkel manólakot is. A legjobban azonban sodringolni szeretek és széket bekötni. Utcán talált karosszéket is javítottam már, ennek történetét a Nyitott Műhelyben is olvashatjuk, mert egy tabló is készült belőle.
Mivel kopogtatnak nálad az emberek, milyen megkereséseid vannak?
Gyékényből és csuhéból is hoztak be a Nyitott Műhelybe szatyrot, hogy javítsam meg. Sőt, még egy teáskanna bambusz fülét is csuhéval pótoltuk. Sokan a székbekötéssel keresnek.
Vásárban szoktál árusítani?
Nem, de volt már egyéni megrendelésem. Mán Renáta ruhatervező a „Gombold újra pályázat” kapcsán keresett meg, hogy csuhéruhát, csizmát és fejdíszt szeretne velünk készíttetni. Az egyik évfolyamtársam csinálta a ruhát, én a csizmát és a fejfedőt, különdíjat kaptunk. Egyedi dolgokat szeretek készíteni, valami különlegeset.
Sással szoktál dolgozni?
Tanultam, de nem szoktam. A Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban van bent egy szék, amit az ófalui bekötéssel kötöttünk be Négyesi Timi segítségével. Marával pedig lábtörlőt csináltunk ebből az anyagból. Időnként szalmával is dolgozom, mert egyszer szert tettem egy halom szalmára.
A legnehezebb az anyagbeszerzés, mert manapság már nem mehetünk akárhová gyékényt szedni…
Ezen anyagok felhasználása régen hozzátartozott a mindennapi élethez. Ahol gyékény nőtt, ott gyékénnyel dolgoztak, ahol kukorica, ott csuhéval.
Nemrég megismerkedtem egy szerbiai, vajdasági hölggyel, aki csodálatos tárgyakat készít csomózással. Nagyon szépen, egyenletesen dolgozik, és ugyanazokat a tárgytípusokat készíti csuhéból, amit mi gyékényből, pl. szakajtót.
Amikor gyerekekkel foglalkozol, mi az, amit szeretsz velük csinálni?
Egynapos foglalkozásokat vállalok. Sokszor bőrt viszek, a bőrkarkötőt nagyon szeretik a kisebb gyerekek is készíteni. Volt azonban olyan is már, hogy gyékényt is szőttünk. Jártam már óvodában is, iskolában is csoportoknál, gyékénycsillagot, angyalokat is csináltunk. A Mesterségek Ünnepén egyetemisták is jöttek hozzám szőni, a Nyitott Műhelyben pedig inkább a felnőtt korosztály keres meg.
Vidéken is tanultál?
Igen, Tápén jártunk Bárány Marával. Minden konyhában van ott hokedli. Ők azt találták ki, hogy ha megfordítják a hokedlit, és fognak egy bordát, akkor tudnak szőni. Kisebb tárgyakat készítenek, tolltartókat, alátéteket. Én is csináltattam az apukámmal kereteket és a táborokban gyerekekkel így szövünk.
Hogyan csatlakoztál a Nyitott Műhelyhez?
2005-ben volt 15 éves Bárány Mara szálasanyag tanfolyama. Mi voltunk a második évfolyam, a tárgyainkat kiállították a Szilágyi Dezső téri oktatóhelyen. Péter Szidónia találta ki, hogy ennek megünneplésére szervez egy ötalkalmas tanfolyamot a Nyitott Műhelyben. Neves oktatókkal találkozhattunk: Négyes Tímeával sással kötöttünk be széket, Vidák Istvánnal kasmíri imaszőnyeget készítettünk gyékényből. A harmadik vagy negyedik alkalommal az akkori szervező, Judit, megkérdezte, hogy kinek lenne kedve dolgozni a Nyitott Műhelyben. Én jelentkeztem, mert nagyon tetszett. Az volt az érdekes, hogy Bárány Mara nagyon sok helyre vitt minket, idősebb emberekhez, akiknek hatalmas tudásuk volt. A Nyitott Műhelyben pedig egy idő után rádöbbentem, hogy én vagyok a tudós tapasztalt néni.
Kerestek téged a vírusos időszak alatt is?
Igen, telefonon. Volt, akit a csuhépapucs készítés érdekelt, volt, aki széket szeretett volna bekötni. Néha viszont azt érzem, hogy az emberek nagyon türelmetlenek, ha nem tudnak megcsinálni valamit azonnal, akkor már nem is akarnak belefogni. Nem is tudják elképzelni, hogy mennyi munka van ebben.
Kikkel dolgoztál együtt a Nyitott Műhelyben?
Öt évente van az „Élő népművészet” pályázat, ahol a kiírásban volt egy kategória alkotópároknak. Két tárgyam is bekerült az első körben Zsámbékra. Az egyik egy csuhétáska, amihez Somos Veronika bőrműves készítette elő a bőrszíjakat, amivel körbeszironyoztam azt, ezenkívül készített táskafület, gombot és akasztót, a másik pedig egy csuhékalap, amit Balla Gemma nemezkészítő egy selyemnemezelt szalagja díszíti. A vírushelyzet ugyan nem kedvez ennek, de remélem, vannak olyan kapcsolatok, amik kiállják az idő próbáját, és akkor folytathatjuk a munkát.
Mit csinálsz a vírusos időszak alatt?
Felállítottam itthon a gyékényszövőszékemet, amit szintúgy édesapám készített, mert szőni nagyon szeretek. Tavaly Makó közelében egy tanyánál tudtam széleslevelű gyékényt vágni. Most nem szőnyeget szövök, hanem hátizsákot szeretnék, illetve táskát. A körbedolgozás okoz egy kis problémát, de találtam rá megoldást. Láttam a zsámbéki kiállításon Borbényi Éva kosarait, aki színes kenderszállal fülezte fel. Én is ezt a szálat szeretném használni. A másik tervem az, hogy székeket kössek be csuhéval, az ófalui technikával. Egy kirándulás alkalmával láttam Nagyvázsonyban egy nagyon érdekes csuhé székbekötést. Mivel egy vályogházban van, a Balaton közelében, ezért tudott nagyon jó állapotban megmaradni. Megengedték, hogy megfordítsam, és lefényképezhettem. Ezt szeretném kipróbálni. Egy válltáskát is fogok készíteni, mert kaptam egy nagyon érdekes alakú formafát. Próbálok hozzáillő fület és bélést kitalálni. Torba Ildikó szűrrátétkészítővel is szeretnék együtt dolgozni. Gyűjtöttem csuhét is. Nagyon érdekes volt számomra az, amikor megtapasztaltam, hogy a csuhék mennyire különbözőek lehetnek. A lófogú kukoricacsuhéval állítólag nagyon jó dolgozni, de az én ujjamat marja. A vörös szemű kukoricának a csuhéját szeretem, de a bácsi, akitől beszereztem, abbahagyta a gazdálkodást. Kipróbáltam a csemegekukoricának a héját, készítettem egy kalapot, és még féléretten is jól használható volt. Most ezt gyűjtöttem sokat, és ezzel dolgozom itthon.
Gyermekeid is kézművesek?
Négy gyekem van, egy kislányom, egy nagylányom, és közte két fiú. De már mindenki dolgozik. A kézművességet hobbi szinten művelik, a kislányom animáció szakon végzett, és horgol. A kosárfonásban is nagyon ügyes. Mindenkinek benne van a kezében, a nagylányom az ötvösséget próbálta ki. Én negyven évesen kezdtem el a tanfolyamot, úgyhogy még van idejük.
