Egy érdekes – török – mesei párhuzam
Mai mesénk tehát nemzetközileg ismert népmese-típuscsaládhoz tartozik. Itt csak egyetlen „rokon” mesét, egy a maga korában világhírű nyelvész, gyűjtő Kúnos Ignác által gyűjtött és fordított török mesét idézünk fel - melyet ITT lehet olvasni.
A barcasági változat, amelyet Pannától megismerhetünk, igen közel áll ehhez a török változathoz.
Több magyar változattól eltérően Hacsi Panna meséje szoros párhuzamot mutat a török mese cselekményvázával. Nemcsak a cselekmény, a mesei epizódok, hanem a motívumok szintjén is: például az ördögök anyja, aki pozitív szereplő, mindkét mesében óriási, lábait hegyeken nyugtatja; ő rejti el emberevő fiai elől a tündérekért (a törökben peri-kért) útnak indult királyfit – mégpedig egy hétköznapi tárggyá (pl. seprűvé) változtatva, és amikor fiai hazajönnek, ugyanúgy csitítja őket, hogy barátságosan bánjanak vele… A foguk közül (ember)húst piszkáló ördögök végül testvérükké fogadják az ember-fiút, és segítenek neki, így nem táltos paripán repülve, hanem az ördög (dev) segítségével szerzi meg a tündérlányokat rejtő növényeket.
De természetesen adódnak kisebb és nagyobb eltérések is.
A török mesében például három ördögasszony-testvérhez tér be a királyfi, azoknak 40, 60 és 80 fia van, Panna meséjében már a második ördögasszonynál célhoz ér, illetve az első ördöganyának 20, öreganyjának 39 ördögfia van… A barcasági mesében a tündérlány víz híján „porrá válik” és elszáll a levegőben, a törökben eltűnik… (a típus más variánsaiban, amikor a tündérlányok szomjan halnak, elfonnyadnak, a meggondolatlan királyfi kénytelen eltemetni, megsiratni őket). A török mesében arab szolgáló, a csángó szövegben cigányassszony a mesei ellenfél. A tündérlányt a mese végkifejlete előtt gyámolító öregasszony Kúnos Ignácnál a hárembe bejáró tanítónő…stb.
A magyar népmesében néhol ugyanolyan drasztikusnak tűnő részleteket találunk, mint a törökben: ilyen pl. hogy a tündérlány fejébe a gonosz asszony tűt szúr, amitől az galambbá változik és elrepül.
Máshol finomodott a csángó mesemondó – vagy Hacsi Panna – változata: az ördögök pl. egyszerűen csak „húst” piszkálnak ki a foguk közül. A három narancs-peri c. mesében kissé plasztikusabb a jelenet:
„…egyszerre csak betoppan a negyven ördög legény és kezdi mind: «Emberszagot érzek, anyó.»
«Ugyan, ugyan - csitítja őket az anyjok - mit keresne itt köztetek ember fia, vájkáljátok csak meg a fogatokat.»
Elővesznek egy-egy hasáb fát és a mint vájkálnak vele a foguk közt, az egyik egy czombot, a másik egy kart, ki fejet, ki meg mellet huz ki a foga közzül.”
Akit szívesen vállalkozna további összehasonlításra, a magyar népmesekincsen belül is, aki szívesen összevetné a látott, a Hacsi Panna által újraalkotott mesét a mesetípus egy másik, ráadásul jelentősen eltérő variánsával, annak ajánljuk pl. A Világszép Nádszál kisasszony c. mesét Benedek Elek átírásában vagy ezt: A három tündérnarancs. Különleges magyar népmesék Urai Erika rajzaival. Enciklopédia Kiadó, Bp. 2007. c. gyűjteményt:
Mesemondás és tájnyelv
Hacsi Panna mesemondása jó példa arra, hogy ki-ki leginkább a saját nyelvén, nyelvjárásán tud hitelesen megszólalni. Mesemondónk szép, ízes magyar nyelven mesél, ha jól figyelünk, kihallhatjuk enyhén tájnyelvi beszédmódját, szóhasználatát. Néhány kiragadott példa: beszédbe egyeledett, gyere nálunk („gyere hozzánk”), tündérjány, kapackodjál; az ördögfiú ezt kiáltja a királyfinak: No, nyisd ki a szemed, oszt kapd el a három narancsokat; (a királyfi) megpöccintette a kis bicskajával…
Ahogyan Agócs Gergely megfogalmazta a népi-előadóművészeti minősítő zsűrizési szempontrendszerében: a mai mesemondókat arra biztatjuk, hogy „...csakis abban az esetben mondjanak nyelvjárásban mesét, ha az a nyelvjárás a sajátjuk, vagy legalábbis az adott tájnyelvi környezetből származnak, tehát természetes módon képesek felidézni a szóban forgó nyelvjárás sajátos ízeit.”
Formulák
Népmeséink formai-szerkezeti jellegzetességei közé tartozik, hogy bizonyos állandósult szókapcsolatok, formulává összeállt mondatok ún. mesei sztereotípiákat alkotnak. Talán a legismertebbek a mesekezdő és mesezáró formulák, a legegyszerűbbeket („Egyszer volt, hol nem volt…” stb.) mindenki ismeri. Panna egy kevéssé ismert formulával kezdte a meséjét: „Egyszer volt, hol nem volt, ott, ahol a világ végét deszkával kerítik körbe, hogy a por ne lepje, volt egy király….”.
Hacsi Panna az immáron újraalkotott mesében végig igényes mesei nyelvezetet használ, szép hasonlatokat, fordulatokkal, hasonlatokal él. Kiragadott példák a szépség, a szerelem érzékeltetésére: „De ez olyan szép volt, hogy a királyfinak a szíve csak úgy belédobbant!”, „Szívemnek szép szerelme, lelkemnek fele!”
A befejezés sem szokványos, a mesemondó magát is beleszövi: (A királyfi) „...nagy lakodalmat csapott, azt a tündérlányt feleségül vette. Hát a lakodalomban én is ott voltam, kaptam is egy békacombot, hogy elhozzam nektek – de útközben odadtam egy macskának, úgyhogy nem hoztam semmit, csak ezt a mesét! Hát ez így vót, mese vót, amit tudtam, nektek mind elmondtam!”
