1993-ban születtem Budapesten, Gödön nőttek fel. Szüleim is kézművesek, ezért már egészen kis koromban megismerkedtem nagyon sok kézműves technikával. Ahogy a gyermek a szüleit utánozza, úgy én is az ő példájukat követtem, szinte észrevétlenül szívtam magamba néphagyományunk átadásának fortélyait. Általános iskola harmadik osztályos voltam, mikor életem első önálló kézműves-foglalkozását tartottam, emlékszem, szitakötőt készítettünk csuhéból. Innentől kezdve többször is tanítottam, nyaranta táborokban, hétvégenként rendezvényeken, sokszor velem egy idős, vagy nálam idősebb gyerekeket is. Képtelenségnek hangzik, de úgy is fogalmazhatok, hogy fiatal korom ellenére közel tíz éves szakmai tapasztalattal rendelkezem.
2012-ben a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium dráma tagozatos osztályában érettségiztem, majd Nádudvaron tanultam tovább egy csodálatos kézműves szakiskolában, ahol nemezelésben majd szövésben mélyíthettem el tudásomat. Ebben az iskolában nem csak mesterséget tanulhattam, de egy csodálatos életszemléletet is kaptam, amiben megtaláltam önmagamat és amibe beleszerettem. Közben elvégeztem a Hagyományok Háza népi játszóházi foglalkozásvezető tanfolyamát, később a hagyományos népmesemondó tanfolyamot, idén pedig magyar népi éneket tanulok ugyanitt. Ezen kívül a néptánc sem áll távol tőlem.
Fontosnak tartom a komplex nevelést, melynek ez mind része, ám mégis a kézművesség áll legközelebb hozzám. Nagyon sok mindenben kipróbáltam már magam, szeretek különböző anyagokkal dolgozni, kedves számomra a bőrözés, kosárfonás, bútorfestés is többek között. Lételemem a folyamatos tanulás, fejlődés, kísérletezés, de legfőképpen a tudásom, tapasztalataim megosztása másokkal, hiszen az viszi előre a világot, ha az ember nem irigyli másoktól a tudását.