Nem hivatásos alkotó
Már gyerekkorom óta érdekel a népművészet, sokszor nosztalgiázom, most még inkább.
Mindig jó szívvel gondolok a Szejke Szépteremtő kaláka című népművészeti táborra, ahol gyerekként először hallottam a tulipános ládáról, ahol a tábori kirándulás alkalmával először pillanthattam festett bútort, kazettás mennyezetet, és itt próbálhattam ki a bútorfestés alapjait. Annyira megszerettem, hogy visszajáró táborozó lettem, itt ismertem meg a homoródalmási és csíki bútorfestés hagyományos motívumait, színvilágát és magát a technikát, a földfesték használatát, a jópofa, ízes mestereket, a barátságukat már nem is említve. Persze elsodort az élet erről a pályáról, de időközönként, ha időm engedi/engedte egy kis ékszerdobozkát, egy-egy öröknaptátr, kulcstartót vagy hűtőmágnest azért festettem.
Nemrégiben egy kedves ismerősöm készülő teraszára sikerült elkészíteni egy egyszerűbb, natúr alapon homoródalmási motívumokkal visszafogottan díszített kazettás tulipános ládát. Földfestéket használtam, amit lenolaj helyett lakk réteggel rögzítettem. Jó volt belemélyedni, utána olvasni a bútorfestés megjelenésének, majd a hagyomány kialakulásának, a tájegységek jellemzőinek, és megtervezni egy mai lakásba használatos kelengyés ládát, majd lépésről lépésre megfesteni a mintát.
Ilyenkor hasznosnak érzi magát az ember.
