„Minden­kire rá van bízva valami fon­tos, amiv­el el kell jut­nia az Üve­ghegy elé”

Hont Angéla   |    2020. május 18.   |  Olvasási idő: 3 perc


Bognár Szilvia énekes már 18 évesen a Népművészet Ifjú Mestere lett, számtalan zenekarban, produkcióban találkozhattunk vele, többek között a Magyar Állami Népi Együttes előadásain, az Anima Sound System és a Makám énekeseként, a Sebő együttes vagy épp a Csík zenekar koncertjein. Saját együttest 2006-ban alapított, azóta több sikeres felállással és lemezzel hódítja meg a népzene és világzene kedvelőit és a kisgyerekes családokat. A járvány miatt kialakult helyzetről, otthoni elfoglaltságokról kérdeztük.

Van-e kialakult „karantén-rituálé”, ami segít a mindennapokat strukturálni?

Nincs, sőt, még egy általános menetrendet, időbeosztást is nehéz kialakítanunk. Ennek több oka van. Egyrészt a gyerekek tökéletesen tudják, hogy az itthoni tanulás nem a suli, nem lehet velük ugyanazon rítusok, menetrend szerint tanulni, egyszerűen nem fogadják el tőlem. Másrészt nehéz a gyermekek mellett olyan munkákat végezni, amihez mindketten kellünk és nem automatizmus, hanem bele kell mélyedni, például itthon stúdiózni. (Szilvi férje Kovács Zoltán zeneszerző, nagybőgős nemcsak az életben, hanem a zenekaraiban is társa – a szerk.) Erre marad az éjszakai műszak. De akkor bajosabb időben felkelni, főzni a tanulás mellett, szóval, kissé úszik a nap... De van, hogy igyekszünk rendet tenni, befejezni a munkákat a kertben, ebben viszont az aktuális időjárás a meghatározó, olykor ez is borítja a menetrendet.

Van-e valami új tevékenység az életedben, amit eddig nem csináltál, mert nem volt időd/bátorságod/kedved hozzá, de most hozzáfogtál?
Mint sokan mások, elkezdtem kenyeret sütni, méghozzá kovászos kenyeret. Nem lenne rá feltétlenül szükség, háromnaponta mégis sütök, annyira boldogító, szép érzés. És végre a veteményes is bővült, magam nevelhettem a palántákat, erre eddig nem volt időm, kapacitásom.

kovaszos_kenyer

Milyen zenéket hallgatsz most szívesen otthon?
Most is sokféle zenét hallgatunk, ahogy eddig is. Komolyzenét, különféle népzenéket, jazzt, de bevallom, így, hogy egyfolytában jelen van a gyereksereg – mert hárman már egy egész sereg bírnak lenni –, megnőtt a vágyam a csendre...

Hallgatsz-e most gyűjtéseket? Melyik a kedvenced? 
Az archívumokban elég céltudatosan szoktam kutakodni. Legutóbb Janka lányomnak mutattam egy ördöngösfüzesi felvételt, amit ő aztán elénekelt egy Anyák napja alkalmából készült számunkban Weöres Sándor Buba éneke című verse mellé.

Milyen könyvet ajánlanál az otthonlétre?
Hűha, hogyan is emeljek ki egyet a számtalan szép, gazdagító alkotás közül? Egyszerű megoldást választok: a napokban Jávorszky Béla írásait forgatom leggyakrabban és nagy élvezettel, a Vujicsics-örökségről, Halmos Béláról, a magyar FOLK történetéről...1 Jó szívvel ajánlom!

Mi hiányzik a járvány előtti időszakból, és van-e valami, ami várhatóan ebből az időszakból fog hiányozni?
A kertben töltött plusz idő egész biztosan hiányozni fog.
De most sokkal inkább hiányoznak a koncertek, a közös muzsikálás, a „születés” pillanatai, a kapcsolódás az emberekhez, az öröm, hogy valamit a dalok révén közvetlenül adhatok.
A most készülő Titoktok lemezen Lázár Evin egyik legszebb meséjét is szeretném elmondani a gyerekeknek, a címe: Az élet titka. Ebből kiderül, hogy mindenkire rá van bízva valami fontos, amivel el kell jutnia az Üveghegy elé, a nagyszakállú öregemberhez. Sőt, ott csak akkor nyílik ki a 365 tornyú vár kapuja, ha mindenki elénekli a dalból a reábízott egy sort, s összeáll az ének. Mindig erre gondolok, ha kezdek elcsüggedni, hogyha most nem is a megszokott módon, vagy csak felvételeken, interneten keresztül, de mégis, rám ez van bízva, ezt kell vigyem az Üveghegy elé, a dalolást…

1 Jávorszky Béla Szilárd: A magyar FOLK története, Kossuth Kiadó-Hagyományok Háza, 2013

Fotó: Falus Kriszta


Tovább interjúk, érdekességek 

Interested in other programmes?

Subscribe to our newsletter and be the first to hear about our events and training.