Hont Angéla | 2020. május 18. | Olvasási idő: 3 perc
Bognár Szilvia énekes már 18 évesen a Népművészet Ifjú Mestere lett, számtalan zenekarban, produkcióban találkozhattunk vele, többek között a Magyar Állami Népi Együttes előadásain, az Anima Sound System és a Makám énekeseként, a Sebő együttes vagy épp a Csík zenekar koncertjein. Saját együttest 2006-ban alapított, azóta több sikeres felállással és lemezzel hódítja meg a népzene és világzene kedvelőit és a kisgyerekes családokat. A járvány miatt kialakult helyzetről, otthoni elfoglaltságokról kérdeztük.
Van-e kialakult „karantén-rituálé”, ami segít a mindennapokat strukturálni?
Nincs, sőt, még egy általános menetrendet, időbeosztást is nehéz kialakítanunk. Ennek több oka van. Egyrészt a gyerekek tökéletesen tudják, hogy az itthoni tanulás nem a suli, nem lehet velük ugyanazon rítusok, menetrend szerint tanulni, egyszerűen nem fogadják el tőlem. Másrészt nehéz a gyermekek mellett olyan munkákat végezni, amihez mindketten kellünk és nem automatizmus, hanem bele kell mélyedni, például itthon stúdiózni. (Szilvi férje Kovács Zoltán zeneszerző, nagybőgős nemcsak az életben, hanem a zenekaraiban is társa – a szerk.) Erre marad az éjszakai műszak. De akkor bajosabb időben felkelni, főzni a tanulás mellett, szóval, kissé úszik a nap... De van, hogy igyekszünk rendet tenni, befejezni a munkákat a kertben, ebben viszont az aktuális időjárás a meghatározó, olykor ez is borítja a menetrendet.
Van-e valami új tevékenység az életedben, amit eddig nem csináltál, mert nem volt időd/bátorságod/kedved hozzá, de most hozzáfogtál?
Mint sokan mások, elkezdtem kenyeret sütni, méghozzá kovászos kenyeret. Nem lenne rá feltétlenül szükség, háromnaponta mégis sütök, annyira boldogító, szép érzés. És végre a veteményes is bővült, magam nevelhettem a palántákat, erre eddig nem volt időm, kapacitásom.
Milyen zenéket hallgatsz most szívesen otthon?
Most is sokféle zenét hallgatunk, ahogy eddig is. Komolyzenét, különféle népzenéket, jazzt, de bevallom, így, hogy egyfolytában jelen van a gyereksereg – mert hárman már egy egész sereg bírnak lenni –, megnőtt a vágyam a csendre...
Hallgatsz-e most gyűjtéseket? Melyik a kedvenced?
Az archívumokban elég céltudatosan szoktam kutakodni. Legutóbb Janka lányomnak mutattam egy ördöngösfüzesi felvételt, amit ő aztán elénekelt egy Anyák napja alkalmából készült számunkban Weöres Sándor Buba éneke című verse mellé.
Milyen könyvet ajánlanál az otthonlétre?
Hűha, hogyan is emeljek ki egyet a számtalan szép, gazdagító alkotás közül? Egyszerű megoldást választok: a napokban Jávorszky Béla írásait forgatom leggyakrabban és nagy élvezettel, a Vujicsics-örökségről, Halmos Béláról, a magyar FOLK történetéről...1 Jó szívvel ajánlom!
Mi hiányzik a járvány előtti időszakból, és van-e valami, ami várhatóan ebből az időszakból fog hiányozni?
A kertben töltött plusz idő egész biztosan hiányozni fog.
De most sokkal inkább hiányoznak a koncertek, a közös muzsikálás, a „születés” pillanatai, a kapcsolódás az emberekhez, az öröm, hogy valamit a dalok révén közvetlenül adhatok.
A most készülő Titoktok lemezen Lázár Evin egyik legszebb meséjét is szeretném elmondani a gyerekeknek, a címe: Az élet titka. Ebből kiderül, hogy mindenkire rá van bízva valami fontos, amivel el kell jutnia az Üveghegy elé, a nagyszakállú öregemberhez. Sőt, ott csak akkor nyílik ki a 365 tornyú vár kapuja, ha mindenki elénekli a dalból a reábízott egy sort, s összeáll az ének. Mindig erre gondolok, ha kezdek elcsüggedni, hogyha most nem is a megszokott módon, vagy csak felvételeken, interneten keresztül, de mégis, rám ez van bízva, ezt kell vigyem az Üveghegy elé, a dalolást…
1 Jávorszky Béla Szilárd: A magyar FOLK története, Kossuth Kiadó-Hagyományok Háza, 2013
Fotó: Falus Kriszta
