Folklóradatbázisunkban elérhetőek az 1950-es években készült táncos gyűjtések néma felvételei is. Rendkívül izgalmas és tanulságos annak a három párnak és két asszonynak a tánca, melyet 1955-ben Maácz László gyűjtött a Dél-Alföldön, azon belül is Sárréten, Bélmegyer falujában.
A lassú csárdásban apró, feszes csárdás lépések, röcögők, félfordulók, előre és hátra haladó páros forgások vannak itt is, ám olyan szűk tartással és lépésekkel, olyan „megfogott, szikár” mozgással, melynél a fókusz egészen a páros kapcsolatra, az együttrezgésre tud kerülni. A párok minden porcikájukkal egymásra és a citerazenére koncentrálnak, mintha nem is a mozdulatért lenne a tánc, hanem az összhang kereséséért és élvezetéért. Ha jól megnézzük, közben a friss csárdás izgalmas ritmusú forgás indító bokázókat és kopogókat rejt, sasszé és cifra-lépések, ültető figurák és lendületes forgások tarkítják nagyon közeli, bensőséges tartásban táncolva. A színpadon gyakran látott széles előadásmódú, pergő figurasorok kitáncolása mellett, bizony nagy erő tud lenni ebben koncentráltságban is!