1971-ben születtem Jászberényben.
Jászárokszálláson élek feleségemmel, Krisztinával és három gyermekemmel: Annával, Emesével és Bálinttal.
Kertésznek tanultam, vidéki fiatalként elvarázsolt a kert, a növények, a fák. Gyermekként a nagyszülői portán, az istállóban, a padláson olyan tárgyak bújtak meg, melyeknek története volt. Emberek, rokonok ügyes kezét dicsérő alkotások. Egyébként egyszerű használati tárgyak: kosarak, favilla, szakajtó, fonott demizsonok, fazekak, rongyszőnyegek. Ezek közül a fa, a vessző megmunkálása vonzott a legerősebben. Kis Kálmán jászberényi kaskötőtől tanultam az első fogásokat. És innentől nem volt megállás. A Hagyományok Háza képzésén végeztem kosárfonóként, ahol, 2015 óta már oktatóként dolgozom, és ahol 2017-ben Kézműves oktatásért-díjában is részesültem. Életem a kosárfonás tölti ki. Fonok, tanulok és tanítom. Ebből élek. Tanítok fiatalokat, időseket, fogyatékkal élőket. Műhelyemből és alkotóházunkból az ország sok településére hívnak tanítani. Számomra a legnagyobb eredmény az, hogy a sok meghívásnak alig tudok eleget tenni…
Az alkotás számomra kétkezi munka, őseim életritmusának továbbélése. Megélhetés, szabadság, értékmentés, mesterség. A vessző hajlításával a forma alakítása adja az élményt. Büszkeséggel tölt el, mikor látom, hogy erős, tartós, jól használható kosarat fontam. Ritmusa, harmóniája, szimmetriája van.
Az oktatásban a legszebb és legkomolyabb feladat a mesterséget adó képzéseken való tanítás. Azonban a mai igényekhez igazodva fontosnak tartom, hogy a kosárfonás egyes elemeit, egyszerűbb fogásait szakkörökön is továbbadjam, megismertetem a mesterséget, lehetőséget adva egyszerű tárgyak készítésével az alapanyag megtapasztalására. A legnagyobb öröm finom érzékkel rávezetni a tanulót – legyen az akár felnőtt, akár gyermek – a kezében, újaiban rejlő lehetőségek megismerésére. Az alkotás örömét látni az arcokon, hogy képes vagyok embereket kibillenteni a mindennapok monotóniájából és egy magasabb, más síkon megélni valamit egy ősi mesterség, a kosárfonás világából.
2008-ban lettem kosárfonó szakember, rá két évre a szakma oktatója. 2015-ben nyertem el a népi iparművész címet. 2015 októberében a XVI. Élő Népművészet kiállításon „Arany – oklevéllel” jutalmazták benyújtott pályázatom.
Egyéni vállalkozóként a kosárfonás, annak tanítása, kézműves-foglalkozások, játszóházak vezetése életem központi részévé váltak. Családom mellett ma már csak ennek élek. Szabadidőmben nagy kertünket művelem, „Tarisznyás Alkotóházunkat” vezetem.
Köszönettel tartozom oktatóimnak, mestereimnek, akiktől nemcsak a szakma fortélyait, hanem a szakma szeretetét, alázatát is megtanulhattam. Itt említem meg Kis Kálmán jászberényi kaskötőt, Székely Évát, Varga Pétert, Kanalas Jánost és Morvai Lászlót.
Elérhetőség:
06 20 5797178
