Második, átdolgozott kiadás.

A duda nagyon régi hangszer lehet a magyarság kezén, mert önálló repertoárja van, kifejezések, szólások, közmondások és versikék sokaságával él nyelvünkben, valós és hiedelemtörténetek keringenek róla, a népmesékbe is bekerült, s ilyen tömegű, sokszínű emlék csak hosszú évszázadok alatt alakulhatott ki. Ha a bőrdudáról esik szó, a mai Magyarország hétköznapi embere – bármily különös – a skót dudára gondol elsőként, a kicsit tájékozottabb a nógrádira. Az alföldi változat csak keveseknek jut eszébe, pedig rengeteg apró közlés található róla elszórva, köztük Arany János, Tömörkény István, Juhász Gyula és Móricz Zsigmond szépirodalmi alkotásai, Bartók Béla, Lajtha László, Kodály Zoltán, Dincsér Oszkár és mások zenei megfigyelései, hangfelvételei, fotók is. A források, feljegyzések feldolgozása, összefoglalása, új adatok felkutatása elég körülményes, minden töredéknek örülhetünk ma már.

E könyv legnagyobb földrajzi tájunk, az Alföld hangszerének történeti és nyelvi emlékeit, dalait, folklórját gyűjti egybe a XVIII. század kezdete és a XX. század közepe közötti korszakból. Változatos fejezeteivel, közérthető stílusával óvodástól aggastyánig, nem csak szakmabeliek számára adhat pompás olvasmányélményt.

Gazdag képanyag és bibliográfia egészíti ki a kötetet.

Virágvölgyi Márta Palatkai népzene I. és II. kötetei összesen 112 – Kodoba Márton magyarpalatkai prímás hegedűjátéka alapján lejegyzett – táncdallamot tartalmaznak. Jelen kötetünk az ott közölt dallamok brácsa–bőgő kíséretét mutatja be a hegedűanyaggal teljes szinkronban. A brácsa–bőgő játék lejegyzői Árendás Péter, Nagy Zsolt és Koncz Gergely. Olyan kiváló palatkai muzsikusok játékát mutatják be, mint Moldován Emerik, Kodoba Lőrinc, Radák Mihály és Moldován Stefán kontrások, vagy Kodoba Károly „Ica", Mácsingó Martin „Karcsi" és Kovács Márton „Puki" bőgősök. A dallamközlések előtt tanulmányok olvashatók a palatkai muzsikusokról, a vonóhasználatról, a stílusos mezőségi kontrázásról és bőgőzésről. Közlik az eddig publikált palatkai hangfelvételek és a kötetben szereplő gyűjtések pontos adatait is. A kötethez készült hangzómelléklet – frissítve a hegedűkötet mellé megjelentetett lemezt – olyan eredeti hangfelvételeket tartalmaz, melyeken meghallgatható a felsorolt palatkai adatközlő brácsások és bőgősök stílusos hangszerjátéka.

A hangzóanyagot összeállította: Vavrinecz András

ISMN 9790900527820

Az örök Kalotaszeg című előadás egy bánffyhunyadi zenész család, a Vargák („Csipások”) zenéjével foglalja össze Kalotaszeg tipikus román, magyar, cigány népzenéjét és táncait. A cigány család első híresebb tagja Varga Ferenc „Csipás”, a „balkezes” volt. Fiai is zenészek lettek, s egész Kalotaszegen közmegelégedésre játszottak, magyaroknak, románoknak, cigányoknak egyaránt. A fejben és szívben összegyűlt hatalmas tudás ifjabb Varga Ferenc „Csipás” művészetében tetőzött. Nem ismerünk máshonnan Kalotaszegről ennyire klasszikusan kiegyensúlyozott, az előadásmódra, hegedűtónusra, arányokra ilyen magas szinten figyelő hangszeres népzenét, amely az egyéni, virtuóz hangzás és a közösségi tudás ennyire művészi szintézise. A „Csipás” név a magyar népzenészek között összefonódott Kalotaszeggel, legendává vált.

Zene: Kelemen László
Rendező-koreográfus: Farkas Zoltán „Batyu”

A Kincses Felvidék című műsorával a Magyar Állami Népi Együttes a magyarországi hivatásos együttesek között először foglalja össze a Felvidék etnikailag sokszínű tánc- és zenekultúráját. Az alkotók azon tájegységek anyagából merítettek, ahonnan Bartók népzene-kutatói munkássága is elindult (Gömör, Zoborvidék, Felső-Garam mente stb.), ám az igazi szándék nem leltárszerű bemutatás volt, hanem inkább Bartók Kárpát-medence-koncepciójának érzékeltetése. Az ő életműve és gondolkodásmódja szolgált mintaként: a népzene és néptánc minél tökéletesebb megismerése után, abból kiindulva, saját, mai, aktuális nyelvünket kell megalkotnunk.
A Kincses Felvidék a Bartók-trilógia első része, melyben az együttes a forráshoz legközelebbi, ahhoz leginkább hasonlító formában mutatja be az „eredetit”.

Az előadás magyarországi és szlovákiai alkotók közös munkája, közreműködik a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara.

A „botos nóta”, „botoló nóta”, „botvágású nóta” névváltozatok annak a táncnak a zenéjét jelölik a népi szóhasználatban, amely már régóta szinte kizárólagosan az északkelet-magyarországi cigányság sajátja. Martin György, a neves néptánckutató (1932–1983) életének egy jelentős szakaszát a botoló tánc és a hozzá tartozó tánczene feltárásának, felgyűjtésének és elmélyült vizsgálatának szentelte. Tudományos eredményeivel e téren gondolkodóba ejtette a néptánc- és népzenekutatás szakembereit, s ezen túlmenően hátrahagyott egy forrásértékű hagyatékot, botolónóta-gyűjteményének kottakéziratát.

Válogatásunk hangzó anyag Martin György: A botoló tánc zenéje című könyvéhez, de úgy állítottuk össze, hogy a nagyközönség számára is maradandó élménnyel szolgáljon.

Vikár László a Magyar Tudományos Akadémián a Népzenekutató Csoport megbízásából több mint egy évtizeden keresztül 17 megye 176 falujában 4471 népdalt gyűjtött. Nemcsak a dallamok lejegyzését végezte el, hanem vizsgálta egy-egy közösség teljes zenei életét. A Kárpát-medence egész területén végzett népdalgyűjtéseiről számol be a „Dunán innen, Dunán túl” c. kötetünk, amely a helyszíni feljegyzések alapján mutatja be az 1950-es évek Magyarországát és népzenei hagyományait. Ehhez a kötethez kapcsolódik 54 felvételt tartalmazó válogatásunk, amely reprezentatív mintát nyújt a Vikár-gyűjtötte dallamokból.

A Zenetudományi Intézet Népzenei Archívumában található hanganyag szerkesztését, a felvételek technikai rekonstrukcióját Németh István végezte.

Lajtha László (1892–1963) a huszadik századi zenetudomány kiemelkedő képviselője, nemcsak jelentős zeneszerző volt, hanem a magyar népzenekutatás nagy alakja is. Bartók és Kodály elvei és módszerei alapján folytatta a gyűjtőmunkát, népzenei monográfiái egy-egy terület teljes zenei hagyományát, a zenei jelenségek feltárását nyújtják. Életében megjelent utolsó kötetében a Dunántúlon gyűjtött táncokat és dallamokat rendszerezte. A gyűjtés anyagából általa összeállított második kötetet már nem tudta befejezni. Ezt a második kötetet jelentette meg a Hagyományok Háza 2005-ben a Népzenei monográfiák VI. köteteként.

Dunántúli táncok és dallamok c. dupla CD Lajtha eredeti népzenei gyűjtéséből tartalmaz 109 hangszeres dallamot. A Németh István által összeállított válogatás is a szerző eredeti szándékát váltja valóra. A monográfiákat Lajtha hanglemezmelléklettel tervezte, de az akkori technika ezt még nagyon nehézkesen sem tudta megoldani. (Előbb a Patria-lemezek jelentek meg kották nélkül, majd később a lejegyzések hanglemezek nélkül). A Sopron és Vas megyéből származó felvételek mind a már 1962-ben közreadott első, mind a második kötet hangzóanyagát tartalmazzák, tehát a teljes dunántúli gyűjtés Lajtha által közlésre érdemesnek tartott színe-javát. Ezek a felvételek nem csupán azt teszi lehetővé, hogy eredeti hangzásban is tanulmányozhassuk a lejegyzett darabokat, hanem azt is, hogy a Lajtha-csoport lejegyzéseit mai tapasztalatok alapján újra megvizsgálhassuk, és akár gyakorlati, akár oktatási célzattal új lejegyzéseket készíthessünk.

Fotóalbum az 55 éves Magyar Állami Népi Együttes utóbbi nyolc évének nagy sikerű darabjairól. A táncelőadások részletes ismertetőjét csodálatos fotók sokasága kíséri.

„A Pannon freskó című könyvünk, hiszem, egy közel egy évtizedes művészeti munka hiteles tükre. Emlék az útról, melyen együtt jártunk. Hitvallás a múltról, hagyományainkról, erről a közel ezredéves kultúráról, de legfőképpen mai világunkról.”
Mihályi Gábor

A Pannon freskó című előadás látványos táncvízió, monumentális, hol sodró, hol lírai jelenetei felidézik az európai s benne a magyar kultúra hatalmas, világunkat formáló hatását. A kialakuló kép egyszerre új és ismerős, átélhető és megélhető.

Martinnak a gyűjteménnyel kapcsolatos tervei korai halála miatt nem válhattak valóra. Régi adósságot törleszt a kiadó azzal, hogy a népzenetudomány számára forrásértékű hagyatékból egy kötetnyit közread. A tanulmányokat kották, táncírások, irodalomjegyzék és gazdag fotóválogatás egészíti ki.

Harmadik, átdolgozott, CD-ROM-melléklettel bővített kiadás.

A szerző mind a vokális, mind a hangszeres néphagyomány jellegzetességeit tárgyalja (ezen belül a tánczenét is, amelynek a szerző kiváló szakértője és előadója is), szemelvényeivel pedig bemutatja a nagy gyűjtők gondolkodásmódját.

Az olvasókönyv három részre tagolódik. Az első a népzenére vonatkozó általános ismereteket foglalja magába. A második rész az olvasmányokat, a harmadik pedig – példatárként – egy mintaszerű népzenei gyűjtés anyagát tartalmazza, amelyet a CD-ROM-mellékletről meg is hallgathat az olvasó.

A kötet legvégén szószedet segíti a könyvben előforduló szakkifejezések, idegen szavak itt használandó értelmezését.

Králl Csaba: A múlt jövője. Fejezetek a hatvanéves Magyar Állami Népi Együttes történetéből

KovácsGerzson Péter: A statikus dinamizálása

A Magyar Állami Népi Együttes a magyar színpadi néptáncművészet legjelentősebb reprezentatív társulata. Az együttes alapításának 60. évfordulója kiváló alkalmat kínál az összegzésre, a számvetésre; arra, hogy „egy pillanatra megálljunk” és áttekintsük a társulat múltját és jelenét.
Ezen az évfordulón a szerzők nem újabb lexikális adattárat akartak létrehozni, hanem elgondolkodtató, mégis látványos albumot adni az olvasó kezébe, amely a történeti áttekintés mellett a színpadi néptáncművészet évtizedek során változó-formálódó stílusjegyeit, esztétikai és koncepcionális kérdéseit, sajátosságait is vizsgálja. Az albumot Králl Csaba tánckritikus tanulmánya nyitja, írása az együttes hat évtizedes történetét dolgozza fel, a népitánc és a színpadi népitánc viszonyát, az autentikusság és művészi kifejezőeszközök viszonyát állítva a vizsgálódás középpontjába. A második részben Kovács Gerzson Péter esszéjét olvashatjuk az örök változásról, az állandó hagyomány variációiról.
A harmadik rész a közelmúlt előadásairól készült fotóválogatás, Dusa Gábor, Kanyó Béla és Puskel Zsolt fotóművészek képeiből.

Pávai István: A Székelyföld népi tánczene szempontú táji tagolódása (500 hangzó példa a DVD-mellékleten)

Almási István: Seprődi János marosszéki népzenegyűjtése

Richter Pál: Udvarhelyszéki adatok a Bartók-rendben

Gergely Zoltán: A kászoni népzene a Kolozsvári Folklórintézet adatainak tükrében

Szalay Zoltán: Imets Dénes csíki gyűjtése (12 hangzó példa a DVD-mellékleten)

Lázár Katalin: Ütempáros és strófikus dallamok a székelyföldi népi játékokban

Biró Viola: A román népzene „székelyes-magyaros” dialektusa – Bartók mezőségi gyűjtéseiről

Mihály János: Táncalkalmak, vigasságok a régi Székelyföldön

Dóka Krisztina: A székely kalákától a csűrdöngölőig. A székely tánchagyomány bemutatása a 19. században

Jánosi József: Erdővidéki táncélet az 1940–1998 közti időszakban (4 videófelvétel a DVD-mellékleten)

Bali János: A székely népzene és néptánc bekerülése a magyar nemzeti kultúrába

Lakner Tamás: Kodály és a Székely keserves

V. Szűcs Imola: Régi és új Gyergyóalfalu kántorkönyveiben (2 hangzó példa a DVD-mellékleten)

Korzenszky Tamás: A román elektronikus pop-folkzene (manea/manele) hatása a hagyományos táncgyakorlatra a zabola-pávai cigányközösségekben