Míg az eddigi kutatók legtöbbször csak a szövegekre vagy csak a dallamokra koncentráltak, Gergely Zoltán – aki mezőségi születésű lévén aktív résztvevőként jól ismeri szülőfaluja és környéke hagyományait – szerves egységben vizsgálta meg azokat. Elemzéseiben bemutatja, hogy a kántáló énekek szövegeibe és dallamaiba milyen stílustörténeti korok, rétegek elemei épültek be, azok hogyan kapcsolódtak össze a mezőségi magyarok és románok helyi néphagyományaival, tehát a korábban csak az egyházi gyakorlatban élő karácsonyi énekek hogyan változtak, fokozatosan hogyan népiesedtek el. A kötetben közölt kántáló énekek nagytöbbsége a szerző saját, recens gyűjtéseiből származik.

Az olvasók megismerkedhetnek a karácsonyi kántálás közösségi szerepével, valamint azokkal a tényezőkkel, amelyek előidézték a szövegek és a dallamok folyamatos változását. A DVD-ROM mellékleten mezőségi emberekkel készített interjúkat láthatnak, kántáló énekeket hallgathatnak, valamit elolvashatják a terepen készült interjúk szövegét.

A mindösszesen 10 tanulmányt tartalmazó tanulmánykötetet az a felismerés hozta létre, hogy a pedagógia és a népmese kapcsolatán alapuló módszerek, jó gyakorlatok bemutatása és az erre a témára fókuszáló értekezések közlése még nem történt meg a hazai mese tematikájú munkák között. A kötet egy olyan átfogó, színes témakörű módszertani indíttatású munka, amelyik egy nagy űr betöltésére hivatott, s amelyet szívesen forgat minden pedagógus, közművelődési szakember, könyvtáros, szülő és számos érdeklődő.

A kötet célja, hogy a mese szerepének, jelentőségének, komplex módszertanának korszerű megközelítése(i) révén motiváló élményt és gyakorlati segítséget nyújtson óvodapedagógusoknak, tanítóknak a mindennapi mesefeldolgozásokhoz.

A szerzők és a szerkesztő legfőbb törekvése a jó gyakorlatok bemutatása a mese alkalmazásának lehetséges területein, mindenekelőtt az intézményes oktatás-nevelés keretei között a gyermeki személyiségfejlődés szolgálatában, valamint a mese terápiás célú alkalmazásakor.

A kötet tanulmányai módszertani szempontból rendkívül gazdag, változatos, elsősorban az óvodai nevelőmunkát jól segítő, korszerű szemléletmódú munkák.

Tartalomjegyzék

Jenei Teréz: A népmesék pedagógiai értéke

Mező Katalin: A mese szerepe a kreativitás fejlődésében

Kis Gábor: Bevezetés a tündérmesébe. A tündérmesék sajátosságai és szerepük az óvodáskorú gyermek nevelésében

Bujdosóné Papp Andrea: Gyermeknyelv – Mesenyelv. A meseélmény szerepe a kommunikációs kompetencia fejlesztésében

Bujdosó Mária: A mese és az alkotói fantázia – A fantázia szülte alkotás

Hovánszki Jánosné – Tamásiné Dsupin Borbála – Dulainé Madarász Annamária: Zenehallgatásra ajánlott énekes mesék pedagógusoknak

Balogh Beáta – Kovácsné Fazekas Mónika: Irodalmi nevelés az óvodában. A népmese mint pedagógiai projektalap - jó gyakorlat

Mező Ferenc: Az IPOO kreatív meseterápia

Csutak Zoltán: Naplómese. Az én mint teremtett másik, avagy feltárás, mese és megváltás a pszichodrámában

Schéder Veronika: A mesék szerepe a gyógypedagógiai gyermek-lovasterápiában

A Hangszeres Népzenei Példatár legújabb kötete egy kevéssé ismert prímás repertoárját és játékát mutatja be. A táncházakban a kalotaszegi zenét elsősorban a Nádas mente, a cifra Kalotaszeg zenészeinek játéka jelenti. A régiesebb hangzást megőrző Kapus vidéki bandák játéka kevésbé népszerű, holott ez is kalotaszegi muzsika, mégpedig a régebbi idők lenyomata, kisbőgővel, háromhúros kontrával, dúros harmonizálással.

Jelen kötettel az 1912-es születésű Viski Rudolf játéka válik könnyen elérhetővé, megtanulhatóvá, Virágvölgyi Márta pontos lejegyzéseivel, valamint a CD-mellékleten meghallgatható dallamválogatással. A kötetben olvashatunk a prímás életéről és játéktechnikájáról, a dallamok kíséretmódjáról, emellett a kötetben közölt dallamok szövegei és a gyűjtési adatok is megtalálhatók. Tartalmazza továbbá a gyalui prímás több olyan hajnali nóta- és szaporajátékát, amely más prímástól nem lett rögzítve.

A Hagyományok Háza Táncház-Népzene lemezsorozata fiatal tehetségnek ad bemutatkozási lehetőséget. A kiadvány a „Táncház – Népzene 2017” hanglemezpályázat nyerteseinek hangfelvételeit tartalmazza. A sorozat szerkesztője és zenei rendezője Árendás Péter.  Hanganyaga a szakmai zsűri által kiválasztott pályázatokból áll össze.A  lemezen többek között zoboralji, bácskai és bukovinai énekek, ipolysági dudazene, gyimesi citeramuzsika, valamint szilágysági, mezőségi, szászcsávási és abásfalvi vonósmuzsika hallható.

Tóth Lilla a Helyi hagyományok sorozat nyolcadik kötetében Barkó Imréné polgári tanító játékgyűjteményét tárja fel, amelyet a debreceni Déri Múzeum Néprajzi Adattárában őriznek. Ennek alapján teszi közzé a szerző e hiánypótló játékgyűjtést, amely Hajdú-Bihar megye északi pereméről, a városias kultúrájú Polgár településről származik.
A kötet újdonságokkal gazdagítja a sorozatot, hiszen először jelenik meg archív hangfelvételeket tartalmazó melléklet és az egyenként közölt dallamok mellett összeállított dallamfüzér és részletes óravázlat is segíti a használatot.
A játéktár minden egyes darabját a szerző-közreadó pedagógiai vonatkozású megjegyzései gazdagítják, így a játékgyűjtemény a néptánc- és óvodapedagógusok mellett a tanítók, valamint a térség helyi hagyományai iránt érdeklődők figyelmére is számíthat.

 

Tartalomjegyzék

Előszó

Bevezetés

Polgár

Barkó Imréné: Száz népi mondóka és gyermekjáték Polgárról

A népi játékok tanításában, alkalmazásában rejlő pedagógiai lehetőségek

A játéktanítás módszere

Játéktár

Útmutató a játéktárhoz

I. Eszközös játékok

a) Tárgykészítő játékok

b) Eszközös ügyességi játékok

c) Labdajátékok

II. Mozgásos játékok

a) Ölbeli játékok

b) Mozgásos ügyességi és erőjátékok

c) Fogócskák

d) Vonulások

III. Szellemi játékok

a) Szellemi ügyességi játékok

b) Kitalálós játékok

c) Rejtő-kereső játékok

IV. Párválasztó játékok

a) Párválasztó körjátékok

b) Párválasztó társasjátékok

V. Mondókák

a) Természetmondókák

b) Állatmondókák

c) Altatók

d) Csúfolók

e) Más mondókák

VI. Kisorsolók, kiolvasók

a) Kiolvasók

Jeles napi szokások

Irodalomjegyzék

Képek forrásjegyzéke

Mutatók

Betűrendes mutató

CD-melléklet mutatója

Zenei mutató

Adatközlők

A könyvet kinyitva Pál István (1919 02.25.–2015.03.02. – Madách-díjas nógrádi pásztor, dudás, a Népművészet Mestere) mesekincse tárul az érdeklődők elé univerzális módon: a mesék szöveghű lejegyzésén túl a kiadvány érdekessége, hogy audio- és videomelléklet is tartozik hozzá. A mindösszesen 18 népmeseszöveget és egy bevezető tanulmányt tartalmazó munka új, rendhagyó módon közelít a népmesék világa felé: bizonyos mesék két különböző gyűjtési szituációban is elhangzottak és rögzítésre is kerültek, így pl. a Fehérlófia Mátyás vagy a Betyárlegény két-két változatát is olvashatják és hallgathatják a kötetet megvásárló érdeklődők.

 A könyv elején a bevezető tanulmányban Pál István hagyományos műveltségének kereteiről, Pál István mesekincséről, a szövegek közlésmódjáról esik szó, míg a bevezetés utolsó részeként Pista bácsi bemutatkozását izgalmas interjú-szituációként olvashatjuk el.

Gyűjtötte, összeállította, szerkesztette, valamint a bevezető tanulmányt írta: Agócs Gergely

Vagy szépségesen hátborzongató? Nehéz jelzőt találni ide, és nem is igazán kell. Nehéz jelzőt találni a szeretetre, a hűségre, az emberségre. A méltóságra. Szemérmes, és mégis csontig hatoló, halk szavú, de erős üzenet ez a könyv. Arról, hogy milyen a szépség a nehézségben, milyen a szépség a szeretetben és milyen a szépség a veszteségben. "Csak úgy" az életről szól. Az örök kapcsolatról, amin sem idő, sem tér nem változtat: mindannyian magunkban hordjuk nagyapáink álmait. Horváth István, a nagyapa értéket hagyott Panek Katira. Panek Kati hűséggel felelt erre. Tehet-e ember ennél többet? (György Attila)

A Tudja Isten, kinek subát, kinek gubát – Játékgyűjtemény és foglalkoztató szűrhímzés és fafaragás motívumokkal egy interaktív készségfejlesztő játék főként 4–9 éves gyermekek számára. A gyermekek a pedagógusok, szülők, családtagok segítségével a különféle minták, motívumok útján felfedezhetik az őket körülvevő világot.

A játékgyűjtemény érdekessége, hogy a benne található kártyák többféle játékra is lehetőséget adnak: alkalmasak ötfajta memóriajátékra, lehet velük barkochbázni, lottót, sudoku-t játszani, de kirakózni és torpedózni is lehet velük. A játékcsomag szórakoztat és fejleszt is egyszerre, részt vehet benne a család és tartalmas időtöltés.

A szerző nagy hangsúlyt fektetett mind a személyes kompetenciák, mind a társas kompetenciák fejlesztésére. Az alkotás, a művészi kifejezés, a mese világán keresztül könnyen átélhető, megtapasztalható ismeretekhez kívánja juttatni a gyerekeket.

ISMN M-900525703

A bőgő az erdélyi falvakban csak az I. világháborút követő időszakban terjedt el. Ez idő tájt még nem a nagybőgő, hanem egy kisebb testű basszushangszer, a gambatestű kisbőgő vagy a hegedűcsaládba tartozó gordonka, széki szóhasználattal élve a „gordon” lett az új tagja az ily módon zenekarrá alakuló vonós együtteseknek. A gordon (kisbőgő, cselló) általános elterjedését a nagybőgővel szemben segítette három fő előnye: kvint hangolásból eredő széles hangterjedelme, kis súlya, kis mérete. Hátránya a viszonylag kis hangereje, ezért a hagyományos erdélyi parasztbandák ma már túlnyomórészt a nagybőgőt használják. Az 1960-as évekig Erdélyben a nagybőgő még csak szórványosan terjedt el, míg a kistestű gordon általános használatban volt. Ez az állapot maradt fenn Széken a mai napig.

Lajtha László a Pátria Néprajzi Hanglemezsorozatban rögzítette a székiek játékát, Konkoly Elemér ezeknek a felvételeknek a gordonszólamát jegyezte le. A bevezető ismerteti a gordonos játéktechnikát és a vonásnemeket, majd következnek a dallamok táncok szerint csoportosítva.

A pásztorcsaládokban felnövő gyerekek előbb tanultak meg énekelni egy-egy dallamot, csak azután kezdték azt a hangszeren játszani. A hallás utáni tanulás az alapja könyvünk módszerének, amely egyaránt fejleszti a gyerekek zenei készségét, bővíti repertoárjukat, és ami a legfontosabb: sokkal hamarabb jutnak sikerélményhez és a muzsikálás nyújtotta örömhöz. Az Óbudai Népzenei iskola tanárai e könyvvel szeretnék segíteni a hangszertanulás hagyományos, paraszti módját.

A tanulás módjául ennek megfelelően azt ajánljuk, hogy először addig hallgassa a tanuló a soron következő felvételt, míg a fülébe nem kúszik a dallam és a szöveg. Ha már el tudja énekelni a nótát, következhet a hangszer. Először mindig az éneket pontosan követő formát ajánlatos megtanulni a furulyán, a hangszeres díszítéseket, variációkat csak ez után. Elsődleges tehát az énekes forma, második lépés az énekes változat eljátszása hangszeren – az ének hangsúlyait pontosan követve – a hangszeres figura csakis erre a kettőre épülhet fel. És elsődleges a hallás utáni tanulás – a kotta csak a hallott zene értelmezésében kíván segíteni, de semmiképpen nem kíván hangszeres kottaolvasási gyakorlatok anyagává válni.

Ez a gyűjtemény Székelyföld három vidékéről – Udvarhelyszékről, Csíkból és Gyergyóból – származó dallamokat tartalmaz. A hangszerrel ismerkedő gyermekek számára készült, és eredményes használatához szükséges, hogy a tanuló néhány népdalt már el tudjon játszani.

A Székelyföld népzenéje egyszerre mondható nagyon egységesnek és nagyon változatosnak. Kevés olyan dallamot találni, amely csak egy vidékre volna jellemző, de a közös dallamok változatai a szó szoros értelmében falvanként eltérő képet mutatnak. A szerző úgy állította össze a gyűjteményt, hogy lehetőleg minden vidék, sőt minden falu dallamai között egyaránt képviselve legyenek a régi stílusú, ötfokú ereszkedő, az új stílusú, emelkedő kvintáló, kupolás dallamok, de mellette helyet kapnak a pszalmodizáló, régi kis ambitusú és dúr ereszkedő dallamok is. Továbbá válogatott hozzájuk azokból a dallamokból is, amelyek nem sorolhatók be ugyan a fenti fő osztályokba, de helyi népszerűségük miatt a Székelyföld népzenéjének áttekintése nem lenne teljes nélkülük.

A furulya a pásztorok hangszere, így elsősorban a természettel együtt élő, azzal beszélgető, sokszor magányos ember szólal meg a furulya nyelvén. A székely furulyások játékmódján azonban az is nagyon világosan érződik, hogy az ő zenéjük élő közösségi igényeket is szolgál. A lüktető hangsúlyok, a táncosok lába alá faragott cifrázatok és variációk, a furulya éneket utánzó, éneket kísérő felhangos fújástechnikája mind a mulató, táncoló közönség igényeihez igazítja a hangszeres zenét. A játéktechnikai részleteket és az azokra utaló jelölések magyarázatát a kották mellett találja meg az olvasó.

A kötetben szereplő valamennyi dallam eredeti felvétele megtalálható a CD-mellékleten.

A XX. századi pásztorok fiai, ha folytatták is az ősi mesterséget, a régi hangszereket már nem vették át apáiktól. Az utolsó dudás, a kivétel, aki mégiscsak átvette a zenei hagyományt, pásztorcsaládba született, egész életében pásztorkodott, a furulya- és a dudazenét apjától és a pásztortársaitól tanulta el. Róla, Pál Istvánról szól ez a könyv. A csodával határos szerencsével bukkantak rá a gyűjtők 1992-ben, amikor már ő maga is lemondott arról, hogy dalait valaki még örömmel hallgassa, netán megtanulja. Juhász István kötetéből a nem zenész olvasó is képet kap Pál István életéről, szemléletéről és arról a világról, amelyik ezen a zenei nyelven fogalmazta meg magát. Részletesen megismerhetjük a pásztorok életét, zenei hagyományaikat, a dallamok rendjét, a változatokat, a hangszerjáték és a hangszerkészítés fortélyait.A szerző a hangzómellékletben a legszebb, legrégibb dallamokat válogatta össze, de helyet kapott néhány olyan dallam is, amely talán nem a legrégiesebb, de nem kevésbé meghatározó része Pál István zenei világának. A megszólaló dallamok többsége énekelve és hangszeresen – furulyán és amikor csak lehet, dudán is – megszólal. Az elhangzó dallamok részletező lejegyzései a könyv végén találhatók.

Kottagrafika: Gelencsér Ágnes

A fotókat készítették Móser Zoltán, Sáringer Katalin