Kukucska Ernő 1993-ban, halála előtt három alkalommal zenélt e kötet szerzőjének, s ez a kötet ennek a három látogatásnak a felvételeiből állt össze. Juhász Zoltán azért ragaszkodott csakis ezekhez a felvételekhez, hogy a lejegyzéseket a videofelvételek alapján is ellenőrizhesse és a játéktechnika sajátosságait a látottak alapján ismertethesse. Kukucska Ernő játékmódja ugyanis mind furulyán, mind dudán bőven tartalmaz olyan elemeket, amelyeket pusztán hallás után lehetetlen megfejteni, ugyanakkor nemcsak az ő saját előadásmódjában játszanak meghatározó szerepet, hanem jellemzőek az egész nógrádi pásztorhangszeres kultúrára is.

A kiadványhoz tartozó CD-n az összes hangfelvétel szerepel, a kották sorrendjében. Először a furulyás változatok jelennek meg, azután a dudások, és ahol csak lehet, az énekes változatok is. Sok dallam több helyütt is megjelenik a különböző furulyás és dudás dallamfüzérekben. Az átfedéseknek az az oka, hogy a több dallamot sorjáztató folyamatokat nem lenne ésszerű széttördelni csak azért, hogy az azonos dallamok egymás mellé kerülhessenek. A folyamatok szerkesztése maga is tanulságos; a variációk gazdagsága pedig igényli egy-egy dallam minél több változatának bemutatását.

ISMN M-900525703

Lajtha László 1940 decemberében és 1941 januárjában gyűjtött először Széken, ekkor készültek az MH jelzetű fonográf-, majd 1941 februárjában Budapesten a hanglemezfelvételek, amelyekből a Patria kiadások készültek. Lajtha még több mint egy évtizedig dolgozott az anyag lejegyzésén és közreadásán.

Az akkori technikai lehetőségek és a dallamközpontú gyűjtői szemlélet miatt a a stúdióban a széki muzsikusok nem hagyományos tánczenei folyamatot játszottak, hanem csak rövid, előre megbeszélt darabokat. Az azóta folytatott gyűjtések birtokában, valamint az egész zenei és táncfolyamat együttes megértésére irányuló szemlélet miatt  érezte fontosnak Virágvölgyi Márta, hogy az alapvető fontosságú Lajtha-gyűjtést újból lejegyezze, és ellássa a hegedűsök számára fontos technikai jelekkel (ujjrend, kötések, vonókezelés).

ISMN M-900525772

Ördöngösfüzes zenéje és tánca egészen különleges, eltér a környező falvakétól. Bár a dallamrepertoár nagyrészt azonos, a hangvétel mégis egyéni. Különlegességét a zene rusztikus, súlyos, erőteljes megszólaltatása adja, őserő van benne. Az előadásmódban feltűnő a sok triola, az állandó, sűrű trillázás. A faluban a banda általában négytagú volt, két prímás, kontrás és bőgős, azaz gordonos muzsikált együtt.

Kiadványunkban Mezei Ferenc „Pikili” és ifj. Mezei Ferenc „Nelu” dallamait közöljük. Érdekes megfigyelni, milyen sokat változott „Nelu” játéka az apjáéhoz képest: a tempók gyorsabbak, a hangvétel már nem olyan súlyos, több és gyorsabb a díszítés.

Olyan sokoldalú zeneszerző áll az interjúkötet középpontjában, aki kilenc szimfóniájával, tíz vonósnégyesével és sok egyéb kompozíciójával mindmáig az egyetlen magyar komponista, akit a Francia Akadémia a tagjai közé választott. Lajtha Lászlóról, a zeneszerzőről, előadóművészről, tudósról, pedagógusról és emberről számos új ismeretet szerezhetünk az interjúkból, hiszen a könyvben olyan személyek nyilatkoznak Lajtháról, akik az elmúlt 60-70 év zenei életének hiteles tanúi.

Solymosi Tari Emőke zenetörténész kereste azokat a tanúkat, akik őriztek valamilyen Lajtha-emléket. A kötet ezekből az interjúkból tartalmaz egy csokornyit.

1936-ban Magyar Népzenei Gramofonfelvételek címmel négy kísérleti hanglemez készült a Magyar Történeti Múzeum és az MTA összefogásával. Az eredeti paraszti előadás gramofonlemezen való megörökítését Bartók Béla szorgalmazta. E lemezek mellé részletes lemezkísérő dokumentáció tartozott, amelyben egymás mellé kerültek a dallamok és a szövegek lejegyzései, a gyűjtés, valamint az énekesek adatai, fényképei – szinte megelőlegezve a CD-ROM eszméjét.

E kísérleti lemezek tanulságai alapján kezdődtek meg 1937-től a Magyar Rádió stúdiójában a PATRIA lemezsorozat felvételei. Jelen kiadványunkban adjuk közre az 1936-os kísérleti lemezek mintafüzetének, valamint Bartók és Veress kézírásos lejegyzéseinek hasonmását. Kötetünk multimédiás lemezmelléklete pedig az 1936-tól 1963-ig felvett teljes gyűjtemény hanganyagát és dokumentációját tartalmazza.

Melléklet: DVD-ROM a teljes gyűjteményről

ISMN 9790900527813

Paczolay Irma, Ercsiben élő tanárnő népdalgyűjtésének bő válogatását tartja kezében az olvasó. A kötetben szereplő dallamok felölelik a településen élő mindhárom nemzetiség (magyar, rác és cigány) dalhagyományát az 1970-es évek végéről. Gyűjtőjük célja elsősorban a dalok újratanítása, továbbéltetése volt. Számos összeállítás, közös éneklés emléke, rádiófelvétel, kamarazenei sikerek tanúsítják, hogy munkája nem volt hiábavaló. Tevékenységének méltó elismeréséül adjuk közre az általa gyűjtött és lejegyzett népdalokat. A kiadványban található dallamok, illetve a mellékelt hanglemezen hallható példák hű képet adnak egy centrális helyen lévő, néprajzi és zenei szempontból szokványosnak mondható település vokális hagyományáról. Szándékunk szerint az ercsi népdalok éppen egyszerűségüknél fogva találnak majd minél több értő és éneklő olvasóra, hallgatóra.

A kottákat az összes gyűjtött versszakot tartalmazó szövegközlés, a cigány és rác szövegeket magyar fordítás is kiegészíti.

Ördöngösfüzesen a banda általában négytagú volt, legtöbbször két prímás, kontrás és bőgős, azaz gordonos muzsikált együtt. A község zenéje és tánca egészen különleges, eltér a környező falvakétól. Bár a dallamrepertoár nagyjából azonos, a hangvétel mégis egyedi, különlegességét a zene rusztikus, erőteljes megszólaltatása adja. A lakodalmi zenék, a lassú dallamok általában aszimetrikusak. Az eredeti hangfelvételek állandó tanulmányozása elengedhetetlenül szükséges a stílus, az előadásmód elsajátításához.

A felvételeken Mezei  Ferenc „Pikili” bandája játszik. A kontraszólam lejegyzése Mezei György játéka alapján készült, aki hagyományos hangolású mezőségi háromhúros brácsát használt. A bőgőszólamok lejegyzéséhez Mezei János „Táku”, Lakatos Vasile, Lakatos János és Lakatos Ioan játéka volt a minta.

A kötetben Virágvölgyi Márta előszavát olvashatják a falu zenei életéről.

A szerző válogatása Kodály Zoltán Ötfokú zene I. és Ötfokú zene III. füzetei alapján készült, egyúttal folytatása a Furulya előkészítő című füzetének. Akik az első előkészítő tanulmányozásán túl vannak, könnyen boldogulnak ezzel a második előkészítővel, hiszen szemléletmódjában és irányultságában egyaránt folytatása annak. Egyúttal átvezetés is Juhász Zoltán furulyaiskolájához, melyből már a dialektusok szerint elkülönített, a népi játékmódot igen pontosan követő hagyományos furulyázást lehet megtanulni. A szerző saját tapasztalatai alapján útmutatást is nyújt a közös iskolai gyakorláshoz. A kezdő furulyázók a kották mellett megtalálják a dalok szövegét, így  énekelve is megtanulhatják a dallamokat.

Lajtha László 1922. évi gyűjtésétől kezdve gazdag és jellegzetes népzenei hagyomány maradt fönn Bogyiszlóról mind hangszereken, mind énekekben. Kötetünkben a község népzenéjéről Olsvai Imre írt bevezető tanulmányt, amely ismerteti a község zenéjének helyi sajátosságait és annak rokon vonásait más dél-dunántúli tájakéval. Nyelvjárás, népzene, tánckultúra és egyéb néphagyományok tekintetében Bogyiszló nagy százalékban egyezik a tőle délre és északra fekvő tolnai magyar–besenyő falvak és tájak anyagával, de némelyik dallama, szövege és hangszerkultúrája ezeken túl más dél-dunántúli és szlavóniai közös vonásokat is tartalmaz.

Típusonként csoportosítva (ugrósok, lassú csárdások, friss csárdások, juhásznóták, verbunk) 72 dallam kottáját, majd a dalok szövegét találjuk. A mellékelt lemezen Orsós Kis János zenekarának előadásában hallhatjuk a dallamokat. A kötet tartalmazza Orsós Kis János rövid életrajzát.

Bővített kiadásban megjelent kötetünkből nemcsak a népi játszóházi foglalkozásvezetői tanfolyam hallgatói, hanem a népi kézművesség iránt érdeklődők is hasznos információkhoz jutnak. Az évkör ünnepeihez, a paraszti gazdálkodás és szokások rendjéhez illeszkedve mutatja be a különféle természetes anyagokból, gyermekekkel készíthető játékok, tárgyak elkészítésének módját, hagyományokhoz való kapcsolódását. Az olvasó megismerkedhet a fonal, a gyékény, csuhé, szalma, vessző, gyapjú, agyag, bőr megmunkálási lehetőségeivel, ötleteket kaphat a karácsonyi készülődéshez, valamint ahhoz is, mihez kezdjünk a gyermekekkel a szabadban. A szemelvényekből sok olyan érdekes ismeret szerezhető, amelyet játék vagy foglakozás közben érdemes elmesélni a gyermekeknek.

A Maros-Küküllő vidéke tánckultúrája máig megőrizte  régies vonásait. A régi stílusú férfitáncok (pontozó, lassú pontozó) mellett  az öreges forduló nevű régi páros táncot is megfigyelhetjük, sőt az Erdélyben ritka énekes női körtáncot csak itt találjuk meg. Az új tánc- és zenestílus csak a XX. század fordulóján jutott el ide. A vegyes falvak magyar és román népe mindenütt megőrizte sajátos tánctípusait annak ellenére, hogy a régies kereteket megtartó táncéletben, a közös nyári táncokban a két nép olyan szoros együttélése  érvényesült, amilyenre más vidékekről nem ismerünk példát.

Szászcsávási zenekar:
Csányi Sándor „Cilika” – hegedű
Mezei Levente „Leves” – hegedű
Mezei Ferenc „Csángáló” – kontra
Jámbor Ferenc „Tocsila” – prímkontra
Csányi Mátyás „Mutis” – bőgő

1. Féloláhos
2. Sűrű verbunk
3. Sűrű verbunk
4. Székely verbunk
5. Csárdás
6. Csárdás és szökő
7. Szegényes
8. Sűrű verbunk
9. Szászcsávási magyar táncrend

A kék kalap című Lajtha-vígopera születésének története, sorsa, a létrejöttében érdekelt írók nemzetközi kapcsolatai, befejezésének és színpadra-vitelének viszontagságai izgalmasan tanulságos képet festenek szövegszerzők, fordítók, zeneszerzők, előadóművészek kapcsolatairól, együttműködéséről, a mű befejezésének és színpadra léptetésének izgalmairól.

Solymosi Tari Emőke tanulmánya egyenes és logikus, világos szerkezetben építi fel, fejti ki a mű létrejöttének összetevőit, szakaszait. Előadásában világossá válnak a spanyol szövegíró, Madariaga, a magyar fordító, Dalos László, a magyar zeneszerzők, Lajtha László és Farkas Ferenc munkájának eredményei.