Az 1970-es, ’80-as években még aktívan muzsikált a bogyiszlói Orsós Kis János és zenekara, és a népszerű dél-dunántúli táncokhoz tökéletes zenei kíséretül szolgált a bogyiszlói zenekar összeszokott játéka. A Magyar Művelődési Intézet által 1989-ben elindított Népzenei füzetek – Hangszeres népzenei példatár sorozatban az Orsós Kis Jánosról készült kötet 1995-ben látott napvilágot, Olsvai Imre tanulmányával, Virágvölgyi Márta kottás lejegyzéseivel, fényképekkel, a gyűjtések adatait tartalmazó listával, hangzó melléklettel. A kötet második, javított kiadását már a Hagyományok Háza adta ki, 2010-ben. Az eredeti kötethez képest megújult a kottakép, kiegészült a dallamok szövegeivel, és a hanganyag is CD-re került. A hegedűsöknek készült kötetben azonban nem szerepel a dallamok brácsa-bőgő kísérete. Jelen kötettel ezt az immár több mint két évtizedes hiányt igyekszünk pótolni. Orsós Lajos brácsás, valamint Bogdánovics Antal, Bogdán Péter és Zsolnai József bőgősök játékáról készült kottás lejegyzéseket olyan népzenetanárok végezték, akik zenei gyakorlatuknak és stílusismeretüknek köszönhetően az eredeti felvételeken előforduló tévesztéseket, esetlegességeket is kijavították. A kötet dallamanyaga teljesen egybevág a hegedűkötettel, azzal párhuzamosan használható. A stílusos hangszerjáték elsajátítását nagyban segíti, hogy a kötettel megjelenő DVD-mellékleten a korábbi hanganyag mellett a pdf formátumú kották, valamint az egyes dallamokról készült eredeti videofelvételek is helyet kaptak. (Árendás Péter)

Sándor Ildikó néprajzkutató, pedagógus a 2005-ben kiadott Tücsökringató című gyűjtemény sikere nyomán vállalkozott a folytatásra. A kilencven újabb ölbeli játékot a kiadó kisgyermekes családoknak, bölcsődei kisgyermek-nevelőknek, óvónőknek ajánlja. Azoknak, akik az ősi hagyományok továbbadását helyezik előtérbe, s meghittségükkel azt a szeretet pótolják, amit a növekvő médiafogyasztással jellemezhető mindennapjainkban a kicsik elvesztenek. A gyermeki érdeklődést felkeltő világ pedig rendkívül gazdag, a cirógatók, höcögtetők és kézfejcsipkedők eleink bölcsességét, kedvességét idézik. A műfaj leginkább a mondókához hasonlít, fontos, hogy rövid legyen, a rímes-ritmikus szöveget recitáló hanghordozással, vagy énekelve adják elő. Fontos eleme az érintés, illetve a mozgás.
A könyv tömören foglalja össze e játék fogalmát, jellemzőit, közérthetően fogalmazza meg stíluselemeit. Külön kitér a csoportos foglalkozásokon, valamint a gyermektáncházban való alkalmazására.
A kutató konkrét gyakorlati példával illusztrálja a leírtakat. A református egyház fenntartásában lévő zsoboki (Kalotaszeg) Bethesda Gyermekotthon és Szórvány-iskolaközpontban – a Nemzeti Tehetség Program keretében – a Hagyományok Háza munkatársai hetven árva, félárva, vagy terhelt szociális hátterű gyermeket tanítanak. E háromnapos rendezvények tapasztalatait is megismerheti az olvasó.
A szerző útmutatójában felhívja a figyelmet, hogy e játéktípus a szülők és nagyszülők körében is népszerű, viszont az ismert „játszások” száma töredéke a korábbi nemzedékek foglalkozásainak. Ennek oka lehet a többgenerációs együttélési forma felbomlása, valamint a családmodellek átalakulása is.
A kötet jól áttekinthető, az egy hangnemben leírt kották mellé Sándor Ildikó az érintéses kontaktust is pontosan feltünteti, minden szemelvényhez figyelemfelkeltő, ízléses rajz is társul.
Az „ölbeli játékok” fogalom egyébként Kiss Áron nevéhez kötődik, aki 1891-ben megjelent Felnőttek játéka ölbeli gyerekekkel című kötetét egy évtized kitartó kutatása nyomán tette közkinccsé.  A munka korszakalkotó volt, írója méltán érdemelte ki a „neveléstörténet Liviusa” jelzőt.

Letölthető hangzóanyag melléklet

Az évente megjelenő kiadványon csak stílushű, autentikus előadásban megszó­laló vokális és hangszeres népzene hallható, hanganyaga a szakmai zsűri által kiválasztott pályázatokból áll össze.  Az idei lemezen hiripi muzsika, hajdúsági lakodalmas dalok, tiszaalpári katonadalok, vajdasági és szerbiai dallamok, széki ének és vonósmuzsika, moldvai dallamok, bukovinai muzsika, mérai vonós- és csurgói citeramuzsika, visai és vajolai táncdallamok és Mária-énekek hallgathatók.

Az erdélyi Szék, a táncházmozgalom mintájául szolgáló község a Kárpát-medence egyik legjobban kutatott települése. Szinte végeláthatatlan a publikált írások, hangfelvételek száma, jelen kötetünk mégis egyedülálló a maga nemében. Helyet kapott benne a Gráfik Imre tollából a Szék történetéről és népszokásairól már megjelent írások mellett a széki lakodalom teljes és részletes bemutatása az 1980-as évekből, amikor a gazdag néphagyományok még elevenen éltek. Turbéky Dénes 98 színes felvételén időrendben végigkövethetjük a lakodalom menetét. A képek, valamint a helyszínen készült hangfelvételek megtalálhatók az Árendás Péter által szerkesztett CD-ROM-on is. A felvételeken Ádám István „Icsán” és Dobos Károly bandája muzsikál, de belehallgathatunk a vőfélyversekbe és a templomi szertartás részleteibe is. A kötet részét képezi még tíz lakodalmas dallam kottás közlése, valamint Széki Soós János néhány életképe a széki múltról és jelenről.
Varga Sándor, a kötet lektora állította össze Szék község teljes honismereti bibliográfiáját; 57 oldalon keresztül kereshetők a Székkel kapcsolatban megjelent közlések.

A magyarózdi születésű parasztköltő, Horváth István az 1950-es években Kolozsvárra került, ahol felismerte a néphagyományok gyűjtésének jelentőségét. Zenei képzettséggel nem rendelkezett, ezért először írásban, majd később magnetofonnal rögzítette szülőfaluja népköltészetetét. Más gyűjtőket is kalauzolt Magyarózdon, többek között Martin Györgyöt is.

A Népzenei füzetek legújabb kiadványa az 1994-ben megjelent Gömöri népzene hegedűkötet kontra és bőgő melléklete, mely az alsókálosai Molnár László prí­más dallamainak kíséretét mutatja be.

A kottaanyag Molnár Kálmán „Ördög” brácsás, Se­res Kálmán „Fütykő” kontrás, valamint Banya Sándor „Vidur” bőgős játékának pontos lejegyzését tartalmaz­za, a kiadvány DVD-mellékletén pedig a velük készült hang- és videófelvételek találhatók.

Az 1990-es évek elején a moldvai csángók népzenéje és néptánca nagy sikerrel tört be a táncházakba. Hirtelen országszerte népszerűek lettek a Kárpát-medence hagyományától eltérő jellegű táncok, hangszerek, dallamok. Kiadványunk az eddigi legteljesebb gyűjteménye a moldvai magyarok tánczenéjének: csaknem ötven dallamot adunk közre, kifejezetten tánctanítás céljára.
A moldvai magyarok táncai középkorias jellegűek, a Kárpát-medencében gyakori egyéni műfajok itt hiányoznak. A motívumismétlő, strófikus vagy szakaszos szerkezetű táncokra a kollektivitás jellemző, térformájuk szerint körtáncok, kör és páros formát ötvöző, valamint páros táncok. A táncok nevének azonosításához összefoglaló táblázat készült, amelyben a csángó névváltozatok mellett a román nevet és a táncházakban használt elnevezést is megtalálhatják.

Draskóczy Lídia – hegedű
Horváth Gyula – koboz
Kerényi Róbert – furulya, kaval
Nyíri László – hegedű
Táncos szakértők: Barsi Csaba, Fülöp Attila, Zoltán Eszter

Beszprémy Józsefné hímző népi iparművész, a népművészet mestere ebben a kötetében az elmúlt tíz évben gyűjtött új mintáit adja közre. 64 db mintarajzán egy színnel varrott, színes, valamint fehérhímzéses-vagdalásos, szálszámolásos mintákat találhatnak a Nyugat-Dunántúlról. A kötetben olvashatják a minták leírását, jó tanácsokat a hímzés kivitelezéséhez, több helyen a feldolgozott minták mellett az eredeti múzeumi felvételt is bemutatjuk.

A szerző visszaemlékezéseiben a hímző mozgalom „fénykoráról”, saját életútjáról is olvashatnak, mely immár kultúrtörténeti jelentőséggel is bír, hiszen szerzőnk meghatározó alakja a hagyományokon alapuló hímzőkultúránk továbbéltetőinek. Szűkebb pátriájában, a dunántúli térségben folytatott gyűjtő-, kutató- és feldolgozómunkájával, valamint egyéni alkotói tevékenységével egyaránt olyan maradandót alkotott, ami példa lehet a területtel foglalkozók számára.

A 2013-as amerikai turné műsora.

A rapszódia mint műfaj jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, gondolatok szenvedélyes hullámzása, a kifejezés szabadsága. A Magyar rapszódia – Amerika című előadás a műfaj legfontosabb jegyeit magába építve, a tradícióra támaszkodva, abból inspirálódva hoz létre egy sajátos és egyedi táncrapszódiát. Egymást dinamikusan váltó képekben tűnik fel a magyarság paraszti hagyományainak kavargó sokszínűsége: a férfitáncok akrobatikussága, a lánytáncok lírája, a páros táncok virtuozitása. A népzenei kultúra legszebb dallamai hol tánckíséretként, hol bravúros szólókként, hol fergeteges zenekari játékként jelennek meg.

A Magyar rapszódia – Amerika zenei szempontból a magyar népzene régebbi rétegei mellett teret szentel a XIX században gyökerező csárdás és verbunkos zenének is. Ez az igen karakteres, semmivel össze nem téveszthető új műfaj, melynek származása és utóélete oda-vissza játszott a népi és a műzene mezsgyéjén, ereje miatt hatott a magyar és nem magyar kultúrára is: olyan alkotókra, mint Brahms, Berlioz és Liszt Ferenc.

Előadja a Magyar Állami Népi Együttes zenekara Radics Ferenc és Pál István „Szalonna” vezetésével.

Közreműködnek: Enyedi Ágnes, Dulai Zoltán, Molnár Péter, Juhász Réka, Juhász Dénes, Enyedi Tamás.

1. Kalocsai friss és mars (Közép Duna-mente)
2. Somogyi kanásztánc és friss (Dél-Dunántúl)
3. Szatmári verbunk, csendes, csárdás és friss (Északkelet-Alföld)
4. Hazám, hazám... (magyarszováti énekek, Mezőség, Erdély)
5. Magyarpalatkai lassú cigánytánc, szökős (Mezőség, Erdély)
6. Édes Gergelem... (moldvai csángó táncok)
7. Egy kicsi madárka... (gyimesi keserves, lassú magyaros és csárdás, Erdély)
8. Bihari János emlékére
9. Kék nefelejcs (kalotaszegi hajnali, csárdás és szapora, Erdély)
10. Cimbalom-variációk
11. Sem eső nem esik... (bonchidai táncok – Kis-Szamosmente, Erdély)
12. Rábaközi táncok (Nyugat-Dunántúl)

A 2013-as amerikai turné műsora.
 

Az előadás a Magyar Állami Népi Együttes 2013. évi észak-amerikai turnéjára készült. A műsort a társulat az Amerikai Egyesült Államok és Kanada legfontosabb városaiban, koncerttermeiben és színházaiban mutatta be New Yorktól San Franciscóig, Torontótól Miamiig.

A rapszódia mint műfaj jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, gondolatok szenvedélyes hullámzása, a kifejezés szabadsága. A Magyar rapszódia – Amerika című előadás a műfaj legfontosabb jegyeit magába építve, a tradícióra támaszkodva, abból inspirálódva hoz létre egy sajátos és egyedi táncrapszódiát. Egymást dinamikusan váltó képekben tűnik fel a magyarság paraszti hagyományainak kavargó sokszínűsége: a férfitáncok akrobatikussága, a lánytáncok lírája, a páros táncok virtuozitása. A népzenei kultúra legszebb dallamai hol tánckíséretként, hol bravúros szólókként, hol fergeteges zenekari játékként jelennek meg.

A Magyar rapszódia – Amerika zenei szempontból a magyar népzene régebbi rétegei mellett teret szentel a XIX században gyökerező csárdás és verbunkos zenének is. Ez az igen karakteres, semmivel össze nem téveszthető új műfaj, melynek származása és utóélete oda-vissza játszott a népi és a műzene mezsgyéjén, ereje miatt hatott a magyar és nem magyar kultúrára is: olyan alkotókra, mint Brahms, Berlioz és Liszt Ferenc.

Az előadást az teszi többek között egyedivé, hogy jó érzékkel egyensúlyoz a „látványosság” és az „intellektus” között. Dinamikus, monumentális, lírai és komor hangvételű tételei konzekvensen változó térrajzokkal párosulva forrnak szerves egységbe a zenével és a látvánnyal. A koreográfiák a műfaj legjobb példáit követve, nagy hangulatváltásokkal sorjáznak elénk. A táncjelenetek matériáját a Kárpát-medence folklórja biztosítja, melyből az alkotók a színpad könyörtelen szabályai szerint válogatnak, sűrítenek, az egyes jelenetekhez gondolati-érzelmi többlettartalmakat rendelnek.

Zeneszerzők: Herczku Ágnes, Kelemen László, Pál István, Radics Ferenc, Sebő Ferenc
Koreográfusok: Ágfalvi György, Kökény Richárd, Mihályi Gábor, Szappanos Tamás
Viselet- és jelmeztervező: Furik Rita
Fény: Kovács Gerzson Péter
Zenekarvezető: Pál István Szalonna
Tánckarvezető: Kökény Richárd
Rendező:<-b> Mihályi Gábor

Megjelent a Hagyományok Háza "TÁNCHÁZ - NÉPZENE 2011" válogatáslemeze, amelyen a hasonló című pályázat nyerteseinek egy-egy felvétele hallható.  A zsűri tagjai Agócs Gergely, Árendás Péter és Juhász Katalin voltak.

Szerkesztette: Árendás Péter

Műsorszámok és előadók:

1. Magyarpéterlaki muzsika

Csonka Ferenc - hegedű

Kelemen Zsolt - kontra

Borsódi Árpád - nagybőgő

2. Fülöpi népdalok

Káplár Gréta - ének

3. Tápéi balladák

Tallabille együttes:

Havay Viktória - ének

Lipták Péter - Esz-klarinét

Legeza Márton, Németh András - tekerő

4. Pilisszentkereszti szlovák népdalok

Ábrahám Brigitta, Jőrös Andrea, Orbán Johanna, Pál Eszter, Szerencsés Martina - ének

5. Kartali csárdás és bukós

Dobroda zenekar:

ifj. Gelencsér János - hegedű I.

Tóth Ádám - hegedű II.

Gelencsér János - brácsa

Jobbágy Bence - cimbalom

Juhász Zsolt - nagybőgő

6. Zalai párostók

Juhász Kitti - citera, ének

Paár Julianna, Soós Réka, Tímár Sára - ének

7. Dudanóták Komárom vármegyéből

Csevergő énekegyüttes:

Bartók Anikó, Szegvári Ildikó, Szőke Szilvia, Tóth Nóra - ének

Km: Kurdi Gábor - duda

8. Pakulár nóta (Szépkenyerűszentmárton)

Horsa István - hegedű

Hanusz Zoltán - kontra

Lelkes Tibor - nagybőgő

9. Két menyasszonybúcsúztató (Magyaró, Almásmálom)

Tóth Eszter - ének

10. Marosszéki és szöktetős (Felsősófalva)

Magos zenekar:

Soós Csaba - hegedű

Enyedi Tamás - cimbalom

Horváth Dávid - nagybőgő

11. Csíkszentdomokosi táncdallamok

Góbé zenekar:

Kiss B. Ádám - hegedű

Vizeli Máté - hegedű-kontra

Egervári Mátyás - gardon

12. Bukovinai népdalok

Demeter Panna-Katalin - ének

13. Hajnali, csárdás és szapora (Méra)

Rendes zenekar:

Berta Alexandra - ének

Kovács Márton - hegedű

Fekete Márton - kontra

Horváth Dávid - nagybőgő

14. Gyimesi kettős jártatója és sirülője

Nyéky Emese - furulya

15. Gyimesi féloláhos és verbunk

Telegdi Balázs - hegedű

Imeli Soma - gardon

16. Fonjunk, fonjunk, énekeljünk (Lészped)

Fekete Boglárka - ének

17. Románca és korogjászka (Klézse)

Molnár Előd - furulya

Németh László - koboz

18. Cigány asztali, cigánycsárdás és sebes (Nagysajó)

Suttyomba zenekar:

Szujó Zsolt - hegedű I.

Schafer Szilveszter - hegedű II.

Bohák Endre - sajói brácsa

Szabó Dániel - cimbalom

Laurik László - nagybőgő

A Hangszeres Népzenei Példatár sorozat jelen kiadványa az erdélyi Kis-Küküllő mente magyar népzenéjét mutatja be, az ádámosi zenekar játékán keresztül. A kötettel az 1935-ös születésű Kozák József prímás játéka és repertoárja, valamint annak kontra-bőgő kísérete válik könnyen elérhetővé, megtanulhatóvá, melyhez segítséget nyújtanak a hegedűszólam és a kísérő harmóniák pontos lejegyzései. A kötetben szerepel Pávai István leírása a Vízmellék népzenéjéről és tánchagyományairól, ismertető a prímás játéktechnikájáról, a kísérőhangszeresekről és a dallamok kíséretmódjáról. A kottás lejegyzések után a dallamok szövegei, valamint az ádámosi zenészekkel készült gyűjtések adatai is helyet kaptak. A tanuláshoz nagy segítséget jelentenek a dallamokról készült hang- és videófelvételek, ezek a DVD-mellékleten megtalálhatók. A kiadvány nem titkolt célja, hogy a Vízmellék népzenéjének bemutatásához a táncházakban méltán népszerű szászcsávási zene mellett a régies játékmódot megőrző ádámosi zenekar játéka is közkedveltté váljon.