A népművészet és a divat időtálló kapcsolata
A Hagyományok Háza új kiállítása a Folk Fashion – Divat a folklór
A Hagyományok Háza Folk Fashion – Divat a folklór című egyedülálló kiállítása révén igazán közelről ismerhetjük meg a magyar népművészet és a divat különleges, időtálló kapcsolatát. A tárlat bemutatja, hogyan inspirálta a népi kultúra formavilága és motívumkincse a 20. század elejétől napjainkig a divattervezők munkáját. A közel 150 darab ruhát, kiegészítőt és egyéb tárgyat felvonultató kiállítás középpontjában a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum gazdag textilkollekciói, magángyűjtők és múzeumok ruhái, valamint személyes történetek állnak. A tárlat hátteréről Dr. Czingel Szilvia kurátorral beszélgettünk.
Mivel tudja felkelteni ez a kiállítás a különböző generációk figyelmét? Fontos célkitűzés-e egyáltalán, hogy a fiatalok is részt vegyenek a tárlaton?
A kiállításainkat úgy tervezzük meg, hogy azok mindenkinek szóljanak, így ezúttal sincs kifejezetten olyan része a tárlatnak, ami csak a fiatalokra, vagy csak az idősebbekre koncentrálna. A kiállítás átfogó képet ad bárki számára annak történetéről, hogy miként inspirálta a népi kultúra formavilága a divattervezők és népi iparművészek munkáját a 20. század elejétől napjainkig, és látható lesz, hogy kik és hogyan nyúltak a népművészethez ebben az időszakban.
Miért fontos a modern divat és a népművészet találkozásának bemutatása?
Ezzel a jelenséggel természetesen nem csak a Hagyományok Háza kiállításán találkozhatunk, hanem a mindennapokban is, ugyanis vannak alkotók, akik tudatosan használják a népművészetet a munkáikban – persze az kérdéses, hogy jól vagy rosszul, azaz esztétikailag szépek-e, ízlésesek-e tulajdonképpen ezek az alkotások. A kiállításunk ezt a témát is megpróbálja körbejárni. És ha már megemlítettük a fiatalokat, úgy gondolom, számukra különösen érdekes az a kérdés, hogy beépíthetők-e ezek a motívumok vagy jellegzetességek a mai öltözködés kultúrába, miként lehet jól hordani, viselni az ilyen stílusú darabokat.
Van ennek most valamilyen speciális iránya?
Több is, hiszen időről időre újabb és újabb alkotók próbálkoznak a népi hagyomány és a mai divat párosításával. Magyarország, véleményem szerint még gyerekcipőben jár ebben, ami látható, akár, ha csak a környező országokat nézzük: az ukránok vagy a szlovákok például egészen máshogy, sokkal izgalmasabban nyúlnak ehhez a témához. Azt gondolom, hogy azok a ruhák, amiket a kiállításon látni lehet, egy visszafogott, konzervatívabb gondolkodást tükröznek – azt mutatják be, hogy Magyarországra mi jellemző ezen a területen.
Miért vagyunk mi lemaradva tulajdonképpen?
Ennek sok oka van. Szerintem alapvető probléma, hogy nincs nálunk olyan iskola, ahol a divatról mindenre kiterjedően tanulni lehetne. A népi iparművészek lehet, hogy kikutatják például egy-egy tájegység hímzéseit és néprajzi hitelességgel alkotnak, de nem tanulják meg a magas szintű szabászatot. Mint ismeretes, vannak magyar celebek, akik előszeretettel vesznek fel népi stílusú ruhákat, ruhakiegészítőket. Nemzeti reprezentációjuk gyakran giccses, bár sokan követik őket.
A kiállítás nemzetközi vizekre is kievez. Számomra nagyon érdekes, hogy a magyar hagyományos motívumkincset mindig is nagy külföldi érdeklődés övezte a divat világában.
Ez egy történeti jelenség, ami a kiállításban is nyomon követhető lesz. A tizenkilencedik század végétől, amikor a népművészet újrafelfedezése megtörténik, elindul a magyaros ruhamozgalom, amivel a polgári viseletbe is bekerülnek a népi elemek. Az akkori nagy francia divattervezők is komoly érdeklődést mutatnak például a matyó motívumok iránt. Ez a szecesszió és art deco időszaka, amikor tudatosan fordulnak többek között a divattervezők is a különböző országok népi kultúrája felé, és beemelik saját alkotásaikba, legyen az divattervezés vagy iparművészet. Ez a második világháború után Magyarországon, a háziipari szövetkezetek megalakulásával teljesen más irányt vett, illetve megrekedt, a termelés, valamint a kereskedelem egészen más logikával működött, mint azelőtt. A szocialista időszakban magyar viszonylatban nem tudunk felmutatni nagy divattervezőket, ezzel ellentétben Nyugat-Európában a népművészeti motívumok folyamatosan visszatérő inspirációként vannak jelen a divatban, a nagy divatházak is időről időre visszatérnek ehhez a témához. A jelenhez közelítve talán a táncházmozgalom időszaka az, ami sajátos etno öltözködési stílusával a divat szempontjából is újdonságot hozott. A rendszerváltás után több neves magyar divattervező is beemeli a népi motívumokat a divat világába, a kiállításon sok más tervező mellett Zoób Katti ruháit említeném, amiket meg lehet majd tekinteni.
Miket emelne ki a kiállított ruhák közül?
Ahogy említettem, jó és rossz példák is megjelennek majd a tárlaton, ami igazán érdekessé teszi a kiállítást. Itt lesznek például a londoni olimpiára készült, kalotaszegi motívumokkal díszített női és férfi formaruhák, amelyek több konfliktust gerjesztettek azzal, hogy nem igazán lettek esztétikusak, illetve nem sikerült jól megalkotni őket. A pozitív példákhoz kapcsolódva itt lesz a nagynevű Daalarna divatszalon két esküvői ruhája, amiket szintén magyar népviseletek ihlettek. Különlegességként Regőczy Krisztina műkorcsolyázó matyómintás övvel díszített kűrruhája is megtekinthető, amit partnere, Sallai András nagymamájának elsőbálozó ruhájáról emeltek át.
A nemzetközi kapcsolódásokra visszatérve, itt lesz az izraeli Holon Design Múzeumból Lea Gottlieb fürdőruha kollekciója is, amely most először látható Európában. A tervező magyar holokauszt túlélőként alapította meg a világ legnagyobb luxus fürdőruha márkáját Tel-Avivban. Tárlatunkon csárdás és magyar rapszódia névre keresztelt darabjait tekinthetik meg az érdeklődők.
A kiállítás 2025. február 13. és október 30. között látható a Hagyományok Háza, Kallós Zoltán kiállítóterében. Jegyek ide kattintva érhetők el.
