A népi kultúra kom­muniká­ciós hívósza­vai

Megjelent: folkMAGazin, 2021/5, XXVIII. évf. 5. szám

 

– Miként valósítható meg egy ilyen szerteágazó tevékenységet felvonultató intézmény egységes kommunikációja?

– A nagy kihívás épp az, hogy a Hagyományok Háza szerteágazó tevékenységének hírét, eredményeit a megfelelő csatornák megtalálásával juttassuk el a célközönséghez. Nincsenek ugyanis fontos vagy kevésbé értékes programjaink, üzeneteink, legyen az egy tíz embert érintő szakmai program, vagy a Magyar Állami Népi Együttes nagy nemzetközi sikere, ami mindenkit érdekelhet. A Ház létrejöttének értelme, küldetésének fő vonala – a népi kultúra használható formában való megőrzése a jövő nemzedékek számára – kommunikációs szempontból is a fő irányvonal: elérni a közönségnek azt a szegmensét, amely még nem ismeri ezt a kultúrát, vagy nem él vele. Minderre hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt törekednünk kell. Mert nemcsak a Kárpát-medencei magyar közönség elérése a fontos, hanem nemzetközi szinten is úgy kell pozícionálnunk a Hagyományok Házát és az általa képviselt értékeket, hogy minél szélesebb körben megismerjenek és elismerjenek bennünket. Jómagam 2007 óta dolgozom a Házban, kezdetben a főigazgatói menedzsment tagjaként, onnan építettük fel a részleget, amely 2013 óta létezik önállóan, ma már feladata a teljes intézmény kommunikációja és marketingtevékenysége, a nemzetközi kapcsolatok építése, kiadványkiadás, értékesítés és legújabban a Folkstúdió. Ma már valamennyi, nagyközönségnek szóló rendezvény szervezése ennek a főosztálynak a feladata, köztük a színháztermi programok, táncházak, fesztiválok és hangsúlyosan azok a programok, amelyeknél több szervezeti egység munkáját kell összehangolni.

– Az idő múlása, a médiafogyasztói szokások változása, a technika fejlődése hogyan befolyásolja a marketingtevékenységüket?

– Nagyon gyorsan változó területen mozgunk, és az egyik legnagyobb kihívás éppen az, hogy ne elégedjünk meg a bevált módszerekkel, próbáljunk lépést tartani ezzel a hihetetlenül gyorsan változó világgal. Tíz évvel ezelőtt valamennyi kulturális intézmény kiemelt figyelmet fordított az írott sajtóra, a plakátokra, ahhoz az állapothoz képest ezek a fórumok ma elenyésző százalékot foglalnak el a kommunikációban. Közel hasonló a helyzet a tévék, rádiók tekintetében is, ma már egyre inkább saját csatornákat használunk a hírek, tájékoztató anyagok célba juttatására. És itt az újabb feladvány: egyedivé válni ebben a hír- és eszközdömpingben. A honlapunkat is úgy igyekszünk korszerűsíteni, hogy egyrészt beépítsük ezeket a kommunikációs csatornákat, másrészt minél érzékenyebbé, reszponzívabbá tegyük, olyanná, amely gyorsan és pontosan érzékeli és jelzi a látogatók preferenciáit.

ha

Hagyományok Háza házelhagyó a felújítás előtt, 2016, fotó: Dusa Gábor

 

– A médiafogyasztói korfa alakulását milyen mértékben kell figyelembe venniük, tekintve, hogy évszázados örökség ápolása a feladat?

– Úgy gondoljuk, hogy nem ennek kell elsődleges szerepet játszania, hiszen a Hagyományok Házának nagyszerűsége épp abban rejlik, hogy mindenkihez szól. Arra törekszünk, hogy mindenki számára legyen megfelelő kínálatunk. Fontos, hogy jelen legyen a nyugdíjas közönség, megtalálja a kedvére való programot, akárcsak a kisgyermekes családok, illetve a fiatalok. Az utóbbi kategória elérése a legnehezebb, bár a táncházba járók révén az ő jelenlétük is markánsnak mondható. Azok elérése viszont, akik nem kapcsolódnak bele ebbe a tevékenységbe, na, az az igazi kihívás. Ennek teljesítéséhez a kisgyerekkori érzékenyítést tartom a legjobb eszköznek, időben megfogni a gyerekes családokat, illetve az iskolai és óvodai pedagógusképzés révén minél közelebb férkőzni a felnövekvő generációkhoz. A mostani huszonéveseket megtalálni és behozni sem könnyű feladat, ebben viszont hatékony alkalmak a nyári fesztiválok, az ott zajló programok, amelyekben megtalálhatják magukat, saját magukra, korosztályuk arculatára formálhatják a népi kultúra különböző elemeit.

ha

Szabadegyetem beszélgetés Szalóki Ágival és a buzai Takács Annával és Pirossal, Ördögkatlan Fesztivál, 2019, fotó: HH

 

– Beszélhetünk a hajdani „revival” mozgalom egyfajta reneszánszának esélyéről – természetesen korunk körülményei között?

– A Sebő Ferencék által elindított táncházmozgalom az elmúlt fél évszázadban hullámzó módon ugyan, de folyamatosan megtalálta a maga közönségét, mindenképpen élő mozgalomnak tekinthető. Erre épültek rá azok az intézmények, amely újratermelik e mozgalom közönségét, a hajdani fiatalok leszármazottai immár a táncházas generáció második-harmadik generációja, ők ebbe születnek már bele. Velük könnyebb dolgunk lehet. Napjaink népi kultúrával kevésbé „fertőzött” fiataljait talán azzal lehetne még inkább megfogni, érdeklődésüket ebbe az irányba terelni, ha igyekszünk a magunkévá tenni, és a néphagyományban rejlő válaszokat keresni mindazokra a problémákra, amelyek őket foglalkoztatják. Ilyen például a klímaválság kérdése, amely frusztrálóan hat a ma fiataljaira, foglalkoztatja őket. Márpedig a természetesanyag-használat, a természetes tartósító szerek, tisztítószerek használatának tekintetében, zöld gondolkodásban bőven kínál megoldásokat a néphagyomány. Hasonlóan a szemétmentes – mai szóhasználatban zero waste – életforma és szemlélet is, hiszen az újrahasznosítás mindig is a népi gondolkodás egyik alaptézise volt, a műanyag pedig még nem volt az életük része. Ha mindezeket a megoldásokat képesek leszünk megfelelő módon tudatosítani, a fiatalok egy részét is könnyebben tudjuk magunkhoz vonzani. Hasonló vesszőparipám a közösségi lét, ami nélkül a népi kultúra egyetlen formájának gyakorlása sem létezik. Az élő közösségekre óriási szükségük van a mai fiataloknak is, hiszen a mindennapokban egészen mást élnek meg, aminek következményeként előbb-utóbb a magányossággal, a gyökértelenséggel szembesülnek.

ha

Táncháztalálkozó, 2013

 

– A kisközösségi létforma újraépítése hogyan egyeztethető össze az intézményesülés esetleges túlzásaival?

– Miközben szükség van arra a fajta intézményesülésre, amit például a Hagyományok Háza valósít meg, kiemelt feladatunknak tartom a kis közösségek, civil kezdeményezések felkarolását, segítését, a fejlődési lehetőségek biztosítását. Érzékeny dolog ez, mondhatni, pengeélen táncolunk, segítő szándékkal hogyan ne nyomjuk el a közösségek kreatív kezdeményezéseit. Miközben a teljes terület több és jobb lehetőséghez jutását mégiscsak intézményesen lehet leginkább biztosítani. A kis közösségek létesítése és fenntartása jó terepének ígérkezik a Hagyományok Háza hálózata, ami a kisközösségi mozgalom erősítésének katalizátora lehet.

– Mit ígér, illetve kíván a jövő?

– A közösségek fenntartása, a ma problémáira adott válaszok mellett fontos feladatunk a nagyközönség fokozott megszólítása, új, programjaink, a népi kultúra iránt nyitott helyek megtalálása. Szeretnénk erősíteni a nemzetközi jelenlétünket, fokozni a láthatóságunkat szakmai fórumokon, szervezetekben, rendezvényeken, programokon való részvételek révén, a külföldi intézményekkel való kapcsolatépítésben, ami cserelátogatásokat is lehetővé tesz. Annak érdekében, hogy tanuljunk másoktól, és mások is tanulhassanak tőlünk. Meggyőződésem, hogy tevékenységeink, tudásanyagunk közül sok mindent büszkén mutogathatunk mintaként – és itt nemcsak a táncházra, erre az egyedülálló élő szórakozási formára gondolok. A nemzetközi jelenlét fokozásával, a különböző szakmai expókon való megjelenéssel a teljes szférát, közte a hazai népzenei formációk külföldi megismertetésének ügyét is segíthetjük.

 


Címlap: Folkudvar Kapolcson, 2016, fotó: HH

Folk_ME has been in­tro­duced in Qatar

Hungarian Heritage House’s digital music education program, which garnered interest from several countries, opening up new opportunities for collaboration.

Interested in other programmes?

Subscribe to our newsletter and be the first to hear about our events and training.