Dr. Illés Károlyné hímző, a Népművészet Mestere, az Országos Népművészeti kiállítás egyik rendezője, ahol újabb Gránátalma-díjat érdemelt ki szakkörvezetői és alkotómunkásságáért, oktatói tevékenységéért.
„Ott voltam az asszonyok között a családban Nagybánhegyesen, akik dolgoztak, szőttek, hímeztek. Mindezt játékként éltem meg, és lassan megtanultam. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ez a hagyományozódás nem szakadt meg a saját családomban sem. A lányom, Vanda is ilyen környezetben nőtt föl, már óvodásként szőtt, hímzett. Mára ő is számos elismerést kapott már, amire nagyon büszke vagyok.
Később találkoztam olyan nagy nevű emberekkel, mint Fél Edit vagy Borbély Jolán, akiket példaképemnek tartok: Joli nénit a kézműves oktatás területén végzett hatalmas munkájáért, dr. Fél Editet pedig a fantasztikus előadásai miatt.
Első szakmám kirakatrendező, dekoratőr, a második a tanár. Mindkettő nagyon szépen összeér kézműves hivatásomban.
Folyamatosan dolgoztam, kutattam, gyűjtöttem, egész éjszakákon át terveztem, képeztem magam, és amikor odáig jutottam, tanítottam. Szakoktatóként fantasztikus érzés, amikor a tanítványok sorra hozzák el a díjakat rangos versenyekről. A legutóbbi Kisjankó Bori országos hímzőkiállításon – ami a kézművesség e szakágában a legnívósabb – a díjazottak fele az én tanítványom volt.
Hálát adok a Jóistennek azért is, hogy megajándékozott azzal a talentummal, hogy mindjárt belelátom a mai öltözködés vagy lakáskultúrába azt a motívumot, ami mondjuk egy-egy békés megyei subán vagy ködmönöm szerepel. Persze hosszú folyamat az újra feldolgozásuk. Máig is gyűjtöm az újabb motívumokat. Járom az országot, a Kárpát-medencét, és eközben kutatom, gyűjtöm a forrásanyagot. Számos helyen megfordulok, múzeumoktól a magánemberekig, akiknél a fiókból, a szekrényből előkerülnek féltve őrzött kincsek. Ezeket lerajzolom, és a hagyományok, motívumok tiszteletben tartásával, korszerű alapanyagokkal új formába öntöm.
A magyar népművészetnek köszönhetően számos országban jártam, olyan helyeken, ahova egyébként nem jutottam volna el: kiállítottam, tanítottam egész távoli vidékeken is. Európa nagyvárosaiban ugyanúgy megfordultam Pozsonytól Párizsig, mint az USA-ban.”
Díjak, elismerések:
- Népművészet Ifjú Mestere (1984)
- Népi Iparművész (1989)
- Országos Népművészeti Kiállításon "Gránátalma" díj (1977, 1983, 1992, 1994, 1996, 2000, 2005 és 2015)
- Király Zsiga-díj (1998)
- Népművészet Mestere (2002)
- Magyar Arany Érdemkereszt (2019)