Sorozat az elmúlt húsz év kiemelkedő ifjú mestereiről
A díj elnyerése előtt pályáztál-e a Népművészet Ifjú Mestere díjra?
Nem pályáztam. Eleve nem jutott eszembe ez a fajta „érvényesülés”. Látta a szakma, hogy mit csinálok és megszólítottak többször, hogy adjam be a pályázatom, mert fel szeretnék mutatni, hogy ez az elvárás. Nem gondoltam díjakat szerezni soha. Én ezt a kitüntetést csak átvettem, mert mindezt a magyar nép kapta, csak nekik lehetünk hálásak a tudásukért és ezért a gazdag örökségért. Én is nekik köszönök mindent.
Mit jelentett neked akkor a cím megszerzése?
Egzisztenciákat építünk fel a paraszti tudás kutatására, megismerésére, megbecsülésére. Ez az életforma, a paraszti, szemünk láttára tűnik el. Örökölt értékeinek tolmácsolása, átadása lehet kizárólagos célunk az önérvényesítés helyett. Intézményesen ez egyre nehezebb, mert a városi lét arculatára idomul szinte minden eleme. Természetes folyamat ez is, mert már generációk nőttek fel, akik nemigen tudják már, mit veszítünk az önellátó/önfenntartó életforma eltűnésével. A „mesterfok” arra szólít fel minket, hogy azon a kiforrott szinten tolmácsoljuk mindezt, amelyen az létrejött.
Nyitrai Marianna Dömötörfi Józsefné Szmodics Borbála és Szakál Miklósné Szmodics Rózsa (Nemespátró) adatközlőkkel; Fotó: Hont Angéla
Mit jelent számodra most?
Ifjú már nem vagyok. Annyit tudok tenni, hogy állandóan visszautalok az adatközlők tudására és mindig őket idézem. Sokat laktam (pl.) Erdélyben, látom a változások igen gyors hatását. Visszalépek az előző évtizedek gyűjtéseire és színpadon, oktatásban egyaránt ezeket a tapasztalatokat igyekszem megosztani a hallgatósággal, tanítványokkal.
![Nyitrai Marianna](/sites/default/files/inline-images/Egysz%C3%B3lam%20koncert%20Dsupin%20P%C3%A1l%2C%20S%C3%A1ringer%20K%C3%A1lm%C3%A1n%2C%20Juh%C3%A1sz%20Zolt%C3%A1n%20%C3%A9s%20Nyitrai%20Marianna.jpg)
Egyszólam koncert: Dsupin Pál, Sáringer Kálmán, Juhász Zoltán és Nyitrai Marianna
Mennyiben változtatta meg a szakmai utadat a Népművészet Ifjú Mestere díj?
Mivel eleve néprajz szakon kezdtem tanulmányaimat, nemigen változtatott a célokon, inkább megerősített. Ahogy már megfogalmaztam: nem én vagyok a mestere ennek a tudásnak, hanem tolmácsolója, közvetítője inkább. Ilyenformán, ha ez lehet még egy fórum a paraszti tudás értékeinek továbbéltetésére, hát azt az utat kell követnem.
Mivel foglalkozol mostanában, mik a jövőbeni szakmai terveid?
Somogy megyébe költöztem 13 éve, és egy olyan énekelt zenei világba tanultam bele a legkorábbi gyűjtések megismerésével és „visszatanításával”, ami kitölti az életem egy részét. Szennát megismerhettünk a zselicségi szabadtéri néprajzi múzeuma végett, most a szellemi örökség „épületeit” emeljük zenével, tánccal. Ha tehetem, tanítom is azt a szemléletet, ami egy táj zenei gondolkodását ismeri, „használja”. Szennában szennait. Erdélyi gyűjtéseim nagy részét is szeretném publikálni. Lemezekkel készülünk Juhász Zoltánnal, az Üsztürüvel és tanítványaimmal. Zselicség, Szék és törökségi népek.
![Nyitrai Marianna](/sites/default/files/inline-images/Nyitrai%20Marianna%20%C3%A9s%20az%20%C3%9Cszt%C3%BCr%C3%BC%20zenekar.jpg)
Nyitrai Marianna és az Üsztürü zenekar
Népdalénekesként, népi ének oktatóként számos szakmai sikert tudhatsz magad mögött, és az idei évben a Hagyományok Háza által felkért szakmai zsűrinek is tagja voltál. Mit üzennél a fiataloknak, miért pályázzanak?
Már a tavalyi évben is bíráltam. Amikor egy-egy ember életébe „belépek” tanácsokkal, mindig az ő tudására próbálok rácsatlakozni úgy, hogy érezze: jó úton jár. Már csak abban kell őket megerősíteni, hogy mindig hivatkozzanak azokra a sokszor ismeretlen adatközlőkre, akiktől mindezt tálcán kaptuk. Ha tehetik, ismerjék meg a még élő mestereket, tanuljanak tőlük mindent, amit még lehet. Ez a hagyományőrzés.