Sorozat az elmúlt húsz év kiemelkedő ifjú mestereiről
A díj elnyerése előtt pályáztál-e a Népművészet Ifjú Mestere díjra?
Nem pályáztam. Eleve nem jutott eszembe ez a fajta „érvényesülés”. Látta a szakma, hogy mit csinálok és megszólítottak többször, hogy adjam be a pályázatom, mert fel szeretnék mutatni, hogy ez az elvárás. Nem gondoltam díjakat szerezni soha. Én ezt a kitüntetést csak átvettem, mert mindezt a magyar nép kapta, csak nekik lehetünk hálásak a tudásukért és ezért a gazdag örökségért. Én is nekik köszönök mindent.
Mit jelentett neked akkor a cím megszerzése?
Egzisztenciákat építünk fel a paraszti tudás kutatására, megismerésére, megbecsülésére. Ez az életforma, a paraszti, szemünk láttára tűnik el. Örökölt értékeinek tolmácsolása, átadása lehet kizárólagos célunk az önérvényesítés helyett. Intézményesen ez egyre nehezebb, mert a városi lét arculatára idomul szinte minden eleme. Természetes folyamat ez is, mert már generációk nőttek fel, akik nemigen tudják már, mit veszítünk az önellátó/önfenntartó életforma eltűnésével. A „mesterfok” arra szólít fel minket, hogy azon a kiforrott szinten tolmácsoljuk mindezt, amelyen az létrejött.
Nyitrai Marianna Dömötörfi Józsefné Szmodics Borbála és Szakál Miklósné Szmodics Rózsa (Nemespátró) adatközlőkkel; Fotó: Hont Angéla
Mit jelent számodra most?
Ifjú már nem vagyok. Annyit tudok tenni, hogy állandóan visszautalok az adatközlők tudására és mindig őket idézem. Sokat laktam (pl.) Erdélyben, látom a változások igen gyors hatását. Visszalépek az előző évtizedek gyűjtéseire és színpadon, oktatásban egyaránt ezeket a tapasztalatokat igyekszem megosztani a hallgatósággal, tanítványokkal.
Egyszólam koncert: Dsupin Pál, Sáringer Kálmán, Juhász Zoltán és Nyitrai Marianna
Mennyiben változtatta meg a szakmai utadat a Népművészet Ifjú Mestere díj?
Mivel eleve néprajz szakon kezdtem tanulmányaimat, nemigen változtatott a célokon, inkább megerősített. Ahogy már megfogalmaztam: nem én vagyok a mestere ennek a tudásnak, hanem tolmácsolója, közvetítője inkább. Ilyenformán, ha ez lehet még egy fórum a paraszti tudás értékeinek továbbéltetésére, hát azt az utat kell követnem.
Mivel foglalkozol mostanában, mik a jövőbeni szakmai terveid?
Somogy megyébe költöztem 13 éve, és egy olyan énekelt zenei világba tanultam bele a legkorábbi gyűjtések megismerésével és „visszatanításával”, ami kitölti az életem egy részét. Szennát megismerhettünk a zselicségi szabadtéri néprajzi múzeuma végett, most a szellemi örökség „épületeit” emeljük zenével, tánccal. Ha tehetem, tanítom is azt a szemléletet, ami egy táj zenei gondolkodását ismeri, „használja”. Szennában szennait. Erdélyi gyűjtéseim nagy részét is szeretném publikálni. Lemezekkel készülünk Juhász Zoltánnal, az Üsztürüvel és tanítványaimmal. Zselicség, Szék és törökségi népek.
Nyitrai Marianna és az Üsztürü zenekar
Népdalénekesként, népi ének oktatóként számos szakmai sikert tudhatsz magad mögött, és az idei évben a Hagyományok Háza által felkért szakmai zsűrinek is tagja voltál. Mit üzennél a fiataloknak, miért pályázzanak?
Már a tavalyi évben is bíráltam. Amikor egy-egy ember életébe „belépek” tanácsokkal, mindig az ő tudására próbálok rácsatlakozni úgy, hogy érezze: jó úton jár. Már csak abban kell őket megerősíteni, hogy mindig hivatkozzanak azokra a sokszor ismeretlen adatközlőkre, akiktől mindezt tálcán kaptuk. Ha tehetik, ismerjék meg a még élő mestereket, tanuljanak tőlük mindent, amit még lehet. Ez a hagyományőrzés.
