Csodákra képesek, ha lelkesek

Interjú Tóthné Kovács Annamáriával, a Kanizsay Dorottya Katolikus Gimnázium, Egészségügyi Technikum és Szakképző Iskola könyvtárosával

 

Hány gyerek jár az iskolába?

Az esti tagozattal együtt kb. 630 fő.

Mivel foglalkozik pontosan?

Nekem az egyik szakom a könyvtár, a másik területem a könyvtár-informatika. Nemcsak könyvtárosként tevékenykedem, hanem kulturális szervező is vagyok. Azokkal a gyerekekkel foglalkozom, akik rendszeresen bejárnak a könyvtárba. Azokat a pályázatokat, amiket megtalálok, kitesszük az iskola Facebook-oldalára is és az osztályfőnöki munkaközösségi értekezleten tájékoztatom a pedagógusokat a lehetőségekről.

Hogyan motiválja a diákokat?

Leülünk, beszélgetünk, nézegetünk képeket a könyvtárban, és innen merítünk inspirációt, és együtt ötletelünk.

Többnyire a könyvtári anyagra építenek?

Vannak nagyon jó ötletadó könyveink, de hasznos a webes forrás. Felhívjuk a diákok figyelmét arra, hogy a könyv a hiteles forrás, hiszen minden esetben lektorálva van, az interneten viszont mindenféle információt megtalálhatunk.

Mióta pályáznak a Hagyományok Háza rajzpályázataira?

Részt vettünk a tavalyi „Virágozta anno…” , a „Fából faragva…”, „Kis korsó, nagy korsó, torkomat újító..”,  és az „Ahány ház, annyi szokás…” pályázataikon. A gyerekek eddig beküldött és díjazott alkotásaiból az iskola egyik közösségi terében egy kiállítást is szerveztünk Kanizsay Galéria néven.

Hogyan vehetőek rá a diákok, hogy részt vegyenek egy pályázaton?

Azok pályáznak, akik fogékonyak valamilyen művészeti tevékenységre, és rendszeresen járnak a könyvtárba, vagy nézik az iskola közösségi portálját.  Az iskolai rajztanárral is együttműködünk, rendszeresen konzultálok vele. Pályázóink vegyesen kerülnek ki a gimnáziumi és technikumi osztályokból, de tavaly Szilágyi Nikolett és Albert Viktória egészségügyi szakra jártak. Nekik nincs rajzórájuk, mégis szép munkát hoztak létre.

Kanizsay Dorottya

Tóthné Kovács Annamária

Van kézműves- vagy rajzszakkör az iskolában?

Nincs, de a különböző fontos alkalmakra, ahol dekorálni kell az iskolát, együtt készülünk (ballagás, nemzeti ünnepek). Ilyenkor a tantárgyi felmentetteket, elmaradt óra miatti felszabaduló tanulókat gyűjtöm össze, hogy tevékenykedjünk. Az a tapasztalatom, ha sikerül felkelteni a tanulók érdeklődését, akkor rendkívül ötletes dolgokat tudnak készíteni. Nagyon önállóan tudnak dolgozni, csodákra képesek, ha lelkesek.

Hogyan készültek a pályázatra?

Voltak irányított részei a munkafolyamatnak. Sokat beszélgettünk az elején arról, hogy ne csak egy rajzot adjanak be, hanem gondolkodjanak olyan használati tárgyban, aminek művészi értéke is van. Az alkotás egy része otthon, a másik része pedig az iskolai könyvtárban készült.  Így született meg egy DVD borító.

Kézműveskedik?

Én hobbiból alkotok otthon, kedvenceim a 3D-s alkotások, amiket az otthon összegyűlt csomagolóanyagokból, apró mütyürökből készítek. Számomra sokat jelentenek a saját kezűleg készített ajándékok. Amit a legjobban szeretek a munkámban, az az, hogy ötleteket adok és szervezek. Magamat úgy jellemezném, hogy lelkes–lelkesíthető–lelkesítő vagyok. Fontos a gyerekeknek a visszajelzés, a megbecsülés, hogy megjelenjenek a munkáik egy galériánkban, tanévzáró ünnepélyen kihirdetjük a helyezetteket, és az alkotókat és munkáikat kitesszük az iskola Facebook-oldalára, honlapjára. A tanulók önbizalmát megerősítjük, és motiváljuk őket a további munkára is. Nagyon örültünk, hogy a tavalyi kiállítás virtuális formában valósult meg, mert így mindenki számára elérhetővé vált. Sok ötletet adott maga a kiállítási módszer is.

Mióta dolgozik az iskolában?

2010 óta. A könyvtár szerepét bővítettem ki. Ma már az eredeti funkció, az olvasás, információ gyűjtés nem elég. Most olyan helyünk van, ahol a diákok meg tudják találni azt, ami számukra örömet okoz. Olyan közösségi tér, ahol házi feladatot el lehet készíteni, olvasni, pályázatokat keresni, rejtvényt fejteni, prezentációt készíteni, beszélgetni, vagy akár a buszra várva értékes időt eltölteni, vagyis próbálom a tanulók kevés szabadidejét minőségi szabadidővé tenni. Úgy hívom könyvtárunkat, hogy KönyvTÉR vagy kulturális barlang.

Mennyire ismerik a gyerekek a népművészetet?

Mindenkinek vannak emlékei, egy-egy kirándulás a Szentendrei Skanzenban, Hollókőn, vagy más néphagyománnyal kapcsolatos rendezvényen. Azonban amikor egy pályázatra készülünk, akkor alaposabban utánanézünk a forrásanyagnak. Ez elengedhetetlen feltétele a hiteles, igényes munkának.

A digitális oktatás mennyire változtatott ezen a tevékenységen?

Most közvetett kommunikációt alkalmazunk. Sokkal több feladat hárul a diákokra, de a személyes megkeresésemre mindig reagálnak. Hiszek egy-egy megkeresés sikerében, és mindig találok pár olyan tanulót, akik rávehetők ilyen plusz tevékenységekre.

Milyen más pályázatokon vettek eddig részt?

Mindenki szeret valahogy megmutatkozni. Rendszeresen meghirdetjük tanulóink körében a kerületi pályázatokat is. Nemrég részt vettünk egy retro pályázaton, és több alkotás díjazott lett. Ez a téma megragadta tanulóink fantáziáját, hiszen a szüleiktől is kérdezhettek. Vers és novellaíró pályázaton is többen vettek részt, de voltunk turisztika arculatteremtő pályázaton is, ahol a számítógépes grafika ismerete és használata, a nyelvismeret és a kreativitás elengedhetetlen feltétele volt a részvételnek. A tanuló diákok számára fontos bármilyen visszajelzés, ha máshogy nem, egy emléklap formájában is, mert így marad meg a lelkesedés. Az idei évben is részt szeretnénk venni a Hagyományok Háza Nyitott műhelyének a pályázatán, mert nagyon értékesnek, motiválónak tartjuk.

Interested in other programmes?

Subscribe to our newsletter and be the first to hear about our events and training.