Beszélgetés Fehér Anna gyöngyfűző mesterrel, a Nyitott Műhely alkotójával
Farkas Réka | 2021. február 22. | Olvasási idő: 13 perc
Mi az első kézművességgel kapcsolatos élményed gyerekkorodból?
Nagyon szerettem mindig is rajzolni. Rajz tagozatos iskolában végeztem, majd matematika és rajztanárként diplomáztam. A tanítás helyett viszont a gyöngyfűzést választottam.
Hol találkoztál ezzel a mesterséggel először?
Egy főiskolai táborban egy román pedagógus nőtől kaptam egy szép négyszálas gyöngyszalagot. Annyira gyönyörűnek találtam ezt a darabot, hogy egyből beleszerettem a gyöngyfűzésbe.
Általános iskolai tanulmányaid során mennyit találkoztál a kézművességgel?
A Radnóti Miklós Gyakorló Iskolába jártam a hatvanas években. Itt rengeteg gyakorlati foglalkozás volt beépítve a tanmenetbe. Varrtunk magunknak szoknyát, főztünk, gipszből szobrászkodtunk, alumíniumból hajtogattunk, fából barkácsoltunk. Mindent csináltak a fiúk is és a lányok is. Hímzésből a buzsáki hímzést tanultuk, ez az egyik kedvenc hímzésem azóta is.
Családodban volt, aki valamilyen mesterség művelője volt?
Édesapám pedagógus volt. Megmutatta a könyvkötés alapjait. Nagynéném varrónő volt, lestem a mozdulatait, mikor a varrógépet használta.
A családunk szegről-végről rokona Zsindelyné Tüdős Klárának. Egy másik családtagunk pedig rengeteg számát őrizte a Muskátli Kézimunkaújságnak. Ő egy lányiskolába járt az 1930-as években, ahol tanultak hímezni, kötni, horgolni, varrtak maguknak ruhát. A hímzéseket, horgolt elemeket beépítették a ruhatárukba. Tőle kaptam néhány évvel ezelőtt néhány szép kézimunkadarabot.
Hogyan kezdődött gyöngyös pályafutásod?
Rögtön annál a főiskolai szalagnál, amit le is fűztem. Az S mintát átszerkesztettem egy vízfolyásos mintává, magyarosra. Utána elkezdtem keresgélni, hogy a négyszálas fűzés mire jó. Általában pántokat készítettek így. Később Nyírszőllősön a református lelkész feleségében találtam társra ezirányú érdeklődésemben. Vásárokra jártunk, és ekkor kezdtem el kutatni is. Egyik ismerősöm mondta nekem, hogy látott egy idős nénit a TV-ben erről beszélni. Ő volt Berekai Éva néni Sárközből. Megkerestem, és tőle meg a lányától tanultam a sárközi gyöngyöket fűzni. Részt vettem több sárközi lakodalmon is. Nagyon sok fényképet készítettünk. Ott minden lánynak volt gyöngygallérja. Nagy Zoltánnéval is felvettük a kapcsolatot, ő volt a fodrásznő Decsen. Többször jártunk nála, mert polgármester férjével, Zoltánnal, mindent tudtak a hagyományokról és a faluról. Sose felejtem el, mikor egy téli napon érkeztünk hozzájuk, belesve az ablakon azt láttuk, hogy Zoltán is gyöngyöt fűz Zsuzsikával! Az első Táncháztalálkozón mutatkoztam be a gyöngyeimmel. Később Szittner Andrea könyvében találtam egy kis gyöngyös irodalmat, innen ismertem meg a virágos gyöngyöket. Sárköz után Erdély volt a következő célpont.
Hogyan indultál el Erdélybe? Hogy indul el egy kutató?
Elmentem Erdélybe, majd megmutattam Borbély Jolika néninek az alkotásaimat. Ő felhívta a figyelmemet arra, hogy a mai gyöngyök helyett inkább a régebbieket keressem. Az egyik Táncháztalálkozón ismertem meg Kuluncsits Lászlót, aki Erdélyből hozott textileket, viseleteket árult. Őt kértük meg arra, hogy legyen a vezetőnk. Akkoriban kísérő nélkül nehéz volt kijutni. Trabanttal mentünk, nagyon kalandos volt. Megörökítettük a román viseleteket is, a gyöngydíszes férfi kalapokat, a női fejdíszeket. Kalotaszegen Inaktelkén, azután Vistán töltöttünk hosszabb időt. Rengeteget fotóztunk, de nagyon sokáig nem tudtam mit kezdeni ezzel a gyűjtéssel. A gyöngyös díszeket Erdélyben ugyanis rávarrták a ruhákra, és ezért arra gondoltam, hogy ilyet mi nem hordunk, nem is érdemes lefűzni. Akkor még nem volt modern kategória, nem gondoltam az újításra. Egyedül az erdélyi gyöngygallért találtam a kalárisokon kívül, azt akkor kezdtem fűzni, és később zsűriztettem is. A gyöngyhímzést később rávittem nemezgolyóra, beépítettük bőrövbe, bőrtáskába, így kerültek az eredeti gyűjtések használati tárgyakra.
A sárközi gyűjtőutakon találkoztam a ritkaságszámba menő lázsiásokkal, amik rendkívül érdekeltek. Már főiskolás koromban körbejártam a budapesti ötvösöket, hátha valaki készít hagyományos, ezüstbe foglalt érmét, de nem találtam senkit, mert nem érte meg nekik sok anyagot igénylő medálokat készíteni. A bajai múzeumban is kutattam a lázsiások után. Az elsőt az akkor még Nyíregyházán tartott ONK-ra készítettem, az ottani Népművészeti Egyesület tagjaként.
Téged inkább a népi gyöngyfűzés érdekelt…
Nekem nagy szerencsém volt, mert amíg még Nyíregyházán laktam, a Téka együttesnek ott volt közelben a tábora Nagykállóban. Ott találkoztam egy amerikai hölggyel, Robin Atkins-szel, aki több magyar népdalt ismert, mint én. Kint Amerikában ismerte meg a magyar kultúrát, még magyar néptáncegyüttes tagja is volt. Leült mellém gyöngyöt fűzni, és azt mondta, hogy ha ő innen hazamegy, akkor abbahagyja az ötvösséget és nyit egy gyöngystúdiót. Őt követve én létre hoztam egy Gyöngystúdiót Budapesten. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, cserélgettük az információkat és együtt kutattunk Erdélyben. Többször jártunk „gyöngyportyán“ Jabloneczben is. Mikor egy hónapot töltött Magyarországon, a műhelyemben lakott (boldogan a gyöngyök között), és többször tartott a Gyöngystúdióban foglalkozást. Ő mutatta meg az indiánok gyöngyhímzését, és vele készültek a textil „őrangyalok“. Az ő segítségével vehettem részt két alkalommal (1994, 1995) Gyöngykonferencián Washingtonban. Ott bővíthettem gyűjteményemet más népek gyöngyeivel, kapcsolatba kerültem a Great Britain Beadsociety elnökével, Stefany Tomalinnal. Ennek eredményeként többször meghívtak Londonba workshopot tartani. Néhány éve egy hónapot tölthettem Stefany Tomalin műhelyében, ahol gyűjteményének sérült darabjait javítottam, hogy kiállításra alkalmasak legyenek.
Hol gyűjtöttél még?
Múzeumokban is keresgéltem. Dr. Horváth Terézia és Katona Edit nagyon sokat segített nekem, többször kutattam a Néprajzi Múzeum gyűjteményében. Terézia bíztatott, hogy menjek el Kaposvárra, ahol szintén vannak érdekes gyöngyös munkák. Ott kézbe foghattam egy olyan gyöngyöt, a lakócsait, amit még senki nem készített akkor, javítása közben jöttem rá, hogyan is fűzték. A cakkos gyöngyökre is így találtam rá. Egyet restaurálnom kellett, ez segített abban, hogy megtanuljam, hogyan kell csinálni. Kiderült, hogy ezt a fajtát Sárközben is fűzték, csak nem tartották sokra, mert nem olyan mutatós, mint a széles gyöngygallérok.
Mennyire tudtad a gyöngyfűzést a család, gyerekek mellett csinálni?
Ha más mód nem volt rá, akkor éjjel dolgoztam. Szerencsére engem ebben a család mindig támogatott, és csinálhattam végig azt, amit szerettem. Nagyon sok vásárra együtt jártunk a párommal. Rengeteg kutatóhelyre vitt el. A Bajai Múzeumban lázsiásokat néztünk meg együtt például. Kutatóútjaink során, ha lehetőség volt rá, vásároltunk is a régi gyöngyökből, így szépen gyarapodott a népi ékszer gyűjteményem.
Hol csináltatsz lázsiásokhoz érmét?
Én magam csinálom ezeket most már. Ötvösöktől kértem tanácsot, hogy hogyan kell fűrészelni, foglalni, vésni. Nyíregyházán készült az első darabom. Numizmatikusoknál találtam érméket, és azokból készítettem egy kisebb és egy nagyobb medált. Ezt szerettem volna divatba hozni. Egy ideig nem volt rá kereslet, de tíz évvel ezelőtt a Mesterségek Ünnepére előástam újra a régi medálokat, amit még ezüstöztetni, vésni kellett, és akkor már többeket érdekelt. Vannak itthon ezüst érméim, amiket fel szeretnék dolgozni, ahogy időm adja. Tavaly a Kredenc műterembe jártam ötvös kurzusra, és egy barátnőm tanít vésni.
A modern technikák is vonzanak?
A FISEnek tagja vagyok, mióta visszaköltöztem Budapestre. A nép ékszereken kívül modern ékszereket is készítek. Ami kilóg a népi vonalból, azokat az Iparművészeti zsűrire viszem. Volt már közös kiállításom selyemfestővel, és keramikussal is. Leginkább az foglalkoztat, hogy mi módon lehet a mai életünk használati tárgyaiba átmenteni a gyöngymunkákat. Készítettem már tűtartót, gyönggyel bevont tojást, lámparojtot, gyönggyel hímzett bőrcipőt, könyvborítót, és persze különleges gyöngyékszereket, amik egyediek. A hagyományos technikák modern alkalmazása érdekel.
Mikor jött létre a Magyar Gyöngy Egyesület?
Sokáig Gyöngy Társaságnak hívtam, 1994-ben kezdtem el tanítani a gyöngyfűzést Kőbányán. Legelső tanítványaim között volt Komendo Gabriella, Bánky Zsuzsa. Hírlevelet is írtam az érdeklődőknek rendszeresen. Amikor Amerikában jártam a gyöngykonferencián, akkor nyílt ki a szemem, és jöttem rá, hogy mi mindent lehet gyöngyből készíteni, és mennyiféle gyöngy létezik. Kinyílt egy hatalmas kapu, rengeteg új dolgot fedeztem fel, és ezekből mindből hoztam haza. Volt egy Gyöngystúdióm a Madách Imre úton, majd átköltöztem a Városligethez. Lehetett nálam anyagot is vásárolni és tanítottam is. Előadásokat tartottam a gyűjtőútjaimról, kiállításokat rendeztem társalkotókkal, pályázatot írtam ki „Évszakok gyöngyei“ címmel. Ekkor született meg a Gyöngy konferencia ötlete is. (Ferencváros 2004, 2005) Később mivel az Egyesületi formával lehetett pályázni, ezért Egyesületté alakultunk 2004-ben.
Mióta dolgozol otthonról?
Amikor a gyerekek kicsik voltak, akkor döntöttem úgy, hogy otthon csinálok stúdiót, egy garázsműhelyt. Ekkor már nem tanítottam. Az Egyesületi gyűléseinkre a Ferencvárosi Művelődési Házban jártam fel kéthetente. Néhány alkalommal meghívtam az egyesület tagjait alkotónapra Felsőpakonyra. Csatlakoztam a „Nyitott Műhelyek, Műhelygalériák“ kezdeményezéshez, a Gyöngystúdióm látogatható.
A műhelyed szinte olyan, mint egy cukorkabolt, mindenhol polc van, és minden polcon üvegek színes gyöngyökkel…
Ezt a gyűjteményt az alapanyaghiány hozta létre. Amikor én kezdtem a gyöngyfűzést, akkor csak csizmadiatűt tudtunk venni, és azzal fűztem a gyöngyöt. Egy helyen lehetett vásárolni, és ha valamilyen szín jött a boltba, akkor azt rögtön meg kellett venni, mert nem volt rendszeres az ellátás. A Stúdiómhoz gyöngyöket Csehországból, ottani régiségboltokból is sokat vásároltam, sőt a gyárból is vettünk anyagot, és mivel nagy mennyiséget kellett venni, ezért sok megmaradt.
Milyenek a cseh gyöngyök?
Csehországban a gyöngyöt azért kezdték el gyártani, hogy a köznép a drágakövek helyett valami olcsóbb, elérhető anyagot használjon. Így nagyon sok üveggyöngy a drágaköveket utánozza. A világ legtöbb üveggyöngye Jablonecz környékén készül. Minden népet kiszolgálnak a saját stílusa szerint, ezért szépek és nagyon változatosak a cseh gyöngyök.
Akkor ez nálad egy nemzetközi gyűjtemény?
Igen, és legtöbb olyan, amit már sehol nem lehet megvásárolni.
Meséltél arról, hogy neked van egy gyöngyös gyűjteményed is, amit szeretnél feldolgozni….
A következő sorrendben gyűjtöttem: Először a sárközi gyöngygallérokat, azután Erdélyben többek közt a mellénydíszeket (tenyérnyi, féltenyérnyi gyöngyös darabok, amit a fiúk a mellényükre, vagy a kalapjukra tűztek). Az utóbbiból a legszebb darabok az Ócsai Tájházban láthatók. Mellényeim, kötényeim is vannak. Marokkóból pedig hoztam olyan különleges gyöngyöket, amik illatos magokból készültek. A konferenciákról afrikai, amerikai indián, indiai , Litvániából borostyán, Amszterdamból holland gyöngyöket hoztam. A szegfűszeges ékszereim Csehországhoz kapcsolódnak. Dr. Horváth Terézia hívta fel a figyelmemet az ottani szegfűszeges ékszerekre. Ezeknél a fűszert be kell áztatni, és akkor át lehet tűvel szúrni. Az első Debreceni Népi Ékszer pályázaton fődíjat nyertem a sárközi ékszereimmel, és ott szerepelt először a szegfűszeges nyakékem is.
Kiket tanítasz?
Sok gyerekfoglalkozást tartottam már, de inkább felnőtteket szeretek tanítani. Figyelem azt, hogy ki, miben ügyes, irányítom, bíztatom őket, hogy fedezzék fel azt is, ami még kiaknázatlan.
Hogyan kerültél a Nyitott Műhelybe?
Pintér Piroska hívott, akivel a Kosbor Egyesület tagjai vagyunk. Mivel egy ideje nincs budapesti stúdióm, ezért kellett egy hely, ahol megmutathatom magamat és a munkáimat, és ahol együttműködő partnerekre találok. Gyöngyös ismeretterjesztés a célom ott, és itthon is. A Nyitott Műhelynek köszönhetem azt is, hogy kikerültem a Milánói Expóra, mivel ott értesültem a lehetőségről.
Hol jártál még külföldön?
Japánban is jártam. A Népművészeti és HáziIpari Szövetkezet hirdette meg a lehetőséget. Hat hetet tölthettem ott 1994-ben és 1995-ben is. Akkor sikerült a Hirosimai gyöngygyárba is eljutnom saját szervezéssel.
Mi az, ami érdekes tapasztalat volt mesterségbemutózás kapcsán?
Érdekes megfigyelni, hogy kit mi ragad meg. Sokszor régi gyöngyökről is kaptam információt. Egyszer egy emlékkarkötőt hozott mutatni egy idős úr, amin az aradi vértanúk kezdőbetűit varrták ki gyöngyből, korabeli munka volt! Máskor egy cakkos gyöngy variációt rajzolt le egy nézelődő, amit lány korában fűzött.
Sokan érdeklődnek, hogy hol lehet gyöngyfűzést tanulni, vagy hogy lehet belépni a Magyar Gyöngy Egyesületbe.
A legviccesebb emlékem az volt, mikor egy kislány felkiáltott: „Nézd anya, lakókocsi gyöngy is van!“ Épp akkor tanult olvasni, és a lakócsai gyöngyöt átnevezte.
Mik a további terveid?
Vannak még megvalósításra váró ötleteim. Igyekszem olyan témákat keresni, amivel más nem foglalkozik, vagy még tovább fejleszthető. A gyöngyhímzés szabadrajzú változata most a kedvencem. Pályázatokra és kiállításokra készülök. Tanítványokat szeretnék fogadni a műhelyembe, ezért nagy átrendezésben vagyok, aminek eredményeképp csodás dolgok kerülnek elő, és a nyersanyagaimat is rendszerezem. Szeretném feldolgozni a gyűjteményemet. Ehhez szeretettel várom lelkes fiatalok segítségét.
Elérhetőség:
📖 Készítsd magad: Lakócsai nyakék
Mélyüljön el az otthoni alkotás örömében
Fehér Anna gyöngyfűző mesterrel, a Nyitott Műhely alkotójával
