Családi kötődésem okán a vidéki élet és a paraszti kultúra már gyermekkoromban sem volt ismeretlen számomra, és felnőve meghatározó lett identitásom és érdeklődési köröm kialakulásában is. Kamaszként kerültem kapcsolatba a hagyományőrző íjászattal, tulajdonképpen ekkor indultam el azon az úton, melyen a mai napig járok. Néprajz szakot végeztem a Debreceni Egyetemen, majd két évig egy vidéki magángyűjtemény muzeológusaként és múzeumpedagógusaként dolgoztam.
Már kisiskolás koromtól rendszeres résztvevője voltam mesemondó és szavalóversenyeknek, táncos és dramatikus előadásoknak, így felnőtt koromra magabiztos színpadi és előadói rutinra tettem szert. Tanultam néptáncot, tagja voltam középkori zenét játszó együttesnek, jó pár éve egy csángó zenekarban dobolok és táncházakat tartok, gólyalábon interaktív utcaszínházi előadásokat és vásári komédiákat vezényelek, kikiáltói és műsorvezetői feladatokat vállalok, illetve hagyományőrző vőfélyként is tevékenykedem. A jeles napokhoz kapcsolódó népi dramatikus játékok felelevenítésében szerzett tapasztalataimat már több közösségben is sikerrel kamatoztattam. Szerencsésnek érzem magam, mert ezekkel a tevékenységekkel nemcsak Magyarország különböző vidékeire, hanem a határon túli régiókba és Európa számos országába is eljuthattam.
Simándi László néprajzkutató, mesemondó, vásári komédiás, a Langaléta Garabonciások – Gólyalábas utcaszínház társulat tagja, aki elvégezte a Hagyományok Háza Magyar népmese-hagyományos mesemondás elnevezésű 60 órás tanfolyamát.
