A Hagyományok Háza Nyitott Műhely Rejtett kincsek-szekrénytitkok felhívására 57 darab pályázat érkezett.
A Hagyományok Háza Nyitott Műhelye online pályázatot hirdetett egyének, hobbi alkotók, kézművesek, designerek számára, amiben arra ösztönözte az érdeklődőket, hogy fedezzék fel és ismerjék meg nagyszüleik múltját, tárgykultúráját, ezzel kapcsolatban saját elfeledett hagyományaikat, kézműves örökségünket. A kiírás további célja volt az újrahasznosítás, gondolkodásmódunk átalakítása, a kézimunkával töltött idő felértékelése.
Régi, szekrények alatt megbújó néprajzi tárgyakat és azok újabb funkcióit kerestük.
A sok történet és tárgy közül nehéz volt kiválasztani azokat, amelyeket tárgyi és szakmai díjazással tudtunk értékelni.
A zsűri tagjai - Kovács Bence néprajzkutató és Benedek Krisztina néprajzos, közművelődési szakember - a beküldött anyagokban a néprajzi értékeket, a Hagyományok Háza által képviselt értékrendet kutatta, továbbá azt is elemezték, hogy sikerült-e új funkciót találni a tárgyaknak.
A beküldött anyagok rendkívül érdekesek voltak, köszönjük, hogy megosztották velünk kincseiket!
Schandl Barbara: Miska kancsó
Története:
Egy igazi régi Miska Kancsó 1840-ből. A családi kincsek között lapul egy nagyon szép állapotban levő, nemes kort megélt Miska is.
A tiszafüredi fazekasműhelyben látott napvilágot ez a szépséges Miska 1840-ben. Első tulajdonosa Szénási András volt, később Szénási Sándor tulajdonába került. Családon és nemzedékeken át haladt a Miska, és mindenki nagyon vigyázott rá. Szénási Imre volt a következő tulajdonosa, aki fiának adta, aki szintén Szénási Imre volt. Végül barátom édesanyjáé, Szénási Máriáe lett, aki egy rendkívüli hölgy (1941-2017) volt, és tovább őrizte a Miskát. Három évvel ezelőtt maradt a kancsó barátom, Székelyhídi Nagy Csaba testvérére, mint elsőszülött fiú gyermekre.
Hosszú utat tett be ez a 180 éves tárgy is. Megannyi legendát és történetet élt át. Több múzeum is érdeklődött már iránta.
Fogadjátok sok szeretettel!
Értékelés:
Szép állapotú, muzeológiai szempontból is figyelemreméltó, autentikus néprajzi tárgy. A fényképek és a történet – kiváltképpen a tulajdonosok sora – teszi igazán különlegessé az Alföld egyik legnagyobb fazekas központjában, Tiszafürden készült, 180 esztendős tárgyat.
Kocsis Klára: Halottas lepedő
Története:
Férjem édesanyjának kérésére töltöm fel az alábbi képeket és leírást egy nagy becsben tartott emlékről - ma ugyan nem használják, a családnak mégis kedves, és örömmel ismertetik meg a történetét.
Halottas lepedő („halotti szemfedő”) Liszóról
A Zala megyében jellegzetes fehérhímzéssel készített textília mintázatának egykor egyértelmű jelentéstartalma lehetett. A körbefutó egyszerű lyukhímzéses hullámvonal az élet vízét szimbolizálhatja. Vele összefonódik a fehérhímzéses leveles ágakból formált minta, együtt láncolatot (nyolcasokat) alkotnak. A leveles ágak általában az élet mulandóságát jelentik. A lepel négy sarkába négy növényi motívumot hímeztek. Két szemben lévő sarkában négyszirmú virág, a szirmokban 4-4 leveles ág – szimmetrikusan, kereszt-alakban elhelyezve. A harmadik sarokban 1883-as évszámból kinövő virágbokor (életfa), felfelé törő ágai közt M A monogrammal. Ezzel szemben, a negyedik sarokban, szintén 1883-as évszámból kiindulva, de már lehajló ágú virágbokrot láthatunk – az elmúlás jeleként. A magasra emelkedő virágbokor, mint életfa a halálra és az újjászületésre emlékeztet, jelképezi a földi és az égi közti kapcsolatot.
Halottas lepedő („halotti szemfedő”) Liszóról - halottak hetére. Még a temetkezési vállalkozások előtti időben, amikor háztól temették a halottat, akkor volt használatos. Ezzel a szép zalai fehérhímzéssel készült lepellel takarták le 1946-ban az ajándékozó dédmamáját: "Este jöttek a virrasztó asszonyok, akik egész éjjel ott imádkoztak, énekeltek. Aki akarta, megnézhette az elhunytat a szemfedőt felemelve."
„Nem szoktam erőltetni egy-egy tárgyba a jelentéseket, de itt teszek egy kis kivételt. A leplen egyszerű lyukhímzéses hullámvonal fut körbe. Talán az élet víze akar lenni? Vele összefonódik a fehérhímzéses leveles ágakból formált minta, együtt láncolatot (nyolcasokat) alkotnak. A sarokban 1883-as évszámból kinövő virágbokor (életfa), felfelé törő ágai közt M A monogrammal. Az ezzel szemközti sarokban szintén 1883-as évszámból kiindulva, de már lehajló ágú virágbokrot láthatunk. Úgy tűnik, a két motívum a születésre és az elmúlásra utal. Az 1883-as születéskor kódolva van az egykori tulajdonos halála is. ((Valószínűleg édesanyja hímezte lánya számára a lepedőt, vagy pedig ő maga még lánykorában. Férjhezmenéskor már vitte magával a stafírungban, mint minden olyan textíliát (letevő ruhát), amire élete során szüksége lehetett.))” (Gyanó Szilvia néprajzos-muzeológus)
A halottas lepedőt Liszón használták, ahol anyáról lányára öröklődött a családban. Tulajdonosaival együtt költözött, így került Keszthelyre. Utolsó tulajdonosa, Dr. Péterffy Zoltánné a Balatoni Múzeumnak ajándékozta.
„Dédanyám halálakor láttam utoljára használni a szemfedőt (1946-ban). A halottat a nagyszobában (tisztaszobában) ravatalozták fel, otthon. Felöltöztetés után leterítették teljesen a szemfedővel. Este jöttek a virrasztó asszonyok, akik egész éjjel ott imádkoztak, énekeltek. Aki akarta, megnézhette az elhunytat a szemfedőt felemelve. Másnap levették a szemfedőt, koporsóba helyezték a holttestet, s megkezdődött a szertartás.” Dr. Péterffy Zoltánné
Értékelés:
Korához mérten kifogástalan állapotú, aprólékos kivitelű néprajzi tárgy. A részletes kormeghatározás, a népszokásleírásokkal színesített muzeológiai pontosságú leírás teszi igazán különlegessé ezt a tárgyalkotók és néprajzosok érdeklődésére egyaránt számottartó halotti/halottas lepedőt.
Vissza a főoldalra