Egy hölgy esetében nem foglalkozunk a korral, főleg, ha a kortalanok típusába tartozik, ahogy Marietta.
Legelőször a szántódpusztai kiállítás kapcsán kerültünk kapcsolatba, még az 1990-es években. Akkori munkahelyem (Néprajzi Múzeum) Halászat gyűjteményéből több tucat balatoni tárgy volt a kiállításban. Arra emlékszem, hogy igen tartalmas beszélgetés közben revízióztunk. Mindezek után a Néprajzi Múzeum Fotótárát bújva szembesültem azzal a megdönthetetlen ténnyel, hogy Boross Marietta azon néprajzos-muzeológusok egyike, aki a legmagasabb szinten dokumentálta munkáját és megdöbbentően szép felvételeket hagyott az utókorra. Reméljük a digitalizációval az újabb nemzedékek is élvezhetik ezeket a gyönyörű képeket. Modernebb szóhasználattal a vizuális és a gazdasági antropológia is büszke lehet ezekre a kertkultúrát dokumentáló, a munkafolyamatokat, tárgyi világot és embereket oly érzékletesen, pontosan és magas esztétikai minőségben megjelenítő fotósorozatokra.
Marietta a Magyaróvári Mezőgazdasági Akadémiai tanulmányait követően 1946-tól az egyetemi néprajz szakon Tálasi tanítvány volt, ami a munkáin messzemenőkig kitapintható. Emellett a Népi Iparművészeti Tanács munkájában is részt vett, hiszen gyerekkorától ismerte azt a népművészeti tevékenységet amit a Balaton déli partján magas szinten műveltek a két világháború között. Meglátta az értéket a világháborút követően e tárgyalkotó tevékenység folytatásában így ezen a területen is zseniális fényképek őrzik tevékenységét. Napjainkban is használjuk azokat a felvételeket, amelyeket 50-65 évvel ezelőtt készített.
Amikor átkerültem a Hagyományok Házába és a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum gyűjteményét, tevékenységét kézbe vettem, több alkalommal is megkerestem Mariettát a várban lévő lakásában, kikértem tanácsait, és hálásan fogadtam önzetlen segítségét, a gyönyörű korabeli fotókat, a ma már fellelhetetlen diafilmeket, amelyek a Kresz Mária által meghatározott napjainkra már majd 70 éves Népi Iparművészet hazai gyűjteményeiben nem voltak elérhetők. A költözések, átalakulások, a hiányos adattári munka, az intézményi-fenntartói megszűnések nem használtak a gyűjtemény egyes részeinek. Szerencsére a tárgyi gyűjtemény a legépebben vészelte át az évtizedeket. Nem tudok olyan évet említeni, az utóbbi tíz évben, amikor Marietta (súlyos betegségei ellenére) ne látogatta volna meg a Szilágyi Dezső téren lévő, majd 2015-től a Fő utca 6. számalatti galériánkat. A legutóbbi lábtörését követően az emeleti kiállításokat a lépcsőzés miatt már nem merte vállalni. Mi ugyan felajánlottuk, hogy „gólya-viszi…" módon felvisszük az emeletre, de ettől eltekintett.
Drága Marietta!
Nem emlékszem olyan találkozásunkra, amikor ne azt éreztem volna, hogy teli tarisznyával bocsátott útra. Kérem, ha elmúlnak a vírusfelhők, látogassa meg a Múzeumunkat, szeretettel látjuk, mert gyönyörű anyagokat állítunk ki napjainkban is, hirdetve az emberi agy és kéz nagyszerű termékeit, aminek bővében vagyunk itt a Kárpát-medencében.
Köszönjük a támogatást, a kiállításokon felhasznált gyönyörű fotókat, az elismerő szavakat. Adja Isten, hogy még sokáig tehessük ezt!
Szabó Zoltán
a Hagyományok Háza Magyar Népi Iparművészeti Múzeumának vezetője
Budapest, 2020. augusztus 19.
