Höveji csip­ke min­takincs

A Magyar Népi Iparművészeti Múzeum gyűjteményében megtalálható a Háziipari Szövetkezetek Országos Szövetségének (HISZÖV) készített dokumentáció egy része.

Ebben a hónapban Hentz Henrikné és Szebeni Mária által felgyűjtött höveji mintakincs kapcsán Ament-Kovács Bence néprajzkutató publikációból szemezgettünk.

Az 1952-ben, Győrött tartott ankét eredményeként 1953-ban, a 2034/1953-as kormányrendelet értelmében létrejött a Háziipari Szövetkezetek Országos Szövetsége (HISZÖV) és a Népi Iparművészeti Tanács (NIT). A Népművészeti és Háziipari Vállalat feladata is megváltozott, hiszen ezután gazdaságilag a HISZÖV, művészetileg pedig a NIT irányította a szövetkezeti termelési folyamatokat.

„A Népi Iparművészeti Tanács és a szövetkezetek egyaránt kiterjedt néprajzi gyűjtőmunkát folytattak a népművészet tárgykörét illetően. Az 1960-as évekre a gyűjtött anyagból elkészültek a szövetkezeti tervezők munkáját évtizedekig meghatározó dokumentációk Mezőkövesden, Hevesen, Kalocsán, Kiskunhalason, Siófokon (karádi hímzésfeldolgozások).  Ezek közül a legteljesebb munka Dajaszászyné Dietz Vilma mezőkövesdi dokumentációja és Tompa Béláné hevesi szőttes dokumentációja. A dokumentációból egy példány a Néprajzi Múzeumba, egy a területileg illetékes szövetkezet irattárába, egy pedig a NIT irattárába került.”[1]

„Ebben az időszakban a szövetkezeteknek nem csupán, az említett, kontinuus tudással rendelkező szakemberekkel volt lehetősége együtt dolgozni, hanem egészen az 1956-os forradalmat követő kollektivizálási hullámig valóban autentikus paraszti tárgyakat is volt módjuk gyűjteni, még ha népművészet felfogásuk nem is egyezett minden esetben a néprajzos szakma képviselőivel. Az 1960-as évekre a gyűjtött anyagból elkészültek a textil szakágakban (csipke, hímzés, szőttes, viselet) tevékenykedő szövetkezeti tervezők munkáját évtizedekig meghatározó dokumentációk Decsen, Mezőkövesden, Hevesen, Kalocsán, Kiskunhalason, Siófokon (karádi hímzésfeldolgozások). Ezek közül a legjobban feltárt munka Dajaszászyné Dietz Vilma mezőkövesdi dokumentációja és Tompa Béláné hevesi szőttes dokumentációja. A dokumentációkból egy a Néprajzi Múzeumba, egy a területileg illetékes szövetkezet irattárába, egy pedig a NIT irattárába került (Viszóczky 2003:668).

Ezután következett a munka tervezési, majd kivitelezési fázisa, hiszen rendszerint nem a régi tárgyakat másolták le változtatás nélkül, hanem mintakincsükből újakat terveztek, máskor inspirációnak használták azokat. Példának okán, a Hevesi Háziipari Szövetkezet alkotói Tompa Béláné vezetésével kiterjedt gyűjtőmunkát folytattak régiójukban. A szőttes törölközőket és párnavégeket Átányból, Mátraballáról és Mátraderecskéről, a hímzett abroszokat, sátorlepedőket és ingváll mintákat Recskről és Bodonyból gyűjtötték. Ezek után pedig a szövetkezet asszonyai az átányi eredetű szedettes motívumok és a mátrai csíkritmusok együttes alkalmazásával alkották meg a ma is ismert Hevesi szőttest (Báder 2004:461).

[…] Egyes régiókban a NIT és a megyei múzeumok hathatósabban avatkoztak be a minták és a készülő tárgytípusok kiválasztásába. A NIT népművészetet átmentő mozgalma elsősorban a 1800-as évek közepi, minden értelemben klasszikus népművészeti anyagából merített ihletet, ezzel nehéz helyzet elé állítva azon régiók alkotó közösségét (például Mezőkövesd, Sióagárd, Kalocsa), ahol a népi iparművészet előzményei már a 19‒20. század fordulóján jelentkeztek, és érthető módon, a közvetlen elődök munkájára példaképként tekintettek. (Romsics 2003:29–39)”[2]

Forrás:

Ament-Kovács Bence: Háziipari és népi iparművészeti szövetkezetek a második világháború utáni Magyarországon. Honismeret, 2019

Bence Ament-Kovács: Cottage Industry Co-Operatives with Applied Folk Art Profile in Hungary after World War II. Acta Ethnographica Hungarica, 2020

Hivatkozások feloldása:

Báder Miklósné:

2004    Alkotó közösségek szerepe a hagyományőrzésben. In Petercsák Tivadar (szerk.) Agria XLII, 467–476. Eger: Dobó István Vármúzeum.

Romsics Imre:

2003    A népművészet és a népi iparművészet a kalocsai népművészet példáján. In Fejős Zoltán (szerk.) Néprajzi jelenkutatás és a múzeumi gyűjtemények változása. Madok-füzetek 1, 29–39. Budapest: Néprajzi Múzeum.

Viszóczky Ilona:

2003    Néhány adalék a Matyó Múzeum hímzéseinek vizsgálatához. In Veres László – Viga Gyula (szerk.) A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XLII, 668–675. Miskolc: Herman Ottó Múzeum.

[1] Ament-Kovács Bence: Háziipari és népi iparművészeti szövetkezetek a második világháború utáni Magyarországon. Honismeret, 47, 3, 17–23. 2019.,19.old.

[2] Bence Ament-Kovács: Cottage Industry Co-Operatives with Applied Folk Art Profile in Hungary after World War II. Acta Ethnographica Hungarica, 65, 1, 395–433. 2020., 402–404. old.