Németh Bea

Nemezkészítő Népi Iparművész

Az alkotás végigkísérte a gyerekkoromat. Elvonulást, megnyugvást, menedéket, az önkifejezés egy útját jelentette. Nem is a végeredmény érdekelt igazán, hanem az oda vezető út. Apró szerszámokat, eszközöket eszkábálni, megoldásokon gondolkodni, alapanyag után kutatni az utcán, erdőben vagy anyukám kézimunka dobozában végtelen nagy örömöt jelentett, és számos dolgot tanultam belőle: türelmet, komplex gondolkodást, kreativitást. Egy panel lakótelepen nőttem fel, valamilyen csoda folytán mégis a kezdetektől elemi vonzódást éreztem a paraszti kultúra egyszerű, funkcionális, természetes, kézzel készített tárgyai iránt. A Hagyományok Háza képzésein kötöttem ki. Tanulmányaim során legnagyobb hatással Jaskó Boró és Vetró Mihály voltak rám. Felnőtt életembe az alkotás a korábbiak mellett csodálatos munkát, szabadságot, barátokat hozott. Meg még mennyi mindent!

Szakmai téren szerencsés embernek mondhatom magam, ritkán kell kompromisszumot kötnöm, bár hosszú volt idáig az út. A tárgyalkotáson túl tanítom is a nemezkészítést felnőtteknek, gyerekeknek, ugyanakkor a szociális terület is megmaradt (eredetileg szociális munkás–szociálpolitikus szakon végeztem), értelmileg akadályozott fiatalokkal is dolgozom.

Fontosnak tartom a folyamatos fejlődést, szakmai visszacsatolást, ezért rendszeresen zsűriztetem a tárgyaimat és időről-időre megmérettetem magam különféle szakmai pályázatokon, ahol több díjat is elnyertem.

Tíz éve tartok alkotótáborokat gyerekeknek, leginkább a lakóhelyemen, Szigetszentmiklóson. Ugyanitt rendszeres meghívott vendége vagyok a helyi általános iskoláknak, óvodáknak, ahol mesterség-bemutatókat, alternatív technikaórákat tartok. Felnőtteket hat éve tanítok Budapesten, a Hagyományok Háza OKJ-s képzésén, szakkörein, szakmai táboraiban, valamint vendég oktatóként előfordulok vidéki városok akkreditált képzésein is. Saját szervezésű tematikus tanfolyamokat is tartok, szintén a lakóhelyemen.

Az alkotás magányos tevékenység. A tanítás pedig társas. Nekem mindkettő egyformán fontos. A tervezés, tárgyalkotás továbbra is egyfajta menedék számomra, amit sokszor egyedül szeretek megélni. Ilyenkor befelé figyelek, befelé fordulok. A tanítás épp az ellenkezője: adni, mesélni, lelkesíteni, énekelni, együtt örülni, vigasztalni, újrakezdeni. Aki hagyományos mesterséget akar tanulni a XXI. században, szinte kivétel nélkül érzékeny, felfedező, teremteni vágyó ember. Izgalmas, felelősségteljes, mégis csodálatos munka végigkísérni őket ezen az úton.