Nagy Vincéné

Csipkekészítő Népművészet Mestere, Népi Iparművész, oktató

Egy dunántúli kis faluban, Súron születtem, gyermekkoromban még nem tudtam, mi is az a „népművészet”, benne éltem, mindennapjaim része volt a népmese, a népdalok az ünnepkörök megünneplése, a szokások, a gyermekjátékok és játékok készítése.

Felnőttként városban, számvitellel foglalkoztam, ezt a monoton munkát szépítette meg a hímzés és a csipkekészítés, amivel közel negyven éve - mára, nyugdíjasként napi szinten - foglalkozom: kutatom, tervezem, oktatom. Alapító tagja vagyok a Magyar Csipkekészítők Egyesületének, sok jó barátot, alkotótársat találtam ez idő alatt.

Munkámat több elismeréssel díjazták, legmagasabb címem a Népművészet Mestere, de legnagyobb örömet és megtiszteltetést a Mátary Magdolna-emlékdíj okozta, amit a csipke szakma ítélt elsőnek nekem.

Lakóhelyemen, Tatabányán 24 éve szakkört vezetek, Budapesten OKJ-s képzésben oktatom a csipkekészítést. A tanítás egyben folyamatos tanulást jelent nekem, az órákra készülés alatt én is új ismeretekre teszek szert. Jó látni, hogy a rohanó világunkban vannak olyan emberek, akik nyitottak a kézművességre, és ehhez az én munkám is hozzájárul. Legnagyobb öröm és a munkám eredménye, ha kiállításokon és díjátadásokon tanítványaim neve is elhangzik. Tanítványaim eredményei, visszajelzései erőt adnak a további munkához.

Végül egy tanítványom gondolatai rólam és a Hagyományok Háza kézműves oktatásának színvonaláról: „Hálás szívvel gondolok az itt eltöltött időkre. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nekem a „csipke” csak ráadás volt. A tanfolyam csodálatos anyagán túl kincset kaptam. Az arányból arányosság, a látásból látásmód lett, a fontos részletekből összhang. Igyekezetem ebből a hatalmas tudásból minél többet magamba szívni. Ha ezen túl bármit készítek, mindez benne van – Marika, benne vagy! Ez a tudás az enyém, és mindenki másé is, aki szemléli vagy használja tárgyaimat.”