népi iparművész
Bereczné Lázár Nóra hímestojás-festő népi iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere vagyok. Noha tojásíróként – alkotótársaimhoz hasonlóan – egész évben alkotok, az idei koronavírus világjárvány az én alkotói mindennapjaimat is felülírta. A rendkívüli helyzetben most volt időm egy régi érdeklődési terület után kutatni: a rózsaszín és a lila liturgikus színek használata hímes tojásokon. Múzeumi gyűjteményekben, leírásokban, kéziratokban vagy a szakirodalomban elvétve még találkozunk lila, püspöklila, viola színre festett tojásokkal, ám manapság nagyon ritkán festünk ezzel az árnyalattal, szinte kiveszett a köztudatból.
A lila (viola) liturgikus szín a katolikus egyházban: a bűnbánat színe, s mint ilyen, a két bűnbánati időszakban, adventben és nagyböjtben használatos. Ugyancsak elterjedt a viola szín használata gyászmisék és temetések alkalmával. A hagyományos fekete szín helyettesítése a bűnbánat színével utalás a halál keresztény szemléletére. Eszerint a halál elsődlegesen nem az elmúlás és a gyász szomorú eseménye, hanem az Istenhez való megérkezés ünnepe, amelynek viszont előfeltétele a bűnöktől való megtisztulás.
A rózsaszín az öröm színe, s mint ilyen, két olyan napon használatos, amelynek mondanivalójában az öröm áll. Egyébként mindkettő egy bűnbánati időszak közepére esik: az egyik advent 3. vasárnapja (ún. „Gaudete-vasárnap”), a másik nagyböjt 4. vasárnapja („Laetare-vasárnap”).
A fekete a halál és a gyász színe, s mint ilyen, gyászmisék, temetések és Halottak napja alkalmával használatos.
E három liturgikus szín együttes alkalmazásával terveztem meg és készítettem el saját tervezésű hímes tojásaimat.
Az egyes, egymásra épülő tevékenységek:
1. Az ötlet
2. Tervezés (szeretem papíron, színes ceruzák segítségével megrajzolni a hímeseket, így tervezés közben is van lehetőség a korrigálására, módosításra, változtatásra).
3. A tojáshéjak kiválasztása (erre a célra érdemesebb sötétebb színű héjakat kiválasztani. Érdemes figyelni a tojások alakját, formáját: meghatározzák a rájuk kerülő mintát).
4. A tojások megírása méhviasszal, írókával (mindig forró mévhiasszal és írókával dolgozzunk azon napszakban, amikor nem vagyunk fáradtak és jól tudunk koncentrálni. Szüntessük meg a zavaró tényezőket, csendesedjünk el. Én általában az esti időszakban tudok jól dolgozni. Figyeljünk a jó fényviszonyokra, vigyázzunk a szemünkre és az egészségünkre).
5. A festőlevek elkészítése (Erős ipari ruhafestékekből, több árnyalatból főztem össze a festőleveket. Egy papír zsebkendő sarkát szoktam a festőlébe tenni, ezen látom, megfelelő-e az árnyalat. Egy csepp 10 %-os ecetet is teszek a lébe. Éjszakára hagyom kihűlni, mindig hideg festőlével dolgozom. Ha nem vagyunk biztosak az adott árnyalatban, érdemes egy „próbatojást” festeni vele, hogy ne a kész, megírott hímesünket tegyük tönkre).
6. A megírott tojások zsírtalanítása ecetes vízzel (A megírott tojásokat összefogdossuk, izzadhat a kezünk. Érdemes ecetes vízben átöblíteni a tojásokat, zsírtalaníthatjuk azok felszínét, így foltmentesen fogja majd be a festőlé).
7. A megírott, zsírtalanított tojások festése (ne használjunk fém edényeket és kanalat, összetörhetnek bennük a tojások. Én mély műanyag edényeket használok, mindegyikbe min. 15 tojás elfér a festőlébe süllyesztve. Óránként nézzünk rá, forgassuk meg óvatosan, ha úgy látjuk, hogy elértük a kívánt árnyalatot, egyesével óvatosan vegyük ki a tojásokat a festőléből, hideg víz fölé tartva mossuk át, majd papír törlőkendővel töröljük meg. A festékből kivett tojások egy napot száradjanak a következő ráírás, „betőtés” és festés között).
8. Fázisok: ezen a fotón jól lekövethetők a tojás írásának, díszítésének, festésének egyes fázisai (hasonlóan a batikoláshoz: mindig a világosabb színtől haladva festjük a tojást a sötétebb árnyalatig. Azon részeket, melyeket az adott szín árnyalatában szeretnénk hagyni, „betőtjük”, azaz ráírunk viasszal).
9. A kész hímes tojások (Gyermekkori hobbim a fotózás: a hímes tojások fotózásakor szembesülhetünk azzal, milyen nehéz is megörökíteni őket, hogy jól mutassanak, látványosak legyenek, hassanak az emberekre, a fiatalokat is meg tudják szólítani a közösségi felületeken. Ez egy állandó tanulási folyamat, én is folyton tanulom az „insta-fotózást”, kísérletezek, ötleteket gyűjtök, próbálkozom. Ha találkozik a mondanivaló, a hímesek és a környezetük: összhangjukkal elérhetjük az emberek lelkét, gondolatokat és érzéseket kelthetünk bennük, fel tudjuk hívni a figyelmüket erre a csodálatos, magával ragadó közös hagyományunkra).
