A pályázati anyagom az álló óra kollekció, melynek darabjai funkcionális tárgyak, ugyanakkor a mai lakások dekoratív díszei is lehetnek. Ezeknek a kerámiáknak polgári előképei vannak ugyan, de úgy érzem, sikerült a népi stílussal úgy ötvözni, hogy helye legyen a mai, 21. századi lakáskultúrában. Órákat több mint 10 éve kezdtem készíteni. Először faliórákat festett motívumokkal saját magam és a családom részére, majd, mivel nagy igény mutatkozott rá, újabb darabokkal próbálkoztam, más formával, áttört díszítéssel. Munkám során mindig igyekeztem új utakat keresni, kísérletezni a formákkal és díszítményekkel. Így aztán 2018-ban elkészültek az első álló, asztali óráim áttört előlappal, melyeket sikerrel le is zsűriztettem. Ez is motivált, hogy tovább formáljam a saját ízlésem szerint, és mivel kereslet is van rá, azóta folyamatosan készítek belőle egyedi alkalmakra, megrendelésre vagy vásárba. Ezekkel a munkaigényes darabokkal szándékomban állt egy tehetősebb réteg ízlését megcélozni, és közben a saját kreativitásomat is kiteljesíthettem.
A pályázatra készült álló órák az eddigi darabok nagyobb méretű, továbbgondolt változatai. Azért választottam ezt a tárgyegyüttest, mert úgy érzem, ezek az én remekeim, nem átlagos, mindennapi darabok, hanem aprólékos munkával, nagy gonddal készült, szinte már „műalkotások”, melyeket több napon át formázok, díszítek, és csak egy-egy darab készül belőlük.
Nagyon szeretek olyan tárgyakat készíteni, melyek több részből korongoltak, olyan összetett formákon dolgozni, melyek több darabból összeragasztva készülnek. Mindig nagy kihívás számomra egy-egy új darab létrehozása, úgy érzem, hogy ez ad igazán értelmet a munkámnak.
Másik kedvenc technikám az alföldi áttört díszítés, mely nagyon jellemző az általam készített kerámiákra. E két technikát ötvözve készültek a mostani pályamunkáim, újító szándékkal. Ezeknek a daraboknak az elkészítése nagy precizitást és türelmet igényel, és pontos tervezés előzi meg a kivitelezést. A felhasznált motívumok közé szerettem volna becsempészni a rábaközi életfa ábrázolást egyszerűbb, stilizált formában. Megjelentettem rajtuk a Rábaközben oly kedvelt tulipán, szív és virág ábrázolást. Ezek a kerámiák méretüknél fogva nem asztali, hanem inkább kandalló vagy komód órák. Azért tartottam szükségesnek az előlap áttört díszítését, hogy ezáltal könnyedebb, finomabb legyen ez a viszonylag nagyméretű kerámia tárgy. Az előlap kivételével szinte minden része korongolt, a hátlap, a számlap és az első lábai is. Számokat nem festettem a számlapra, szerintem az nem illik hozzá, helyette inkább stilizált kis virágokat, pöttyöket írókáztam rá. Ahhoz, hogy jól működjenek az óráim, megbízható, pontos, halk, német óraszerkezettel láttam el őket. Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy az óramutató is hozzá illő, szép formájú legyen.
Azt vallom, hogy egy mai fazekasnak a mindennapi igényeket figyelembe véve kell az alkotásait elkészíteni, hiszen elődeink is így dolgoztak. Fontosnak tartom, hogy időről időre megújítsuk hagyományainkat, és folyamatosan továbbfejlesszük, modernizáljuk, a mai korhoz igazítsuk alkotásinkat, így maradhat ma is élő népművészetünk.
