A csárdás hagyományát vitte Koreába a társulat
Harminchárom év után tért vissza Dél-Koreába a Magyar Állami Népi Együttes: a társulat kamaraegyüttese 2026. szeptember 1–6. között a National Intangible Heritage Center meghívására mutatta be kifejezetten erre az alkalomra készült Csárdás című produkcióját. A jeonjui előadás különlegességét a magyar és koreai előadóművészek együttműködése adta: a csárdás 2024-ben az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Reprezentatív Listájára felkerült hagyománya a koreai phanszori műfajával is találkozott.
A Magyar Állami Népi Együttes szeptemberi vendégszereplésére a szöuli Liszt Intézet közvetítésével, a dél-koreai National Intangible Heritage Center (NIHC) meghívására került sor. A Jeonju városában működő intézmény a koreai szellemi kulturális örökség rendszerszintű megőrzésével, továbbadásával és népszerűsítésével foglalkozik. Nemzetközi programjával 2014 óta minden évben az UNESCO reprezentatív listáján szereplő szellemi kulturális örökségi elemek egyikét állítja középpontba. Az elmúlt években a mexikói mariachi, az argentin tangó, az ír hárfa és uilleann duda, valamint a görög rebetiko mutatkozott be a koreai közönségnek – 2026-ban pedig Magyarország és a csárdás kapta a főszerepet. A Magyar Állami Népi Együttes a meghívásra alkotta meg Csárdás című műsorát, amely a Kárpát-medence különböző tájainak tánchagyományán keresztül mutatta meg a műfaj sokszínűségét. A közönség Kalotaszeg, Rábaköz, Somogy, Matyóföld, Gyimes és Örkő csárdásaival találkozhatott, az előadás végén pedig egy fergeteges szatmári mulatság részese lehetett. A nézők ekkor már nem csupán szemlélői voltak az eseménynek: maguk is kipróbálhatták a hagyományos magyar csárdás lépéseit.
„A csárdás nem egyetlen táncot vagy kötött formát jelent, hanem rendkívül gazdag, tájanként változó hagyományt. Különleges lehetőség volt ezt Koreában úgy megmutatni, hogy közben a két kultúra előadóművészeti hagyományai is valódi párbeszédbe kerülhettek egymással. A közös finálé pedig talán a legszebben mutatta meg, hogy a szellemi kulturális örökség nem múzeumi emlék, hanem ma is élő és közösséget teremtő tudás” – számolt be Mihályi Gábor együttesvezető.
A koprodukcióban megvalósult jeonjui produkció fináléjában három koreai muzsikus csatlakozott a magyar művészekhez, így a két ország hagyományos előadóművészete a színpadon is találkozott. Különleges kapcsolódást jelentett a phanszori, a hagyományos koreai zenés történetmesélés megjelenése. A gyakran „koreai népi operaként” is emlegetett műfaj évszázados múltra tekint vissza, és 2008-ban maga is felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Reprezentatív Listájára. A magyar tánchagyomány és a koreai előadói tradíció találkozása így nemcsak látványos művészi gesztus volt, hanem két, nemzetközileg is elismert élő örökség párbeszéde. A közönség a színpadon túl is közelebb kerülhetett a magyar kultúrához. A National Intangible Heritage Center előterében a produkcióban szereplő magyar népviseletekből nyílt kiállítás, ahol a látogatók egyes különleges, díszes viseletdarabokat fel is próbálhattak.
A koreai turné Szöulban kezdődött. A társulat szeptember 2-án ellátogatott a Gyeongbokgung-palotába, majd a Liszt Intézet előtt meglepetés-flashmobbal szólította meg a város közönségét: a Magyar Állami Népi Együttes táncosai a Hunclorique formációval közösen léptek fel. Jeonjuban a művészeknek a koreai kultúrával való személyes találkozásra is lehetőségük nyílt, többek között a város tradicionális hanok negyedét is megismerhették. A mostani vendégszereplés több mint három évtizedes szünet után teremtett újra lehetőséget arra, hogy a Magyar Állami Népi Együttes Dél-Koreában képviselje a magyar néptánckultúrát. Az Együttes legutóbb 1993-ban, a Daejeonban rendezett világkiállításon járt az országban.
