Értékes készségeket fejleszt a Hagyományok Háza ősszel induló képzése
A jó mesemondó - Kovács Ágnes mesekutató szavait némileg leegyszerűsítve - „szavakkal fest képeket” – ennek a láttató erejű mesemondásnak a hagyományos módszere pedig tanulható, tanítható. A szabad, rögtönző, élőszavas mesemondás nemcsak művészi élményt ad, hanem kiemelten fontos készségeket fejleszt; hozzájárul a magabiztosabb megszólaláshoz, fellépéshez, segíti az előadói, pedagógusi jelenlétet, fejleszti a meggyőző, hiteles kommunikációt is – olyan készségeket, amelyek digitális korunkban is hangsúlyozottan értékesek. Ehhez nyújt nagyszerű lehetőséget az idén 25 éves Hagyományok Háza ősszel induló képzése, mely pedagógusok és közművelődési szakemberek számára kínál elmélyült szakmai és gyakorlati tudást a szövegfolklór tanulásáról és tanításának módszertanáról.
A népmese nem csupán olvasnivaló és kulturális örökség, hanem élő, szóbeli hagyomány, amely személyes élménnyé válik, tudást közvetít és közösséget teremt. A Hagyományok Háza alapításától fogva elkötelezetten dolgozik azon, hogy ez az élő hagyomány méltó helyére kerüljön a közművelődésben, a közgondolkodásban. A népmese első hallásra sokakban a gyerekkor világát idézheti, eredetileg azonban felnőttek is meséltek egymásnak. Ugyanakkor a hagyományos népmesemondás jóval több egyszerű történetmesélésnél. Művészi alkotótevékenység és önkifejezés egyszerre; nem mellesleg a mesemondás, de a mesehallgatás is formálja a figyelmet, a kreativitást és az érzelmi intelligenciát is: a hősök útja, a próbatételek, a döntések és a konfliktusok leképezik az emberi viselkedést. A történetek nemcsak szórakoztatnak, hanem párbeszédre indítanak és közös élményeket adnak a hallgatóságnak. A népmese mai „reneszánsza”, a mára a szövegfolklór területén is jelentős revival mozgalom – vagyis az a kulturális megújulási törekvés, amely a szóbeli népmese hagyományát élteti a kortárs közösségek számára – többek között éppen a Hagyományok Háza képzésének is köszönhető. Ez nem véletlen, hiszen ez a tanfolyam, mely a mesemondás intézményi támogatásának kiemelkedő eredménye, 2007 óta népszerű; a volt hallgatók mesemondó egyesületeket, szervezeteket alakítottak, egyre gazdagodik, színesebbé válik a mesemondók világa.
„A jó mesemondó megszólítja a közönségét, alkalmazkodik hozzá, keresi a tekinteteket, felméri a hangulatot. Használja az arcmimikáját, gesztikulál, ügyesen játszik a hangerővel, illetve a beszédtempó változtatásával, és természetesen jól ismeri a népnyelvet is.” – fogalmaz egy interjúban Agócs Gergely néprajzkutató, mesemondó, a Hagyományok Háza főtanácsadója. A hagyományos mesemondás lényege ugyanis, hogy a mesélő nem szó szerint idéz fel egy megtanult szöveget, hanem a történetet, a szerkezetet vési az emlékezetébe, amelyet minden alkalommal a hallgatósághoz igazítva, improvizálva, saját szavaival mond el. Ez egyszerre fejleszti a mentális és verbális rugalmasságot, a gyors gondolkodást, ennek gyakorlása gazdagítja a szókincset, fejleszti a beszédkészséget, erősíti a természetes előadói jelenlétet.
Nem véletlen, hogy sok résztvevő számol be arról: az őt hétvégéből álló képzés végére nemcsak a mesemondói gyakorlatuk változott meg, hanem az is, ahogyan figyelnek, tanulnak és kapcsolódnak másokhoz. Ez a fajta tudás nehezen rögzíthető tantervi keretek között, mégis gyakran ez bizonyul a leghosszan ható, legmélyebben beépülő tapasztalatnak.
A jelentkezési határidő: 2026. július 22. éjfél.
A jelentkezés menete és további információ ITT
