Lépésről lépésre, A reneszánsz tánc nyomában - Rómában
Abdulwahab Nadia
2025. március 27 - 31.
A Hagyományok Háza Erasmus+ KA122 ADU mobilitási programjának keretében lehetőségem nyílt részt venni egy háromnapos intenzív workshopon Rómában, melynek központi témája a reneszánsz volt – különös tekintettel a korabeli tánckultúrára, vizualitásra és mozgásábrázolásra.
Elméleti háttér
Az első nap elsősorban az elméleti megalapozást szolgálta. Az előre megadott információk alapján egy átfogó korkép megrajzolása volt a feladat, mely a reneszánsz művészetek és társadalmi környezet hátteréről szólt, különös figyelmet fordítva a vizualitás szerepére, valamint arra, miként jelenik meg a mozdulat és a test ábrázolása, a képzőművészetben – festményeken, szobrokon, metszeteken. Valamint a tánc felépítésében, struktúràjában is jelen lévő, a kor művészetére jellemző “szent geometria”.
Ezt a kutatómunkát egyrészt a Villa Borghese gyűjteményének tanulmányozásával mélyítettem el, ahol kiváló példák tárultak elém a reneszánsz kor emberideáljáról és testábrázolásáról.
Másrészt kifejezetten a szent geometria tanulmányához és kifejezetten a reneszánsz tánc térbeli szerkesztéséhez ajánlották a mesterek a „cosmatesco” stílus felfedezését.
A reneszánsz tánc térbeli szerkezete ugyanarra a szent geometriai művészetre épül, mint a cosmatesco. A cosmatesco stílus jellegzetes geometriai mintázatai számos római templom padlóján láthatók, például a Santa Maria in Cosmedin, a San Clemente és a Santa Maria Maggiore templomokban. Ezek a minták nemcsak esztétikai szépséget nyújtanak, hanem a táncok koreográfiájában is visszaköszönnek, ahol a mozdulatok és formák harmóniája tükrözi a geometriai elrendezést.
Mivel főleg föntről nézték ebben a korban a táncokat, a koreográfiák hasonló geometriai alakzatokat használtak, mint amik templomok márvány talapzatán láthatók.
Ezeket a templomokat mind meglátogattam, gazdagítva a táncokhoz tartozó elméleti, kortörténeti és esztétikai háttérismereteimet.
Kutatás
A délután folyamán saját kutatást végeztem a Biblioteca Angelica gyűjteményben, ahol lehetőségem nyílt eredetiben megtekinteni és helyben tanulmányozni két jelentős reneszánsz kori táncforrás, Fabrizio Caroso (Nobilitá de Dame) és Cesare Negri (Le Gratie d’Amore) munkáit.
A könyvtár engedélyével fotódokumentációt is készítettem a kötetek illusztrációiról, metszeteiről és az egyes táncmozdulatokat ábrázoló grafikákról. Ezek az anyagok nemcsak az elméleti szakasz dokumentálását segítették, hanem a gyakorlati rész előkészítéséhez is elengedhetetlenek voltak.
Kis elmélet sok gyakorlat
A workshop második szakaszában a gyakorlati tánctanulmányok kerültek fókuszba. Az alaplépések technikai elsajátítása, a különböző táncstílusok stílusjegyei mellett a táncok történetéről, szociológiájáról, szimbolikájáról, a kor etikett-kultúrájáról is hallhattunk előadást, amellett a zenei jegyekről és a zene szerepéről is. A próbák élő, régi zenei kísérettel zajlottak.
A foglalkozások a 15. századi olasz reneszánsz táncok alaplépéseivel kezdődtek, majd fokozatosan haladtunk a 16. századi udvari táncok felé. A gyakorlatok során rekonstruált koreográfiákat próbáltunk ki, különös hangsúlyt fektetve a testtartásra, lépésrendre és az akkori zenei ritmusokhoz való kapcsolódásra. A gyakorlati órákat egy akadémikus tánctörténész és koreográfus, Claudia Celi vezette, aki a mozdulatok történeti kontextusba helyezésével mélyítette el az élményt. A reneszánsz táncírásnak nem maradt fent jelírása, csak szavak alapján lehet rekonstruálni, mivel a táncot lejegyzők egyfajta közös tudának vették a lépéseket és inkább csak emlékeztetőket írtak a koreográfiákhoz, tulajdonképpen jegyzeteket a meglévő tudáshoz.
Az 1400 – as évek visszafogottabb, vonulós táncait, melyeket csak az arisztokraták táncoltak, az 1500 – as évekre felváltotta egy kicsit dinamikusabb, ugrálósabb táncolási stílus, melyben a nők is aktívabbak voltak. A táncok leírásánál sokszor a viselkedést, etikettet is leírták, hiszen a 16. századra már nem csak a legfelső osztálynak szóltak a táncok, hanem a kereskedők, katonák is jelen voltak a mulatságokon, a „közös tudás” nem volt már olyan magától értetődő.
A zene improvizatív volt, egy alap ritmusra és alap harmóniára a szóló hangszer improvizált.
Az elméleti bevezető után a gyakorlatban az alapok felelevenítése, konkrét lépések (passo, seguito, spezzato, trogo) kezdődött el.
Az alaplépések elsajátítása után pedig két, teljes egészében, a leírások alapján rekonstruált táncot tanultunk meg, a „Giunto M’Ha Amore” címűt, Fabrizio Caroso által, ami egy Petrarca szonett által inspirált mű, és egy Pavaniglia - t szintén Caroso Il Ballarino című könyvéből. Mindkettőt Claudia Celi mesternő rekonstruálta az évtizedes kutatásai alapján.
Nemzetközi kulturális tapasztalatcsere
A konkrét lépések és táncok és tánctörténeti csemegék mellett a program során lehetőség nyílt a nemzetközi résztvevőkkel való szakmai tapasztalatcserére is. A kurzuson részt vett színháztörténész, historikus táncok és néptáncok kosztümeire specializálódott jelmeztervező, énekes, táncos egyaránt, a magukat képviseltető országok pedig Olaszország, Ausztria, Argentína, Csehország és személyemben Magyarország voltak. A különböző országokból és eltérő háttérrel érkező résztvevők megosztották saját módszertani megközelítéseiket, kutatási irányaikat és tapasztalataikat a téma kapcsán.A beszélgetések során számos inspiráló ötlet merült fel a jövőbeli együttműködések lehetőségeiről.
Személyes és szakmai fejlődés
Ez a háromnapos mobilitási program hatalmas tapasztalatot és élményt jelentett számomra, szakmailag gazdagító, emberileg inspiráló volt. Elmélyítette a reneszánsz kulturális örökség iránti megértésemet, és hozzájárult ahhoz, hogy finomítsam a táncpedagógiai szemléletemet és kutatási módszereimet.