„Kalárisnak mondik…” - Könyvbe­mutató és méltatás

Balázs Kovács Sándor – Decsi-Kiss Mária – Nagy Gyöngyi
„Kalárisnak mondik…”
sárközi gyöngymunkák

 

Könyvbemutató és méltatás
Hagyományok Háza, Budapest, 2023. november 9.


Tisztelt Vendégek, Kedves Gyöngyös Közösség!

Megtisztelő számomra, hogy nyilvánosan is méltatója lehetek Balázs Kovács Sándor, Decsi-Kiss Mária és Nagy Gyöngyi „Kalárisnak mondik…” sárközi gyöngymunkák címmel megjelent könyvének. 

A felkérés azonban nemcsak megtisztelő, de zavarba ejtő is. Hiszen kinek is szólt: a néprajzosnak vagy a sárközi gyöngymunkák rajongójának? Vajon a könyv szakmai értékeit vagy azon túl mutató szerepét méltassam? Az elkövetkező néhány percben az objektív tényszerűség vagy a hosszú várakozást követő örömteli beteljesülés legyen a meghatározó? Végül úgy döntöttem, mindkettő jelen lesz a kötetet bemutatása, méltatása során – ahogyan a teljességhez a test mellett a lélek is hozzátartozik. Először a corpust, a könyv „testét” ismertetem, majd röviden szólok lelkiségéről is. 

***

A könyv címe: „Kalárisnak mondik…” mint egy elejtett mondat, akár egy elgurult gyöngyszem. Mégis, tűpontosan jelöli ki és helyezi el tárgyát. 

Földrajzilag a Tolna megyei Sárköz a Siótól délre, a Szekszárdi dombság és a Duna által határolt területére Bátáig.

Néprajzi szempontból a tolnai Sárköz többségében református lakosságú községeire (Alsónyék, Decs, Őcsény, Sárpilis, néhány szerzőnél Báta is), valamint a néprajzi, népviseleti hasonlóságok miatt a kalocsai Sárközből Érsekcsanád és Szeremle, illetve a Zengő-alji Zengővárkony, Váralja, Pécsvárad magyar református falvaira.

Időben az 1860–70-es évek ármentesítését követő gyors gazdagodás során kialakult sárközi népi kultúra – és ennek részeként a színpompás, külföldről beszerzett, drága alapanyagokat használó, dús, sokszoknyás” népviselet – 1880-1930-as évek közötti időszakára.  

Tárgyában a sárközi női viselet, azon belül is döntően a fiatalabb korosztály ünnepi ruházatára és annak – elsősorban a  19. században elterjedt csehországi üveggyöngyökből készült – gyöngyös öltözetkiegészítőire figyelve: a gyöngy nyakékre, a derekat kihangsúlyozó, gyönggyel díszített övre (szorítkóra) és a családi állapotjelzőként is funkcionáló bojtra (csafringra). De mindezek, csak „megágyaznak” a könyv középpontjába helyezett, a szerzők által „a Kárpát-medence viseletkultúrájában egyedülállóan változatos készítésű, formájú és színharmóniájú” ékszernek nevezett sárközi gyöngygalléroknak.

S a kötet ebben a pillanatban válik „hiánypótlóvá”: hiszen a sárközi gyöngygallérokról mindeddig nem született átfogó, monografikus igényű munka. Kovách Aladár, majd Fél Edit a sárközi népviselet kutatójaként vizsgálta a sárközi gyöngygallérokat, Baloghné Horváth Terézia pedig mint a Kárpát-medence egyik gyöngygallértípusával foglalkozott a sárközivel. A téma kutatásában fontos eredménynek tekinthető Katona Edit és szerzőtársa Tompos Lilla a közelmúltban „Gyöngy az úri és népi öltözködésben” címmel megjelent összefoglaló munkája – benne a sárközi gyöngygallérokra vonatkozó részekkel. 

De a „Kalárisnak mondik…” sárközi gyöngymunkák kötet nemcsak a kutatástörténet, hanem a gyöngyfűzéstechnika és metodológia szempontjából is hiánypótló. Oláh Márta gyöngyfűző népi iparművész „Népi gyöngyékszerek” címmel megjelent, a magyar népi ékszerek készítésének hagyományos és újszerű megoldásaira példát adó kiadványa is azért volt kivételes, mert a gyöngyfűző asszonyok személyesen és szóban, nemzedékről nemzedékre adták tovább a sárközi gyöngygallér fűzésének módját, a sok apró, de nélkülözhetetlen technikai fogást. Így tett Oláh Istvánné Berekai Éva (1892–1983), a Népművészet Mestere, valamint leánya, Oláh Éva gyöngyfűző népi iparművész (1913–1993), és később Oláh Márta (1964–2012) a Népművészet Ifjú Mestere, akit a mai gyöngyfűzők közül is sokan ismernek és tisztelnek, hiszen Berekai Éva és Oláh Éva szakmai örököseként haláláig tanította a gyöngyfűzés szerelmeseit.

Ebbe a folyamatba kapcsolódott be Decsi-Kiss Mária Gyöngyfűző Népi Iparművész, a Népművészet Mestere. Több évtizeden át gyűjtötte és adta tovább tanítványainak a sárközi néphagyományokat – ezek között a gyöngygallérok készítésének technikai tudását. Gyakorlatias szakmai tapasztalatait táborok (közöttük az emlékezetes Szálkai gyöngyös táborok), különböző oktatási formák, pályázatok, kiállítások, konferenciák szervezőjeként, előadójaként, oktatójaként hasznosítva. Nevével szorosan összefonódik a 2002 óta háromévente meghirdetett „Berekai Éva” Országos Népi Ékszer Pályázat. Kutatása, a sárközi gyöngygallér képviselte a magyarországi programot a 2014-15-ben öt országot részvételével megvalósult nemzetközi pályázaton is.

A Hagyományok Háza részéről már 2021-ben megfogalmazódott a szándék, hogy a Népművészet Mestere címmel 2018-ban kitüntetett Decsi-Kiss Mária sárközi gyöngygallérra vonatkozó kutatásait közreadják. Ennek megvalósulásában a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum sárpilisi születésű, ma már nyugalmazott néprajzosa, Balázs-Kovács Sándor, valamint a hagyományos népi és modern gyöngyékszerek készítésével több mint 30 éve foglalkozó, rangos díjakkal, elismerésekkel rendelkező Nagy Gyöngyi népiékszer-készítő Népi Iparművész volt segítségére – és vált végül szerzőtársává.

Így született meg a ma kézbe vehető könyv, amely a népi kultúrával, a gyöngyékszerekkel foglalkozó kutatók és az alkotó népi iparművész számára egyaránt szakmai segítséget jelent. 

A könyv szerkezete is jól tükrözi a kettős célt: először a Sárköz hagyományos népi kultúrájából elsősorban a sárközi női viseletet és a gyöngyös öltözetkiegészítőket mutatja be a néprajz oldaláról, majd a sárközi gyöngygallér, mint viseleti darab részletezése, hiteles adatolása következik – azzal a megközelítéssel, ahogyan egy gyöngyfűzőnek kell ismernie az általa elkészíteni kívánt tárgyat.

A könyv további fejezetei a gyöngyfűzés alapvető technikai ismereteit és a sárközi gyöngygallérok fűzésére vonatkozó speciális tudást részletezik (a fűzésmód és a típusok rendkívül differenciált változatait: 1.háló fűzés: nyakbavető, csipkegyöngy, csavart gyöngygallér, duplacsavart gyöngygallér, keresztbefűzött gyöngygallér, nyaksifajták;  2.rojtfűzés: rojtos gyöngy, cakkos gyöngy, szíves-rojtos gyöngy; 3.hurok fűzés: nagyvirágos nyaksi; 4.gyöngyszalag: egy lépésben fűzött gyöngyszalagok, két lépésben fűzött gyöngyszalagok). Külön fejezet tárgyalja a gyöngynyakék viselési módjait és a sárközi öltözetkiegészítőket is (szorítkó, csafring). 

A záró rész praktikus tanácsokkal szolgál a mai népiékszer készítők számára  (pl. formaőrzés és újítás, a modernizálás határai, továbbélő népművészet) – kiegészítve a tudatos munkához kapcsolódó javaslatokkal (pl. önálló tervezői munka, mitől hagyományos, mitől modern, a népművészet megújításának helyes útja). A leírtakat pedig a Hagyományos Mester Remek és a Modern Mester Remek, a Hagyományos Míves Termék és a Modern Míves Termék díjazottjai saját tervezésű alkotásaiból válogatva hitelesítik a szerzők. 

A néprajzosok számára a kötetet a rendkívül gazdag viseleti fotóanyag teszi különlegesen értékessé és a pontosan adatolt tárgyleírások. A gyöngyfűzők számára viszont a fotókkal és ábrákkal illusztrált gyöngyfűző technikák, a részletes és pontos mintaleírások.

A 171 oldalas kötetet a felhasznált irodalmak jegyzéke, a mintatervező sablonok, a szómagyarázat, a rövidítések és az illusztrációk jegyzéke zárja (125 kép, 78 ábra). A Hagyományok Háza által kiadott könyv szakmai lektora Katona Edit etnográfus volt, a kötetet szerkesztette és ábráit készítette Nagy Gyöngyi. A képeket a budapesti Néprajzi Múzeum, a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum és a pécsi Janus Pannonius Múzeum anyagából, valamint magángyűjtemények elsősorban 20. század eleji anyagából válogatták. 


Kedves Gyöngyös Közösség!
Ez a könyv több, mint egy könyv a sárközi gyöngymunkákról. Ennek a könyvnek jól érezhetően lelke van. Ahogyan a Sárközben a nők határozták meg az élet rendjét, „ők fűzték a gyöngyöt” – Balázs-Kovács Sándor néprajzi alapvetését követően Decsi-Kiss Mária és Nagy Gyöngyi a legigazabb gyöngyös lékekkel, szakmai alázattal, kitartó munkával, hittel és odaadással írta meg a sárközi gyöngymunkák világába beavató néprajzi és módszertani, technikai kiadványt.

Ez a könyv az Olvasók számára sem egyszerű ismeretátadás/ismeretszerzés, hanem Beavatás (Initiatio), azaz egy teremtő, illetve a teremtéshez hozzásegítő rítus. Ebben a könyvben a szerzők segítségével a sárközi gyöngygallér titkai tárulnak fel előttünk és a kérdés csak az, tudunk-e mindezzel élő, eleven módon bánni, életünk részévé, kincsévé tenni ezt? 

A beavatás sohasem magányos tevékenység. A beavatást egy tapasztalt mester vezeti, aki már maga is átesett a rítuson. A beavatottak, vagy a közösség egésze tanítja, támogatja és biztosítja a beavatásra várót arról, hogy ha eljön az ideje, akkor a tagjai közé fogadja őt – például a gyöngyfűzők céhe.

A könyv utolsó, a Sárközi gyöngyfűző mesterek emlékezete fejezetében olvashatóak Oláh Márta mesterére, Oláh Éva népi iparművész gyöngyfűzőre emlékező sorai: 
„Feltette a szemüvegét, és szinte szemenként átnézte a gyöngyeimet. Közben mindig azt kérdezte, hogy ki tanított. Mikor elmondtam, hogy még senki, és hogy tőle szeretnék tanulni, elővett egy kis elkezdett mintát, és azt mondta, ezt vigyem el, és próbáljam meg elkészíteni.
Kétszer csavart gyöngy volt, amit addig még csak nem is láttam. Igaz, hogy nehezen, de sikerült megbirkóznom a feladattal. Vittem nagy boldogan a kész gyöngyöt Éva nénihez. Mikor meglátta a kész munkát, a szívébe zárt, és azt mondta, bármikor szívesen lát, és amit csak tud, mindenre megtanít. Így is lett. Csodálatos napok következtek! Minden alkalommal, ha nála voltam, megtanított valami új dologra.”

A beavató mester, a 80 éves Oláh Éva gyöngyfűző népi iparművész halálát követően pedig a maga is mesterré vált beavatott tanítvány Oláh Márta így búcsúzott: „Megköszönni már nem tudok semmit, csak úgy, hogy tovább viszem a tőle tanult dolgokat, és megtanítok rá másokat, hogy soha ne merüljön feledésbe a sárközi gyöngyök fűzésének tudománya.”

Oláh Márta sorai a szerzői és kiadói szándékkal egyezően a „Kalárisnak mondik…” sárközi gyöngymunkák könyv legfontosabb üzenetét fogalmazzák meg. Köszönet mindazoknak, akik munkájukkal, tanácsaikkal, személyes és tárgyi emlékeik megosztásával segítették a megjelenést. Köszönet a Hagyományok Házának, hogy a könyv kiadásával hozzájárult ahhoz, „hogy soha ne merüljön feledésbe a sárközi gyöngyök fűzésének tudománya.”

Dr. Nagy Janka Teodóra
etnográfus
 

A kötet már elérhető webáruházunkban.

 

Interested in other programmes?

Subscribe to our newsletter and be the first to hear about our events and training.