Klézse nagyközség Buda nevű részén él Botezatu Viktória, vagy ahogy legtöbben szólítják „Néne Viktori”, aki 2005-től az Moldvai Csángómagyarok Szövetségének munkatársa hagyományőrzőként, de korábban is több szálon kötődött a szervezethez, a magyar ügyhöz, hiszen szülőként az elsők közt volt Klézse községben, aki gyerekei számára kérte a magyar nyelvű oktatást.
A Csángó Oktatási Programba oktatóként bekapcsolódva a gyerekekkel való rendszeres foglalkozások mellett, kezdettől meg tudta szólítani a felnőtteket is: a budai asszonyok rendszeresen „guzsalyaskodtak” Viktori néni házánál, ami egyben az oktatási helyszín is lett. Ezeken a guzsalyasokon kerültek elő az énekek, balladák, a régies ingek, amelyek mintájára újak születtek. Viktori néninél mindig ott van kézügyben a vászon, a tű, a cérnák, ha 10 perc szabadideje van, azt is varrásra használja. Számos gyönyörű női ing került ki a keze közül, de varrt férfiinget, kócinát, servétetet is. A guzsalyaskodó asszonyokból alakult meg hivatalosan 2007-ben a budai Szályka Rózsa Hagyományőrző Csoport, akik azóta is aktívak, annak ellenére, hogy tagjai közül sokan Bákóba járnak dolgozni.
Szintén Viktori néni volt a megálmodója 2011-ben a Szályka Rózsa Balladaéneklő Találkozónak, és azóta is örökös házigazdája, 2022-ben a 12. alkalommal szervezték meg nagy sikerrel.
Néne Viktori kezdeményezésére a falusiak újra járnak az adventi–karácsonyi időszakban kántálni, ilyenkor a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó szentes énekek kerülnek terítékre.
Számos tanítványa van Viktori néninek, akik nemcsak a Bákó megyei programokon értek el szép helyezéseket, hanem más régiós, országos szintű népdal- és balladaéneklési versenyeken is sikerült az elsők között végezniük. Felnőtt hagyományőrző csoportja is számos találkozón, fesztiválon méltóképpen képviselte a moldvai magyarságot.
A Moldvai Csángó Oktatási Programban több csoportban tanítja az gyermekeknek a szüleitől és nagyszüleitől örökölt hagyományos tudást: népdalokat és néptáncokat, szokásokat és kenyérsütést egyaránt.
„A falusi gyermekek a lakásomhoz jönnek hozzám iskola után, és ott tartok nekik foglalkozásokat. Csángó éneket és táncot tanítok nekik és kézművességet, mindent ami a hagyományőrzéshez tartozik. Szővünk, varrunk és hímzünk, koszorúkat készítünk, tojást festünk.”
