Típus és variánsok
Az e heti mesénk típusáról a Magyar Néprajzi Lexikonban írtak (“A zsoltáréneklő madár” címszónál) nagyjából illenek a Panna által elmondott változatra is: hősmese, amelynek magyar változatai két redakcióra oszlanak. Az első: beteg (síró-nevető szemű) király állapotán csak egy csodálatosan éneklő madár tud segíteni, mely már egyszer birtokában volt. A király három fia a madár keresésére indul. A két nagyobb szívtelenül viselkedik egy rókával (farkassal), s ez kővé változtatja őket (vagy más módon teszi lehetetlenné, hogy útjuk céljához elérhessenek). A legkisebb királyfi megosztja a rókával úti elemózsiáját (vagy meggyógyítja), ezért a róka hozzászegődik útitársul és tanácsadóul (A csizmás kandúr, A hálás halott. – a) Segítségével megtalálja az aranymadarat, meg is fogja, de tanácsadója utasítását nem tartja be s emiatt fogságba esik. Innen csak akkor engedik szabadon, ha elhoz egy táltoslovat. – b) A táltoslovat is sikerült megtalálnia és elfognia, de ismét nem tartja be a róka utasítását s ismét fogságba esik. Csak akkor engedik szabadon, ha elhoz egy aranyhajú királykisasszonyt. – c) Az aranyhajú leányt végre sikerül elhoznia. A táltosló gazdájánál a róka átváltozik aranyhajú leánnyá, s ő megy be a királykisasszony helyett. Mikor a királyfi a királykisasszonnyal és a lóval már messze jár, visszaváltozik rókává, és utánuk megy. A zsoltáréneklő madár gazdájánál a róka zsoltáréneklő madárrá változik, s mikor a királyfi az aranyhajú leánnyal, az aranylóval és a valódi zsoltáréneklő madárral már messze jár, visszaváltozik rókává, és utánuk megy (hármasság). A legkisebb királyfi a róka határozott tiltakozása ellenére bátyjait életre kelti, megmenti az akasztófától, ezek azonban irigységből kezét-lábát levágják, szemét kiszúrják, s egy kútba vetik (Igazság és Hamisság). Otthon azt állítják, hogy ők hozták el a zsoltáréneklő madarat, a madár azonban nem szólal meg, s a király továbbra is beteg marad. A legkisebb királyfi a kút vize vagy a róka segítségével újra visszanyeri szemevilágát és tagjai épségét, s hazatér a királyi udvarba. Jöttére megszólal a zsoltáréneklő madár, énekétől a király és az ország betegei, öregjei meggyógyulnak, megfiatalodnak. A két idősebb testvér elnyeri méltó büntetését, a legkisebb elnyeri a trónt, és feleségül veszi az aranyhajú leányt (lásd bővebben ITT).
Mesénk A szépen szóló fütyöri címmel megjelent még itt is: Berze Nagy János: Sárkányölő Sebestyén. Móra Kiadó, Budapest 1969, 5-11. Ezt feldolgozta Boldizsár Ildikó, azonos címmel megjelent ebben a gyűjteményben: Boldizsár Ildikó (szerk.): Dudák, dobok, dalok – muzsikás mesék. Rózsavölgyi és Tsa, Budapest, 2007. )
A mesetípus más variánsa olvasható még itt, A rókaszemű menyecske címmel: Kovács Ágnes: Rózsafiú és Tulipánleány. Kalotaszegi népmesék. (Mesék-mondák-történetek.) Akadémiai Kiadó, Bp, 1987. 174-183. , vagy itt: A rókaszemű menyecske. Kovács Ágnes ketesdi népmesegyűjteménye. Kriterion, Kolozsvár, 2005. , az interneten pedig itt:
A rókaszemű menyecské-t a híres magyar animációs sorozat, a Jankovics Marcell-féle Magyar népmesék is feldolgozta.
Folklorisztikai érdekességek A szépen szóló fütyörimadár kapcsán:
A mesei cselekmény és a szerkezet összefüggéséről már Honti János is hangsúlyozta: a (tündér)mesei szerkezetben a történet időbelileg előrehalad, térben azonban körkörös, visszatér a kiinduló helyszínre. E heti mesénk, melyben újabb és újabb király birodalmába kell belépnie a főhősnek, különösen jól szemlélteti ezt a folklorisztikai alaptételt. Az öreg király udvarából a királyfiak elindulnak – a két idősebb a fogadónál ottragad – a legkisebb királyfi eljut az erdőbe, ott szert tesz a róka-segítőre – eljut a madarászkirályhoz – eljut a csikóskirályhoz – eljut a csukakirályhoz – aztán vissza a csikóskirályhoz – vissza a madarászkirályhoz – visszafelé az erdőben a rókától elbúcsúznak - aztán az úton a fogadó mellett éppen a bitófától megmenti bátyjait – majd vissza a saját birodalmába, öreg apjához.
Érdekes a király süketsége, mesemondónk figyelmét is ez ragadta meg először. A népmese-szereplők tulajdonságai általában magyarázat nélküliek, de néha azért kaphatnak különös hátteret, indoklást. Ahogyan a síró-nevető szemű király motívumának is van racionalizált változata: egy betegségtől torzul el a király arca úgy, hogy az arca egyik fele mindig sír, a másik meg nevet, ugyanúgy Panna meséjében az öreg király egy háborúban, ágyúlövéstől süketült meg.
Népmesei stílus, mesei nyelvezet
A magyar népmese hagyományos előadásmódjához hozzátartozik, hogy gazdag olyan stilisztikai eszközökben, amelyek a szerkezetet is szolgálják, és az esztétikai hatást is segítik. Lássunk néhány példát, ezúttal Hacsi Panna meséjéből, mesei nyelvezetéből!
Ismétlés:
“Azt a kicsi csengőt (…) hát egyszercsak megfogta. No, ha megfogta, meg is csendült a csengő...”
“Hová mész? Merre mész? Mi a szíved szándéka?”
- Hát, megyek én, megyek én, keresem a szépen szóló fütyörimadarat...”
Ismétlés fokozással: A királyfit a madarászkirálynál “Szívesen fogadták, etették, itatták, még éccakára ágyat is vetettek neki…”. A csikóskirálynál pedig fokoza mesemondónk a szíveslátás érzékeltetését: “Szívesen fogadták, vendégül látták, etették, itatták, még az este mulatságba is vitték , meg is táncoltatták...”
Párhuzamosság/gondolatritmus:
“Oszt addig fújta, amíg bírta, addig táncoltak, míg el nem fáradtak...”
Késleltetés:
A madarászkirály a főhősnek:“Neked kéne a szépen szóló fütyörimadár, igaz-e? De tudod, mit? Ha elhozod nekem a gyémántszőrű paripát…” A róka a királyfinak: “Csak pórul jártál, igaz-e, nem hallgattál rám. De tudod-e, mit? Most irányba állítalak...”
Hasonlatok:
Költői képekkel, a képszerű hasonlatok művészi eszközével sűrűn élnek a mesemondók, ezek is segítenek elképzelni a hallgatóságnak a mesét. Panna is sok szép hasonlatot mond, néhány ezek közül: “a gyémántszőrű paripának úgy ragyogott a szőre, mintha minden sarokban ezer gyertyaszál égne”; a paripa nyakában a csengő olyat csendült, hogy “de olyat csengett-zengett, hogy még a hótt is fölébredt ott a környéken, aki csak vót”, a sok kaland árán megszerzett fütyörimadár pedig ”olyan szépen nótázott, hogy az angyalok nem hallottak még ilyen szépet”.
