Kancafia és társai...
Az állat-ős, az állattól születés ősrégi gondolat, amely a népművészetben, a népköltészetben különféle formában gyakran megjelenik. E mesetípusban leggyakrabban a kanca, fehér kanca a hős anyja, de más állatok is felbukkannak a Kárpát-medencei gyűjtésekben.
Csíki Lóránt most – Arany László nyomán - egyszerűen kijelenti: „Volt egyszer egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer egy emberfiat ellett.” A forrásszöveg, Arany László változata ITT olvasható
Szintén lótól származásról van szó egy székely, kibédi változatban, ahol a hőst „Kancafiú Miklósnak” hívják, és világosan kiderül, hogy valóban félig ember, félig ló, külsejére nézvést is. A Vasárnapi mese-sorozatban korábban adásba került már ez a típuskombinációban megjelenő (ATU ATU 301 (AaTh 301B Fehérlófia)+300A (AaTh 300A Párviadal a hídon) variáns, Bukovics János mondta el. Ez a kis-küküllő-menti mese a Hagyományok Háza egyik legutóbbi, Kibédi népmesék Ráduly Jánostól című kiadványában jelent meg, ahol - szintén Bukovics János elmondásában - meg is hallgatható. Pál István tereskei juhász-zenész-mesemondó Fehérlófia-variánsaiban is kanca az állat-ős, Fehérló Mátyásnak vagy Fehérlófia Mátyásnak hívják a mesehőst – de itt az állatanyától születés “körülményeinek” egy racionalizált, demitizált, a mesei világba vitt megvalósítása olvasható . (Agócs Gergely: Pál István mesél. Egy nógrádi magyar pásztorember mesekincse. Hagyományok Háza, Budapest, 2017. 35-60.)
Egy palóc változatban, Nagy Zoltán gyűjtésében, a Fanyűvő Jankó-ban ember-anyától, medve-apától született a hős. Benedek Katalin (s.a.r.): Fanyűvő Jankó. Palócföld meséi és mondái Nagy Zoltán gyűjtésében. Balassi Kiadó, Budapest. 2010. 79-87.
Iancu Laura moldvai, magyarfalusi gyűjtései között a királyi csorda egyik tehenének “adta meg az Isten”, hogy “embertermészetű” elsőszülötte legyen, ő volt Tehen Páhincs (Benedek Katalin - Iancu Laura. Johófiú Jankó. Magyarfalusi csángó népmesék és más beszédek. Velence, 2002. Tehen Páhincs. 91-104.).
Más magyarfalusi változatban csak a nevében őrzi különleges eredetét a főhős, nincs egyéb konkrét utalás az állatősre: Johófiú Jankó. (Benedek Katalin - Iancu Laura. Johófiú Jankó. Magyarfalusi csángó népmesék és más beszédek. Velence, 2002. Johúfiú Jankó. 105-111.)
Ugyanabban a mesetípusban az egyes motívumokon, epizódokon belül variálódhatnak a részletek, bővülhetnek, csonkulhatnak, vagy ugyanaz a mesei „funkció” más motivációval áll előttünk… Ilyen például „útnak indulás” mozzanata. Az ATU301-ben általában az állatanya táplálja, majd erőpróbák után ő küldi útjára a fiút. A Lóránt által elmesélt Fehérlófiá-ban is az anya küldi el a fa kérgének lehántására a fiát: mesemondónk szavaival: „Na édes fiam, ott van a pusztába az a ménkű nagy fa, menjél oda, oszt hántsad le a kérgét a hegyitől a földig! (…) Na látom, édes fiam, igen jó erőben,vagy, menj ele a világba, én meg megdöglök.” Egy erdélyi, gernyeszegi mesében viszont, A tehen fia címűben, mely nem is tisztán a Fehérlófia típusa, nem állatanyától születik a hős, hanem ember-anyja egy átok miatt válik tehénné. A fiú könnyelmű, hetvenkedő fogadása miatt változik át az anya, és együtt szöknek majd világgá az apa és a mostohaanya miatt, ezután kezdődik a mesei kalandsorozat, mely azután már követi az ismert sémát. (Ezt a kacskaringós mesét lásd (Szabó Judit szerk.): Rózsa királyfi. Berekméri Sándor gernyeszegi meséi. Kriterion, Bukarest, 1977. 141-172.)
Az egyes szövegváltozatokban a mese szereplőinek neve is más és más. Ebben a Lóránt-féle változatban biztosan ismerősek a főszereplők nevei az Arany László-mese miatt: Fehérlófia, Fanyűvő, Kőmorzsoló és Hegyhengergető, valamint Hétszűnyű Kapanyányimonyók. A kevésbé ismert kibédi variánsban a mesei hős Kancafiú Miklós, akinek Kőmorzsáló és Fahorgasító lesz a kenyerespajtása, az alvilágbeli ellenfél pedig Iszkáp (Jánosnál: Iszkáz). A már említett moldvai “beszédekben”: mesékben Johófiú Jankóhoz vagy Tehen Páhincshoz Fahargasztó és Kőmorzsoló csatlakozik, griffmadár helyett pedig varjú segít az Alvilágban. A palóc Fanyűvő Jankó-ban az ellenfél a Hétszínszakálló ember, “a sárkányok apja”. A gernyeszegi mesemondó, Berekméri Sándor meséjében a főhős végig névtelen marad, ő egyszerűen “a tehen fia”. Társai: Kűmarzsáló Gyurka, Fahargasító Jankó, a mesei ellenfél a “hatméteres szakállú törpözsebe”.
Akit egyéb összehasonlító vizsgálatok, vagy az eredeti Arany László-i kézirat kiadás előtti (nem jelentéktelen) változtatásai érdekelnek ezzel a különleges mesével kapcsolatban, annak ajánljuk ezt a két könyvet:
Benedek Katalin: A Fehérlófia meséje és párhuzamai. In: Hoppál Mihály (szerk.): FehI – MTA NKI – L’Harmattan:, 2007. 119-129.
Az Arany család mesegyűjteménye. Gulyás, Judit - Domokos, Marian (szerk.): Az Arany család mesegyűjteménye. Az Arany család kéziratos mese- és találósgyűjteményének, valamint Arany László Eredeti népmesék című művének szinoptikus kritikai kiadása. Universitas, Budapest. 2018. 587-591.
Az élőszavas mesemondás jellemzői
A mesei nyelv ritmusát adó fontos elemek az ún. állandósult mesei formulák. Ezek nemcsak mesekezdő-vagy záró formulák lehetnek, hanem bizonyos rögzült hasonlatok, jelzők, szószerkezetek is. Lóránt is nagyon igényes, szép nyelvezetet használ: “úgy tépte ki a fákat tövestől, mint az asszonyok a kendert”, “egy ember úgy gyúrta a vasat,mint az asszonyok a tésztát, “hol bokáig, hol derékig tűnt el egyik-másik a földben”, “rakjuk ösze a kenyerünket, én most már szolgálni foglak”, “mentek, hét nap, hét éjjel, hét szempillantásig”.
Sok mesemondó sző bele humoros jeleneteket vagy kifejezéseket a „komoly” tündérmesékbe is. Nemcsak a tréfás mesékben, a hazugságmesékben vagy az erotikus tufákban, anekdotákban találunk ilyen szavakat, jeleneteket. Hosszú, bonyolult tündérmeséinkben is akad olyan szereplő, szituáció vagy beszédmód, ami a humor forrása lehet, a mesén belüli humoros megnyilvánulások vagy a hallgatóságnak „kiszóló” megjegyzések ellenpontozzák az akár mitikus léptékű hőstetteket, a félelmetes tartalmakat.
Csíki Lóránt sem hagyja ki ezt a hatáskeltő elemet, sőt, többször is használ olyan hasonlatot, ami „kilóg” a mesei nyelvből, az ismert mese motívumai közül. A közönség, főként a gyerekközönség körében nagy hatást vált ki az olyan komikus elem, mint a „száguldozó csiga”, vagy hogy az alvilágba vezető hosszú úton ereszkedve lefelé “Olyan sötét volt, mint a medve fenekibe’!”, a hős Negró cukorkával „világított”...
Humoros-ironikus hatású az is, amikor Lóránt előre „figyelmezteti” a hallgatóságot a drasztikus tartalomra: „Majd itt felkavaró rész következik ám: elővette a kését Fehérlófia, oszt a combjából kikanyarított egy darabot, azt vetette a szájába.”, vagy „Megint felkavaró rész következik: az ablakon kiugráltak, mind meghaltak”.
A mesehallgatás élményéhez nagyban hozzájárul a mesemondás vizualitása is. Lóránt is élénk arcjátékkal, élénk gesztusokkal színesíti ezt az izgalmas tündérmesét. Ennél a jelenetnél például: “Fehérlófia fölmászott a fának a hegyibe,lehántotta a fának a kérgit a földig!” - kezével, ujjával mutatja a fáramászás irányát, fölfelé, majd a lehántás ellentétes irányát. Amikor a megmentett királylányok könyörögnek a testvérükért, Lóránt is a mimetikus, utánzó mozgás eszközeivel kíséri szavait: “Jaj, te, hát a mi legkisebb testvérünk itt lakik a gyémántpalotába, mentsük meg azt is, vigyük haza!”. A főhős mozdulatait utánozza, saját mellényén mutatja, hogy: “Fölmászott a Fehérlófia, levette a mellényét, betakarta vele a griffmadárkölyköket, ő meg lement a fa alá” stb. A mesei teret is jobban érzékelteti saját fejmozdulataival mesélőnk, amikor a griffmadár kéri a megbeszélt ételt-italt: „Ha balra vetem a fejem , húst tőtsél bele, ha jobbra vetem a fejem, bort töltsél bele.”
