Egy mese - többféle mesemondás
Agócs Gergely Pál Pista bácsitól tanulta ezt a mesét, rögzítette, leírta, kiadta, ráadásul (kétszeri elmondás alapján) két szövegváltozatban. Megtanulta fejből, elmondta töbször közönség előtt, tehát sokat foglalkozott vele. Mégsem követi mindenben az eredetit, ha elolvassuk Pista bácsi két meséjét, a természetes egyezések mellett számtalan eltérést is találunk Gergely mesemondásában, nemcsak a szóhasználat szintjén.
Szerkezeti és stilisztikai különbségeket is fölfedezhetünk. A mesében nagy szerepe van a hármas próbatételnek, ezt mint változtathatatlan szerkezeti jellemzőt, Gergely is megőrzi, de a próbák, illetve az átváltozások sorrendjét fölcseréli. Pista bácsinál az első nap a csikók nem változnak át, és a harmadik napon lesznek a csikók galambok, a segítő egér pedig sas képében a visszaterelőjük. Agócs Gergelynél mindhárom napon átváltoznak a csikók: az első napon galambbá, a másodikon mezei nyúllá, és a harmadik napon sebes pisztránggá, akiket csuka képben vet ki a partra a hős segítő állata.
A forrásszövegekben mindkét változatban két alkalommal szakítja meg a hős és szerelme menekülését a gonosz gazda és boszorkny felesége, míg végül kiérhetnek az elátkozott birodalomból. Gergely itt is a mesei hármassság szabályát alkalmazza: háromszor fájdul meg a legény feje, háromszor kerülik el csellel, varázslattal, átváltozással a lelepleződését a menekülők.
Stilisztikai különbségnek mondhatjuk, hogy sokkal hosszabb, részletesebb, több helyen kidolgozottabb a mese. Mesemondónk hosszú évek tapasztalata alapján más tündérmesékben is alkalmazható fordulatokat, párbeszédeket emelt be A szegény legény és az elátkozott ország-ba is. A kisegér segítségül hívásához nem elég csak rágondolni, mint a forrásszövegekben, hanem ezt a kis mondókát mondja el a szegény legény, mindháromszor „Cini-cini, kisegér, minden lyukba belefér, most segéjjed meg az én árva életemet...”.
Pista bácsi egyik meseváltozatában sem hangzik el a fölröpülést megelőző párbeszéd-formula, de Agócs Gergely beleépíti a sok más meséből, mesemondótól ismert szavakat, a hős és lova közti párbeszédet:
„-Hogy repűljek veled, mind a szélvész vagy mind a gondolat?
- Hát csak úgy, hogy se tebenned, se énbennem kár ne keletkezzen.”
Másik példánk: Mi is az elátkozott ország? Pál Pista bácsinál ugyan egyértelmű, de nem mondja ki, hogy „a vörös hajú, kövér gazda” portája, birodalma, ahol a csodás próbák, átváltozások történnek, az maga az elátkozott ország – Agócs Gergely részletesebb, talán tudatosabban érzékletesebb, a homályosabb részleteket kibontó, elmagyarázó mesemondásában hallhatjuk is a legkisebb csikó – a legkisebb leány – szájából, hogy hol is történnek a próbatételek:
„- Hát – aszongya – ez itt egy elátkozott ország, az a gazda meg gazdaasszon nekem apám meg anyám, de hát mink el vagyunk átkozva...”. Sőt, ahogy kimenekülnek az ellenfél portájáról, országából, még egy határtábla is áll a mezőn, amire föl is írták, hogy „Ez itt az elátkozott ország...”
A mesemondói stílushoz tartozik az is, hogy Gergely a forrásszöveghez képest gyakrabban él a „komoly” meséből kirívó humoros fordulatokkal, a hosszú, izgalmas-fordulatos mesébe a komikum esztétika minőségét is beépítette. Például: „Hol jársz, hol kelsz, ahol még a madár se jár, csak a néprajzkutató...aszongya, így, evvel a magyar szóval...”. Az éhes egérke könyörög, így érzékelteti, mennyire éhes: „beesik a szemem, aztán majd leshetek ki a lyukon...”. A gazda gilisztafőzeléket, kígyótepertőt, vakondpörköltet etet a szegény legénnyel, a hatást még fokozza a részletezés: „Nagyon fínom vacsora vót: vakondokpörkölt – abbba a régi világba….” „No, szedett magának, elkezdte eszegélni, két ódalba csurgott lefelé a szája szélin az a jó sűrű vakondokpörkölt-zsír...”
Ahogyan Pista bácsi is szokott – főleg a gyermek közönség kedvéért – magyarázni, „kiszólni” a meséből, Gergely is néha egy-egy szinonimával, vagy egyenesen a közönséghez fordulva megmagyaráz egy kevéssé használatos szót, kifejezést: „Tudjátok, kacsa, a réce...régen úgy mondták, réce...”, vagy: „...a gulyakút, nagy gémeskút, amibő' ugye a tehenek isznak, a gulya...”.
Máskor viszont a pontos jelentést a szövegösszefüggésből lehet kitalálni, mint az ordas csuka vagy az almásderes csikó színét.
Pál István a két, pár év különbséggel elmondott meseváltozatot kissé eltérően fejezte be: „De hát annyira megöregedett a mama, hogy meg is halt. De hát, ha a mama meg nem halt vóna, a mesém tovább tartott vóna.”, illetve: „...megesküdtek, vígan éltek, és élnek is, ha még meg nem haltak. Ha meghaltak, arról nem tehetek, de ha nem haltak vóna meg, a mesém tovább tartott vóna. De így is elég volt. Köszönöm, hogy így meghallgatták az egész meséijimet!” Ahogyan sok mesemondó, Gergely is saját mesezáró formulát használ, nem vette át az eredeti befejezést, Pista bácsi meséje után is ezt illesztette oda: „Így vót ebbe a régi világba...! Ennyi vót, mese vót, az öreg Kelemennek az ülepi tele vót, nyelvetek legyen rajta fót!”
Pál István mesél
Mesénk szövegforrásai, és ahogyan Pista bácsi elmondja a két mesét, a hang-, és filmfelvételek ITT találhatók.
Aki szeretne többet tudni Pál István, Pista bácsi művészetéről, tevékenységéről, annak ajánljuk – a Pál István mesél című kiadvány mellett a következőket:
2011-ben egy felvételen gyermek közönségnek mond mesét, ami ITT tekinthető meg.
Pista bácsi, dudáljon kend – portréfilm az Új Hang sorozat 6., rendező: Szomjas György
Mesemondás, tájnyelv, gesztusok
Mesemondónk felvidéki származású. Ha meghallgatjuk a videót, a palóc tájnyelvi sajátosságokat sorra észrevehetjük a hangképzés és a szóhasználat terén, és szerencsére az adatközlő mesemondó, Pál István mesemondását is megnézhetjük-meghallgathatjuk a kiadvány CD-illetve DVDmellékletéről.
A népmesekutatók általában kétféle mesemondói attitűdöt különböztetnek meg a hagyományos élőszavas mesemondás során használt, vagy épp nem használt gesztusok kapcsán. Míg számos mesemondó intenzív mimikával, széles gesztusokkal igyekszik (gyakran nem is tudatosan) a népmesemondás verbális szintjét színesíteni, addig más mesélők szinte mozdulatlanul, ölbe tett karral, vagy mimika nélkül mesélnek, mindent a mesemondás nyelvi, dinamikai, melodikai, ritmikai eszközeire bízva.
Gergely főleg a hangjával, az arcjtékával teszi érzékletessé a mesemondást, de intenzív gesztusokat is használ. Aki többet szeretne tudni a mesemondás során használt gesztusokról, azok jelentőségéről, annak ajánljuk a következő olvasmányt:
Kovács Ágnes: Gesztusok és hangutánzás a mesében. In: Voigt Vilmos (szerk.): A szájhagyományozás törvényszerűségei. Budapest, 1974/b. 94–95.
