Sz­a­bó Ágnes mesél: A kanalastót

A kanalastótról szóló vajdasági tündérmesét ismeritek? Már a kezdete is kalandos: a szegény kanalastótnak egyszerre 12 gyermeke születik, amitől annyira megrémül, hogy világgá megy. A fiúk, felcseperedve, édesanyjuk főztjével visszacsalogatják az apjukat, és a biztonság kedvéért beleragasztják a saját csizmájába, hogy többé ne fusson el.

És még csak most kezdődnek a bonyodalmak…

 

A kanalastót a tündérmesék, vagy más néven varázsmesék nagy csoportjába, azon belül is a hősmesék körébe tartozik. A hősmesékben a hős általában táltostulajdonságokkal rendelkezik, s a mese valamely – vagy több – nagyszabású hőstettről szól. Témája sok egyéb mellett lehet feleségkeresés, nagyszabású próbatételek véghezvitele, különböző tárgyak, végül még tündérleány elrablása is a bűbájos boszorkány-ellenféltől, a menekülés a bosszúálló ellenfél elől, csodás átváltozások, a méltatlan és gonosz király (itt: “barát”) bűnhődése - és mindez  táltos ló segítségével -  ezek Ágnes meséjének főbb elemei is.

(A tündérmesékről általában lásd ITT)

Ez a hosszú és többféle mesetípusból különleges, egyéni alkotókedvvel összegyúrt mese igen érdekes,  tanulságos lenne néprajzi és nyelvészeti, de akár mentalitástörténeti szempontú vizsgálatok számára is. A szüzsé, a tartalmi vázlat a következő: A szegény kanalastótnak (kanalastót: olyan “tót”, szlovák származású mesterember, aki kanalat és egyéb fatermékeket készít) nem egy, de egyszerre tizenkét gyermeke születik; ettől annyira megrémül, hogy világgá megy, az erdőbe menekül. Ott szinte elvadulva él, mígnem a fiai annyira megnőnek, hogy amikor véletlenül (egy öregemberrel való “véletlen” szóváltás miatt) megtudják, hogy van nekik apjuk is, nemcsak anyjuk, szinte hazarabolják, csellel, a felesége főztjével és egy szurkos csizma segítségével. Otthon megkötözve tartják, amíg csak meg nem szokja, hogy ekkora családja van...Még feleséget keresni is elindul nekik (ráadásul a hősmesékben szokásos vasbocskorral, vasbottal), a fiai megbízásából olyan asszonyt keres, akinek “egy hasbú tizenkét lyánya van”). De egy ördöngös asszonyt talál, aki majdnem elpusztítja  fiúkat, csak a legkisebb testvérük, János és segítő lova segítségével szökhetnek meg. Itt kezdődik János “külön” kalandsorozata, elindul most már egyedül, útközben találja az aranyhajszálat,  aranytollat, aranypatkót, amit lova figyelmeztetése ellenére fölvesz. Más variánsokban  a királyhoz, itt “egy nagyorrú baráthoz” áll be szolgálni. A korábbi béresek áskálódása miatt sorra el kell hoznia a tárgyakhoz tartozókat: aranyhajú leányt, aranykacsát, aranyménest. A befejező epizódban az aranyhajú leány kijelenti: ahhoz megy hozzá, aki megfürdik a forró (“tiszta tűzláng”) kancatejben. A hős lova lehűti a fürdőt, ő megfürödhet “a nagy vaskádban”, a “nagyorrú barát” büntetése viszont az, hogy – a táltos közreműködésével -  megfő, és a sokat szenvedett János megülheti lakodalmát az aranyhajú leánnyal.

A mese forrása: Pingált szobák. Borbély Mihály meséi. Kálmány Lajos gyűjtése. Hagyományaink VI. Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 1976. 97-116.

Aki összevetné a mese-videót a forrásszöveggel, annak ajánljuk EZT az oldalt.

 

Többet szeretnék tudni

Interested in other programmes?

Subscribe to our newsletter and be the first to hear about our events and training.