Mesénk „besorolása”
Mesemondónk egy hosszú, nagyon érdekes mesét hozott a Folkstúdió adásába. „Az eleven meseélet nem termeli ki a „tiszta" népmesetípusokat” - írta Nagy Olga, s a Rebeka is egy olyan hosszú és bonyolult tündérmese, mely önmagában nem kategorizálható, de motívumai alapján besorolható több („tiszta”) típushoz is. Mesénk indítása: leánytestvérek emberfeletti erejű ellenfélnél szállnak meg és ott életveszélybe kerülnek pl. az MNK 328 (Incula) típusba, a leányok fekhelyét jelölő kendők kicserélése pl. az AaTh 327B (Két fiú az óriás házában) típusba illik. Azok az epizódok, melyekben az ellenfél (itt: az irigy testvérek) rágalmai miatt el kell hozni az óriás (itt: a sárkány) kincseit, végül magát az órást (itt: sárkányt) is, az AaTh 328 (A táltosfiú) típusához sorolhatóak.
Mesénk születésének körülményeiről
A (tündér)mesék manapság főleg a gyermekek világának részét alkotják, de régen a népmese – köszönhetően a kiváló mesemondóknak - elsősorban felnőtt-műfaj volt, ahogyan Mezőbándon is. A gyűjtő, Nagy Olga írta: „Látogatásom idején, a hatvanas években a rezervátumszerű elszigeteltségben élő mezőbándi cigányok a falun kívül, egy katlanszerű helyen, rendkívül elmaradott és elhanyagolt állapotban éltek. (…) A férfiak nagy része utcaseprőként kereste kenyerét a közeli Marosvásárhelyen. Bár a közösség anyanyelve a cigány, románul és magyarul is beszéltek. Mivel a helybeli lakosság rendkívül lenézte őket, a környező lakossággal nem barátkoztak, szinte nem is érintkeztek egymással….Nem véletlen, hogy ez a közösség egy valóságos ősállapotot idézett. Itt a mesemondás oly általános volt, hogy mindenki tudott meséket, mindenki mesélt is, minden gátlás nélkül. Nem ismerték a mesemondó fogalmát. Kérdésemre: „Ki tud itt mesét?" - nevetve mondták: „Itt mindenki meséz."
A cigány mesék tanulságainak vizsgálatáról Nagy Olga tanulmánya ITT olvasható.
Hősmese és humor
Sok mesemondó sző bele humoros jeleneteket vagy kifejezéseket a „komoly” tündérmesékbe is. Nemcsak a tréfás mesékben, a hazugságmesékben vagy az erotikus tufákban, anekdotákban találunk ilyen szavakat, jeleneteket. Hosszú, bonyolult tündérmeséinkben is akad olyan szereplő, szituáció vagy beszédmód, ami a humor forrása lehet, a mesén belüli humoros megnyilvánulások vagy a hallgatóságnak „kiszóló” megjegyzések ellenpontozzák az akár mitikus léptékű hőstetteket, a félelmetes tartalmakat.
Hacsi Panna sem hagyja ki ezt a hatáskeltő elemet: pl. a sárkány viszi az ebédet az arató lányoknak, akik a csülköt hiányolják a bablevesből; pl. a félelmetes sárkányt, aki a hősnő elpusztítására készül, egy nyújtófával veri a felesége.
Népmesei stílus – egyéni nyelvezet
Kapás Gyuri az építőtelepen, munkatársainak mesélt késő ősztől tavaszig, esténként. E meséknek nyilván érdekesekké, szórakoztató, kalandos történetekké kellett válniuk, alkalmazkodva az őket hallgató közönség ízléséhez, elvárásaihoz is. Hacsi Panna hűen követi a mese menetét, de nem mindig szóról szóra, hanem saját szavaival mondja el, esetenként más mesei formulát használva, egy-egy kisebb mozzanatot kiszínezve - de mindig a hagyományos mesemondói stílus keretein belül maradva.
Aki szívesen összevetné a látott, a Hacsi Panna által újraalkotott mesét a Nagy Olga gyűjtötte eredeti szövegével, annak ajánljuk EZT az oldalt.
Álljon itt néhány példa egyes epizódokból:
A mezőbándi eredetiben így tudja meg sárkány Rebeka megérkezését: „Hát, amikor Rebeka vágott egyet a sarlóval, akkorát csendült egyet, hogy tán a szomszéd országig is elhallatszott. Meghallja a nagy csendülést a búza gazdája, a hétfejű sárkány:
- Hej, még csak most volt egy szikrányi ez a Rebeka, s már a búzámban arat?
Mert a sárkánynak megjósolta az anyja, hogy egyszer egy Rebeka nevű leány a vesztére lesz.”
Mesemondónk : „..Há, belevágott a búzába a Rózsi, belevágott a Mari is, de mikor a Rebeka suhintott egyet, a búzatábla nagyot csendült. Na, a nagy csengetést meg meg is hallotta a hétfejű sárkány, a búza gazdája.
- Hú - azt mondja -, hát má’ meg Rebeka itt van!
Mert úgy tudjátok meg, hogy az öreganyja megjósolta neki, hogy egy Rebeka nevű lyány okozza a vesztit.
- Hát - aszongya - az Istenit má’ ennek, hát Rebeka, há’ nemrég még borsószem vótál az anyád hasába, most meg má’ a búzatáblámba vagy!”
Kapás Gyurinál így beszél a dühös sárkány: „Beültek a csónakba, s a víz közepe felé jártak, amikor jött nagy dühösen a sárkány:
- Ej, Rebeka, elvitted a káposztámat! Jössz te még ide, s egyszer csak elfoglak. S akkor mindenért leszámolok veled.
- Vagy én teveled! – mondta Rebeka, s azzal kilépett a partra.”
Hacsi Pannánál: „Leszaladt a kertbe, na, itt már Rebeka járt, na egyenesen szaladt a folyópartra, a révész meg má’ akkor visszaért.
- Te, nem láttad-e itt Rebekát?
- Nem láttam én!
No de ahogy túlnéz a partra, hát má’ Rebeka ott integet neki a káposztafejjel.
- Te Rebeka! Te, hát majdnem tűzre vetettem miattad a lyányomat, elloptad a világító káposztafejemet, na jössz még az én országomba! De akkor leszámolok veled!
Na, Rebeka el is szaladt a káposztafejjel, de még visszakiáltott:
- Jövök is, mert még a béremet nem fizetted ki!”
A mezőbándi mesemondó önmagát is beleszőtte a mesébe, mondanivalóját, ti. hogy miért nincsenek sárkányok, „hitelesítette” saját személyével: „Nem is látta soha senki többet a sárkányt, még én sem. A király pedig leányával fogta Rebekát, férjhez adta a szomszéd király fiához, aki már rég könyörgött, hogy legyen a felesége. Rebeka királyné lett, a két testvérét pedig odaadták mellé. Ő nem állt bosszút a testvérein, azok se áskálódtak többet. Rebeka férjhez adta őket egy kocsishoz meg egy lovászhoz, s az óta mindnyájan boldogan élnek, ha meg nem haltak.
Hacsi Panna máshol meséli bele magát, nem a sárkányok „eltűnésénél”, az általános „tudás” a mese szerint: „Na, hát azóta sárkányt a környéken senki se látott. A király meg szavát meg nem másította, Rebekát lányává fogadta. Esztendőre férjhez adta, hozzáadta a szomszéd királyfihoz, meg a királyságát is átadta Rebekának meg az urának…
Aki szeretne több, Nagy Olga gyűjtötte népmesét olvasni, annak ajánljuk ezeket a könyveket:
Nagy Olga: A Nap húga meg a pakulár. Marosmenti, kalotaszegi és mezőségi mesék. Kolozsvár 1973.
Nagy Olga: A szegény ember táltos tehene. Mérai népmesék. Kolozsvár 1976.
Nagy Olga: Zöldmezőszárnya. Marosszentkirályi cigány népmesék. Bp. 1978.
Nagy Olga: A havasi sátoros. Dávid Gyula meséi. Bp. 1988.
Nagy Olga: Villási, a táltosfiú. Mezőbándi, szucsági és mérai cigány népmesék. Bp. 1996.
Nagy Olga: – Vöő Gabriella (szerk): Havasok mesemondója. Jakab István meséi. ÚMNGy XXVI. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004.
