A táncházmozgalom folklórgyűjtői hamar rájöttek, hogy a főleg tudományos céllal megrendezett gyűjtések sokszor steril, irányított kivágatai a valóban hagyományos folklórnak. Ezért legtöbben egyszerű felvevő készülékeikkel nekiláttak, hogy saját környezetében rögzítsék a még élő hagyományt és mindenféle külső beavatkozás, kérdés, instrukció nélkül vegyék szalagra a különböző folklóreseményeket.
Jelen gyűjtésünk is így készült egy belső-mezőségi faluban, Visában, ahol akkoriban még a lakodalom minden mozzanatát a vidékre jellemző vonósbanda kísérte. A felvétel a zenekar közelében készült, ezért jól kivehető a két hegedű, a két brácsa és a nagybőgő játékának minden apró eleme. Emiatt olyan érzés hallgatni, mintha csak nekünk muzsikálna Mácsingó Ignác és bandája. Ebben az esetben Könczei Árpád gyűjtő – valószínűleg a magnókazetta szűk időkerete miatt – igyekezett a folklóresemény legfontosabbnak vélt zenés mozzanatait felvenni, ezért ezekből a felvételekből nem állapítható meg, hogy egy-egy zenei folyamat pontosan a lakodalom mely pontján hangzott el. E helyszíni válogatásnak köszönhető azonban, hogy így több mint egy órányi értékes zenei anyagot hallgathatunk.
Érdekes a gyűjtés 6. ciklusa, ahol a sűrű legényes, sűrű csárdás, majd ismét sűrű legényes táncok váltakozása első ránézésre sem mondható hagyományosnak. A magyarázatot a háttérzajokból előszűrődő parancsszavakban találjuk, amikből arra következtethetünk, hogy a násznép férfi tagjai versengtek, vagy talán a vőlegénynek kellett tánctudását, a zenekar előtti táncparketten bizonyítania. Bármi is volt az oka, az biztos, hogy a zenekar jól állta a sarat, és kiválóan, szinte egy emberként követte le a mulató násznép kívánságait.