Lovas Kata kedvenc időtöltését, a varrást választotta hivatásának. 1973-ban szerzett diplomát textil üzemmérnökként. Viseletekkel a Fiatalok Népművészeti Stúdiójában kezdett el foglalkozni.
Attól kezdve saját tervezésű, a hagyományos népi szabásokon alapuló, de a kor divatjának megfelelő ruhákat készített. 1983-ban nyerte el a Népművészet Ifjú Mestere címet. 1984-ben családjával Magyarlukafára költözött. 1990 óta a Magyarlukafai Néprajzi Műhely munkáját szervezte és irányította, ahol többféle kézműves mesterséget is tanított. A Kaptár Egyesület egyik alapítója tagja, 1992-től vezetője volt.
Lovas Kata mintegy 30 évvel előzte meg korát. 1984-ben, amikor még mindenki vidékről a városokba kívánkozott, ő családjával Magyarlukafára, egy olyan településre költözött, ahol még csatornázás sem volt. Leköltöztek, hogy alkothassanak. De ennél jóval többet tettek: vezették a táborokat, szervezték a helyi kulturális életet, valamint a nemzetközi érdeklődést is kiváltó búcsút. Az általuk végzett közművelődési tevékenység eredményeként színes programkínálatot hoztak létre a településen a színházi előadásoktól a táncházakon át a kiállításokig, kézműves vásárokig - a munkába a magyarlukafai lakosságot is bevonva. A tájházban élő múzeumot hoztak létre, amivel helyet adtak a hagyományok újbóli élővé tételére: lehetett szőni-fonni, korongolni, kosarat fonni, faragni, megtapasztalhatóvá vált a falu élete. A füstöskonyha helyén például étkezőt alakítottak ki.
Már akkor megfogalmazták és kimondták, hogy az ökológia a jövő tudománya. „A népi kultúrában rejlő organikus jelleg a modern biológia és technika ismeretében modell lehet az új környezetformálás felé.” (Tarján Gábor: Hagyomány-Közösség-Kézművesség in Bodor Ferenc: Nomád nemzedék p136, 1981, Népművelési Intézet)
További információ:
Magyar Népi Iparművészeti Múzeum
1011 Budapest, Fő utca 6.
(+36) 30 615 4134