Szenik Ilona az erdélyi népzenekutatásnak az 1950-es évektől kezdve tevékenykedő nagyjai (Jagamas János, Almási István, Kallós Zoltán) közé tartozik. Munkásságában a gyűjtés, felsőfokú oktatás és tudományos feldolgozás harmonikus egységet képezett. Kolozsvári zeneakadémista diákjai közül hivatásos népzenekutatók és műkedvelő gyűjtők kerültek ki, akik tőle tanulták a csoportos gyűjtőmunka módszerét, a népzene lejegyzésének és tudományos értelmezésének módozatait. Bartók után ő az a magyar népzenekutató, akinek román népzenei kutatásait a román etnomuzikológia messzemenően elismeri és kiemelkedőnek tartja. Teljes népzenei gyűjteményének kiadását legidősebb és legfiatalabb népzenekutató tanítványa, Pávai István és Gergely Zoltán szerkesztette.
Bemutatja Richter Pál zenetörténész, a BTK Zenetudományi Intézet igazgatója és a szerkesztők.
Kiadta a Román Akadémia Kolozsvári Folklór Archívuma, a BTK Zenetudományi Intézet és a Hagyományok Háza.