A napjainkban kizárólag paszománynak nevezett, arany-, ezüst-, selyem-, gyapjú- vagy pamutszálakból készített, ruhák és bútorok díszítésére szolgáló szalagok, zsinórok, gombok, rojtok és bojtok mesterei voltak egykoron a gombkötők és a paszományosok. A ma már csak paszományosként számon tartott szakma 1872 előtt három (rokon) mesterségre tagolódott. A XV-XVII. században kialakuló, magyar mesterségnek számító gombkötő (v. magyar gombkötő) céhek tagjai a ruhák zsinórgombolóit, gombjait, a ruhapaszományosok (v. német gombkötők, műtakácsok) azok szövött szalagjait (a tulajdonképpeni paszományokat), míg a bútorpaszományosok a lakberendezési tárgyak (függönyök, terítők, bútorok) díszítményeit készítették.
Dr. Hajdu Tamás a gombkötőként több címet is kapott: Népművészet Ifjú Mestere, Népi Iparművész, munkáival Gránátalma-díjat is nyert. Magánemberként a Tinódi gimnázium latin-történelem szakos tanára, a történelemtudomány kandidátusa.
Ifjúkorában a katonai egyenruhák történetét kutatva kezdett el az azok díszítményeit előállító gombkötő mesterséggel foglalkozni, majd Debrecenbe kerülve keresett meg idősebb mestereket, hogy megtanulja a szakmát. Doktori disszertációját viselettörténetből, a debreceni férfiruházat történetéből írta, amihez szervesen kapcsolódott az egykor igazi magyar szakmának számító gombkötés. A XX. századi polgári magyar öltözet, a kis magyar dísz(ruha)/magyar zakó/magyar úri viselet/magyar szmoking vagy közismertebb nevén a Bocskai/Bocskay-ruha (bocskai) történetét bemutató könyve „A kismagyar” 2008-ban jelent meg.
Dr. Hajdu Tamás ma is kézzel köti a gombot, sodorja a fonalat, horgol és állítja össze a vitézkötést is.
A gombkötő szakma történetét bemutató előadása után a gyakorlatban is kipróbálhatjuk vele a zsinórgombolók készítését.
Foglalkozás díja: 5 000 Ft/fő (amely tartalmazza az alapanyag/eszköz használat költségét, és az előadó díját)
További információ:
Magyar Népi Iparművészeti Múzeum
(+ 36) 70 377 2236