A teker­őlantról

A tekerőlant történetéről nem sok feljegyzés maradt, népi hagyománya sem teljesen ismert. Máig sem tisztázott, hogyan és mikor jutott Magyarországra, milyen változásokon ment keresztül. Népi használatáról – mások mellett – Bartók Béla és Lajtha László is szólt, Tömörkény István, Csanádi Imre és Csoóri Sándor pedig a szépirodalomban is megörökítette.

Az 1970-es évek elején Magyarországon is, Európában is feltűnő figyelem fordult a népi hangszerek, s közöttük a tekerőlant felé. Az 1970-es évek elején a táncházak kedvelt hangszere lett, s azóta bővül játékosainak köre. A szerző akkor kezdett ezzel a hangszerrel foglalkozni, és gyűjtőként beberangolta az Alföldet. A kötet hosszú, kiterjedt vizsgálódás eredményeit tartalmazza tanulmányfüzér formájában. Előbb tájegységenként taglalja a hangszer történetének és néprajzának, zeneiségének kérdéseit, majd Kárpát-medencei, illetve kelet-európai emlékeit és megnyilvánulásait veszi sorba. Térképek, fotók, kották és a mellékelt CD-n archív és mai hangfelvételek teszik szemléletesebbé. Irodalomjegyzék, hanglemezjegyzék, német nyelvű összefoglaló zárja a kötetet.