A tánc­ház saj­tó­ja

Újságcikkek, levelek és egyéb írások segítségével megkíséreljük felidézni az 1970-es évek elejének nyüzsgő, forrongó, vitákkal és munkával terhes időszakát, amelynek eredményképpen kialakult és kiszélesedett a táncházmozgalom, megújult a színpadinéptánc-mozgalom. A lázas viták, álproblémázások mögött nagyon kemény és elkötelezett munka folyt, amelynek menetét, irányát jelentős mértékben meghatározta és segítette a magyar népzenekutatás. Vargyas Lajos és csoportja, különösképpen pedig Martin György már a kezdetekkor felfigyeltek az induló mozgalomra, és jórészt még publikálatlan kutatási eredményeik önzetlen átengedésével teljes erejükkel támogatták. A Martin György javasolta tanulási módszereket Tímár Sándor vezette be és vitte diadalra a Bartók Együttesben. A néptáncok társastáncként való megtanításában Tímár Sándor élenjáró mesterré vált, az általa kidolgozott módszerek az egész mozgalom hajtómotorjává váltak. A kialakuló hangszeres együttesek klubjaiban összeverődött fiatalság mind a népzene eredeti formáit, mind a hagyományhoz kapcsolódó énekelt költészetet megkedvelte, s lelkesedésükkel a táncosokat, zenészeket mind rendszeresebb kutatómunkára, repertoárjuk kiszélesítésére ösztönözve egy újszerű szórakozási forma, a táncház kialakítója lett. A Vitányi Iván vezette Népművelési Intézetben megindulhattak a táncházvezetői tanfolyamok, amelyek a Kassák-klub nyári táboraival összekapcsolódva az egész országban, sőt kis idő elteltével a határokon túlra is elterjesztették a népzene-néptánc elsajátításának új módszereit.