A Magyar Állami Népi Együttes újabb káprázatos táncprodukcióval rukkolt elő május 7-én a Hagyományok Házában. Az Édeskeserű című Erdély-antológiáról Kelemen László, a mű zenei szerkesztője mesélt.
Az 1970es években indult táncházmozgalom egy nemzedék figyelmét irányította Erdély párját ritkítóan gazdag tánc- és zenekultúrájára, amely generációkon átöröklődve megélte a XX. századot. Az Édeskeserű ebből a kincsestárból válogat, s egyben választ keres az örök, mindannyiunk számára feltehető kérdésre: szülőföldünk és múltunk elhagyása annak elvesztését is jelentie egyben.
- Az Édeskeserű szerves része a nálunk hosszú évek óta tartó alkotói folyamatnak, amely korszerű folklórértelmezésével, a színház eszközeinek alkalmazásával, makacs következetességgel mutat rá újra és újra gyökereinkre, hagyományos kultúránk fontosságára - kezdte Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója.
Az előadás kiindulási pontja a szülőföldjét elhagyó ember, aki a világba kiáltja indokait, miért nem tud tovább hazájában élni. Az idegen környezetben sokféleképpen alakulnak a sorsok, a boldogságát soha meg nem lelőtől a másik végletig, az új otthonra talált emberig minden előfordul. Egy biztos, a közösség, amit az ember hátrahagy, virtuálissá válik, és nem segíti többé a belőle kiszakadt tagot. Ez kihat az ember érzelmi életére és egész létezésére. - Az előadásunk üzenete, hogy aki csak teheti, ne menjen el otthonról, és ha már elment, őrizze, mint a Bibliát, mindazt, amit saját közösségétől kapott, különben elvész. A túlélés egyetlen esélye, ha elszakíthatatlanul ragaszkodunk gyökereinkhez, legalább hagyományaink, kultúránk gyakorlásán keresztül, mert az megtart minket.
FE