Ma­gyar né­pi ének­is­ko­la I.

Negyedik, javított kiadás

A paraszti társadalomban természetes volt, hogy a gyermekektől kezdve a legidősebb korosztályokig szinte mindenki tudott énekelni, a zene, a népdal születésüktől kezdve végigkísérte életüket. Sajnos ez már a múlté, a modern ember alig énekel. A régi falusi közösségekben a dal szájról szájra szállt, vagyis hallás útján terjedt, ma már azonban a népzenét is csak tudatos tanuIással lehet életre kelteni.Ezt a tanulási módot kíséreljük meg alkalmazni a mai élet szabta keretek között úgy, hogy a mellékelt lemezek hallgatásával sajátítjuk el a dalokat. A tanulás alapja tehát az eredeti hangzó forrás, melyet a csatolt kották csupán kiegészítenek, magyaráznak. Bartók Béla szerint ugyanis „bizonyos hangadásban, hangszínben, tempóban és sok más apróságban megnyilvánuló előadásmódok nagyon jellemző hozzátartozói a népi zenének: tehát nem csupán a dallam leírható hangjai a fontosak, hanem a dallam előadásával járó sok egyéb tulajdonság is, mint a dallam megjelenítő eszközei”.