Du­nán­tú­li tán­cok és dal­la­mok

Lajtha László (1892–1963) a huszadik századi zenetudomány kiemelkedő képviselője, nemcsak jelentős zeneszerző volt, hanem a magyar népzenekutatás nagy alakja is. Bartók és Kodály elvei és módszerei alapján folytatta a gyűjtőmunkát, népzenei monográfiái egy-egy terület teljes zenei hagyományát, a zenei jelenségek feltárását nyújtják. Életében megjelent utolsó kötetében a Dunántúlon gyűjtött táncokat és dallamokat rendszerezte. A gyűjtés anyagából általa összeállított második kötetet már nem tudta befejezni. Ezt a második kötetet jelentette meg a Hagyományok Háza 2005-ben a Népzenei monográfiák VI. köteteként.

Dunántúli táncok és dallamok c. dupla CD Lajtha eredeti népzenei gyűjtéséből tartalmaz 109 hangszeres dallamot. A Németh István által összeállított válogatás is a szerző eredeti szándékát váltja valóra. A monográfiákat Lajtha hanglemezmelléklettel tervezte, de az akkori technika ezt még nagyon nehézkesen sem tudta megoldani. (Előbb a Patria-lemezek jelentek meg kották nélkül, majd később a lejegyzések hanglemezek nélkül). A Sopron és Vas megyéből származó felvételek mind a már 1962-ben közreadott első, mind a második kötet hangzóanyagát tartalmazzák, tehát a teljes dunántúli gyűjtés Lajtha által közlésre érdemesnek tartott színe-javát. Ezek a felvételek nem csupán azt teszi lehetővé, hogy eredeti hangzásban is tanulmányozhassuk a lejegyzett darabokat, hanem azt is, hogy a Lajtha-csoport lejegyzéseit mai tapasztalatok alapján újra megvizsgálhassuk, és akár gyakorlati, akár oktatási célzattal új lejegyzéseket készíthessünk.