A folk­lo­ris­ta Vi­kár Bé­la

1896-ban készítette az első magyar népzenei hangfelvételt, de övé az első szlovák, román, szlovén népzenei hangfelvétel készítésének érdeme is, s ezen kívül még erdélyi örmény egyházi éneklést, a székely szombatosok énekeit, valamint hagyományos városi török zenét is rögzített fonográfjával. Gyűjtései során mintegy hétezer dalt jegyzett föl füzeteiben gyorsírással. Nem kevésbé jelentős ténykedése az 1889-ben megalakult Magyar Néprajzi Társaság főtitkáraként. Finnországi gyűjtőútján a finn népköltészet közvetlen forrásból való megismerésén túl tárgygyűjtést is végzett, amellyel jelentősen gazdagította a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményeit. Műfordítói tevékenységének két kiemelkedő csúcspontja a finn Kalevala eredeti nyelvből készült első teljes magyar nyelvű fordítása és Rusztaveli Tarieljének régies grúz nyelvből magyarra való áttétele.
A Hagyományok Háza és a Néprajzi Múzeum közös fotó- és dokumentumkiállítással emlékezett 2009-ben a magyar néprajz és népdalgyűjtés akkor 150 éve született úttörőjére. A kiállítás Vikár néprajzi-folklorisztikai tevékenységét mutatta be saját és kortársai publikációiból, emlékirataiból, levelezéséből, a korabeli sajtóból vett idézeteken keresztül, mindezeket gazdag kapcsolódó fényképanyaggal és Vikár népdalfelvételeinek kottás lejegyzéseivel illusztrálva.
Jelen kiadvány a kiállítás anyagának szerkesztett, bővített változata.