Pes­ten cso­dál­hat­ják a gyer­gyói grá­nát­al­má­kat

Balázs Katalin
A Gránátalma Egyesület úri hímző asszonyainak szorgoskodását nagy elismerés illette, a vezető, Kisné
Portik Irén néprajzkutató neve határokon túl sem merülhet immár feledésbe.
Pesten csodálják a gyergyói kézimunkákat
Élményés tudásgyűjtő körúton a Gránátalma Egyesület tagjai
Évtizedes munka áll a friss élmény mögött: a Gránátalma Egyesület úrihímző asszonyainak
szorgoskodását nagy elismerés illette, a vezető, Kisné Portik Irén néprajzkutató neve határokon túl sem
merülhet immár feledésbe.
Az úrihímzések életre keltői, hasonmás munkák készítői már tavaly megtudhatták: a Hagyományok
Háza igazgatója kiállításra szánja az alkotásokat, valamint Kisné Portik Irén Szépanyám szőtte, dédanyám
varrta és hímezte kötetét is bemutatják. „Időközben a Gránátalma Egyesület munkáit többek közt
magyarországi és hazai szakemberek látogatták. Több elismerő véleményezés után egyszer csak arról
értesültünk, hogy munkáink a székely értéktár részét képezik, és felkérést is kaptam, hogy legyek a
székelyföldi értéktár bizottságnak tagja. Így az a 80 kézimunka, amit összeválogattunk, már a székely
értéktár részeként került bemutatásra a fővárosban” – idézi az előzményeket Kisné Portik Irén.
Meghívó is érkezett: „A Hagyományok Háza szeretettel meghívja önt és kedves családját az Erdélyi
gránátalmák című, a gyergyószentmiklósi Gránátalma Egyesület kiállításának megnyitóünnepségére
április 6-án 16 órára a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumba.” Szintén ezen a napon mutatták be a
Hagyományok Házában a néprajzkutató kötetét.
A meghívás bár Budapestre szólt, Kisné Portik Irén úgy tervezte meg az útvonalat, hogy az ne csak
tudásuk megosztása legyen, hanem annak gyarapítása is. Szíve szerint valamennyi gránátalmás
hímzőasszonytmagával vitte volna, ám néhányuk egészségi állapota ezt nem tette lehetővé, így
tizennégyen indultak útnak.
A néprajzkutató élménybeszámolója
„Mi már rég áhítoztunk egy olyan kirándulásra, ahol eredetiben szemlélhetjük azokat a hímzéseket,
amelyeket eddig csak mintakönyvekből ismertünk, de a pontos fotográfiák lehetővé tették elkészítésüket.
Lehetőségeinkhez hozzáigazítva, igyekeztem a legfontosabb úrihímzés gyűjtemények közt úgy
válogatni, hogy minél több tapasztalással, szakmai élménynyel térjünk haza. Ezért első megállónkat
Sárospatakra terveztem, ahol felejthetetlen órákat töltöttünk Pocsainé Eperjesi Eszter és Rádainé Bodnár
Katalin társaságában, több száz hajdani úrihímzés közelségében.
Azt a barátságos fogadtatást és ezt a szakmai nyíltságot, hat terjedelmes kötetnyi ajándékukat soha
sem tudjuk feledni, de talán megköszönni sem. Ők néhány évtizede hivatásos kutatói e szakterületnek, mi
tizenéve szabadidőnket áldozzuk rá. Hi-tünk, vallási különbözőségeink ellenére közös a cél: ezeket a
1/5 oldal www.medianezo.hu +36 20 383 1950 info@medianezo.hu
Médiafigyelés
csodálatos magyar értékeket meg kell tartani utódainknak, a nagyvilágnak.
Meglátogattuk a Sárospataki Református Kollégium Múzeumának néhány elbűvölő gyűjteményét,
csodálatos könyvtárát.
Láthattunk néhány Lorántffy Zsuzsanna és asszonyai által hímzett úrasztali kendőt, a nagyasszony
bibliáját, aláírását, valamint a nevével fémjelzett mai alkotóműhely pontos hímzéseit is.
Innen Egerbe vezetett utunk, ahol néhány elnépiesedett úrihímzésről tájékoztattak érdeklődésemkor.
Amikor az adatok felvételére került sor, akkor derült ki, hogy kettő székelyföldi eredetű. Végigfutottunk a
váron, és igyekeztünk Budapestre, mert 18 órakor zárt a Nemzeti Múzeum, és a koronázási palást
megtekintését nem hagyhattuk ki, lévén, hogy az Európa legrégebbi úrihímzésének emléke.
Ahogy nálunk mondják: zárás előtt éppe’ csak bésurrantunk, de amit akartunk, hála Istennek
megláthattuk, mert ki tudhatja, mit érünk.
Másnap reggel, hatalmas szélfújásban érkeztünk a Magyar Parlamenthez. Sajnos nem mehettünk be,
de kárpótolt egy fölöttébb korszerű eszköztárú történelmi kiállítás, ahol végre úgy éreztük, hogy
nagyszerű ajándék magyarnak lenni. Innen a könyvbemutatóra siettünk.
A székelyeket nemcsak, hogy nem felejtették el a távoli Budapesten, hanem érdeklődéssel követik
sorsuk alakulását.Vetítéssel egybekötött előadással igyekeztem viseletünk sajátosságait bemutatni.
Annak ellenére, hogy hét közepe volt, jólesett látni a fokozott érdeklődést, jeléül annak, hogy a
székelyeket nem csak, nem felejtették el a távoli Budapesten, hanem érdeklődéssel követik sorsuk
alakulását. A kérdések lassan szakmai beszélgetéssé alakultak, ami a közös tanárok, professzorok
felemlegetésével zárult, de csak azért, mert a kiállítás időpontjához értünk.
Ez volt úrihímzést készítő tevékenységünk legünnepeltebb eseménye, ahol a kétkezi munkánk
áldásától az igen meghitt pillanatok megéléséig, kézimunkáink megcsodálásában volt részünk.
A következő napon hazaindultunk, de Kecskemétem megálltunk a Ráday Múzeumnál. Míg
Sárospatakon a Tiszántúli-, itt a Dunamelléki Református Egyházkerület gyűjteményében tallóztunk. Itt
volt szerencsénk több mint 300 éves valódi selyemre hímzett skófiummal találkozni.
A többi patyolat, finom batiszt, finom gyolcsvászonra készült.
Az élmények bűvöletében Ópusztaszer felé folytattuk utunkat. Itt a reneszánsz kori panoptikumot és a
monumentális Feszti körképet csodálhatták hímző-asszonyaink. Egy 3D-s magyar történelmi filmet és a
többi kiállításokat is megnéztük. A zömében protestáns élménysor után, az aradi minoriták templomához
mentünk, ahol magyar felírat szólít imára a homlokzaton, de benn, már román nyelvű szertartás alatt
adtunk hálát eddigi élményeinkért.
Robi atya vendégszeretete azonban méltó záróakkordja volt utazásunknak. Édesanyjától, a mi lelkes
Pankánktól örökölt mély hitét és nemzeti értékeink iránti szeretetét tapasztalhattuk meg ottlétünkkor.
Isten áldja érte, mindazokkal együtt, akik munkánkat elismeréssel illették, ottlétünket megszépítették.”
Mentsük meg, hogy miénk maradjon A kiállítás május 18-ig tekinthető meg a Hagyományok Házában,
hétfőtől szombatig 10–18 óra között, a gránátalmás asszonyok munkája pedig itthon folytatódik. A
hogyan tovább kérdésre Kisné Portik Irén így felelt: „Ha rajtam múlna, én már rajzolnám is a következő
kézimunkákat, hiszen ennél nagyobb bizonyosságot nyerni arról, hogy a lehető legjobb úton járunk
2/5 oldal www.medianezo.hu +36 20 383 1950 info@medianezo.hu
Médiafigyelés
értékmentő és újrateremtő munkánkkal, nem is lehet. Persze, most előbb a tojásírás, a népiskolai oktatás,
és lassan mindenre sor kerül. Idénre remélem támogatást nyer az a táborunk, amelyben 60 új tagot
veszünk fel a Gránátalma Egyesületbe. Ez évente legalább 120 újabb, pusztulásból, feledésből kiemelt
hímzést jelent. Nem rejtjük véka alá, hogy jövőre, ha Isten éltet, mindenkinek hozni kell még egy személyt
a hímzők sorába. Ennek a nagy értékű hungarikumnak meg kell maradnia. Ami rajtunk múlik, azt tegyük is
meg. Nagy múltú, alkotó nép vagyunk, nagy értékű kultúra birtokosai, csak mi menthetjük meg mindezt a
jövőnek, mert ha nem, mások mondják majd magukénak.”
KA:Pesten sem feledkeznek meg a székelyekről
KA:Kisné Portik Irén a népviselet sajátosságait is ismertette.