Nagy László Menyegző című verse alapján

„Két emberi csillag, összeesküdve örökre a jóra, igazra.”

„Ha ki kéne választanom azt az előadást, amelyik legjobban jellemző az ezredforduló évtizedeinek magyar színpadi néptáncművészetére, a Násztánc az esélyesek között lenne.” 

(Kutszegi Csaba, Tánckritika.hu)

Mű a romlás és rombolás ellen, minden visszahúzó erő ellen, az ifjúságért.

A Magyar Állami Népi Együttes előadása Erdély központi tájegységének, a Mezőségnek vokális, zenei és táncos hagyományaiból táplálkozik. A Kolozsvártól északra húzódó terület domborzati viszonyait – lágy dombjait, sekély völgyeit – az emberi képzelet gyakran „holt tengerként” írja le. Az asszociáció nem is olyan távoli, hiszen évmilliókkal ezelőtt itt hullámzott a Pannon-tenger, melynek nyomai azonban már csak a lerakódott üledékekben érhetőek tetten.

Az előadás a Magyar Állami Népi Együttes 2013. évi észak-amerikai turnéjára készült. A műsort a társulat az Amerikai Egyesült Államok és Kanada legfontosabb városaiban, koncerttermeiben és színházaiban mutatta be New Yorktól San Franciscóig, Torontótól Miamiig.

„…nagyszerű programot mutattak be, amelyet felállva tapsolva – standing ovation – fogadott a lelkes publikum.”

Chicagói Krónika

„A műsor, melyet az együttes világhírű zenekara kísért, bámulatos ízelítőt adott a nézőknek a sokszínű magyar kultúrából…”

Hommage à Bartók Béla

Átalakuló világunkban nehéz kapaszkodót találni, mert – a korábban állandónak és változatlannak hitt – hagyományhoz való viszonyunk is megváltozott. Ennek a szükségszerű felismerésnek a jegyében keressük és megmutatjuk, amit hagyományainkból ma aktuálisnak, magunkra nézve érvényesnek, értékesnek tartunk, meghatározzuk és elhelyezzük magunkat saját nyelvünkön, a mi világunkban.

A Magyar Állami Népi Együttes Bartók-trilógia összefoglaló címmel három, egymással szorosan összefüggő táncszínházi produkciót állít a színpadra, amelynek első tétele, a Kincses Felvidék 2006-ban került először a közönség elé.