Hagyományok Háza

Gondolatok a Naplegenda margójára

Fidelio, 2008. július 9.

"Varázslatos és hátborzongató zenei világ született, amely a koreográfiák látványával párosulva lélegzetelállítóan monumentális és ugyanakkor meghitt és bensőséges" – mondja Nikola Parov az elkészült műről, és ezekből a szavakból még érezni a produkció elkészülte utáni eufória parázslását. RECENZIÓ

Azóta eltelt nyolc év, de az annak idején úttörő jellegű kezdeményezés végeredménye, a Naplegenda című táncjáték, ma is éppoly korszerű, mint volt az új ezredév kezdetén, és az eltelt évek múltán egyre kiérleltebb előadás varázslatos színházi élménnyel tölti fel a színházba járót, ha van szerencséje azt megtekinteni. Igaz, a tánckar időközbeni jelentős átszerveződése miatt most jóval kevesebb a Németh Zsuzsannáéoz, Kökény Richárdéhoz, Szappanos Tamáséhoz vagy Végső Miklóséhoz hasonló erőteljes színpadi jelenlét, Herczku Ágnes szuggesztív előadásmódja és rendkívül biztos, mindenféle színpadi űrt besugárzó megjelenése pedig továbbra is a zenei megkomponáltság elsődlegessége érzését kelti a nézőben egy hangyányit. E pár nüansztól eltekintve azonban a jelenlegi tánckar is abszolút azonosulva a mű misztikus tartalmával, kápráztatóan magas technikai képzettségével és az előadást végig beragyogó lelkesedéssel uralja a feladatot.

A Riverdance szólistájaként zenei értelemben is világutazóvá lényegült Nikola Parov számára a magyar népzene nemcsak egy a sok nemzet hatása közül. Számára a magyar népzene megtermékenyítő valóság, amellyel – honlapjának tanúsága szerint – már a 80-as évek óta folyamatos eleven kapcsolatot tart fönn a legkülönfélébb hangszeres formációk kovácsműhelyeiben (Barbaro, Zsarátnok, Nikola Parov Quartett). Nikola Parov Naplegenda-világa így érthető módon rendkívül izgalmas, markáns és modern zenei világ, amely világban a legtermészetesebb módon szólal meg székely forgatós, legényes és ritka magyar, sirató és keserves, szerb, magyar és román tánczene. Ehhez azért részben hozzáárult a Sebő Ferenc által – pl. a Hetedik című zseniális József Attila- és legényes-feldolgozásban hallhatón – kitaposott út biztonsága is.

A dinamikus, monumentális, lírai és komor hangulatú tételeket megfelelő arányban fölvonultató koreográfiák és a páratlanul szép színpadképek megalkotása – bár eleve segítik e kiváló zenék – sem kisebb bravúr, javarészt az ezért az alkotásáért 2000-ben "Az Év Alkotója" díjat nyert Mihályi Gábor komponálásában, ami egészen újszerű formavilággal gazdagította a táncművészet palettáját. Fogalmazása pontos, hatásos és közérthető egyszerre. Munkájához méltón gazdagította a művet kiváló koreográfiáival Németh Ildikó, a női táncok egyik legautentikusabb tolmácsolója, Ónodi Béla, Végső Miklós, valamint Szappanos Tamás az előadás egyik legfelejthetetlenebb, Egyedül című tételével.

A kompozíciót végül Barcsik Géza egyedien kimunkált díszlet- és látványelemei teljesítik ki, mintegy elvarázsolva nézőjét a színpadkép felett szikrázó sokakat megérintő égő "mandalával" mint Nap-motívummal, amely az előadás tételeit követve mindig új és újabb színekben és változatban ad időtlen időkeretet a látottaknak. E sokrétű hatásözön átélését követően néhány tétel biztosan felejthetetlenné lesz a befogadóban. A nyitókép szép fölvezetése és a különféle forgatós táncok kiélezett, rendkívül dinamikus előadásmódja, a Nyár van, nyár tétel játékos és erotikus töltetű sodrása, a Sirató vörösben, zöldben felejthetetlenül szép képei, az Esővárók finom líraisága Németh Idikó összetéveszthetetlen kézjegyét viselve – csak néhány kiragadott példaként – mind ilyenek, és a Rabénekben fölcsendülő ritka magyar, a legszebb magyar férfitáncunk bravúros megfogalmazásával, talán zene-mozgás-látvány viszonylatában az előadás legegységesebbre sikeredett tételeként nem létezik szív, amelyet ne dobogtatna meg.

A táncjáték válaszul sokak várakozására végre DVD-n is megjelent, a Tom-Tom Produkció - Naplegenda-menedzsment által gondozott kiadvány azonban minden körültekintés és profizmus ellenére sem képes visszaadni a színházi élmény varázslatosságát. Aki pedig nem láthatta még színházi körülmények közt, annak bizonyosan kedvet csinál e remekbeszabott előadás megtekintésére élőben is, és hallottam már olyanról is, aki annyira sajnálta, hogy véget ért, hogy mindenképp haza szeretné vinni egy kis szeletét.

Ajánlom azonban mindenekelőtt a művészeti iskolák tánc szakai számára, hogy egy igényes kiadvánnyal tudják megmutatni a növendékek számára az alkalmazott néptáncművészet egyik fontos állomását. Sőt jó volna, ha nem hiányoznék az ilyen iskolák oktatási segédanyagok polcáról a többi ilyen kiadvány sem, illetőleg, ha még több hasonló kiadvány születhetnék meg a hivatásos együtteseink műhelyében készülő jónál jobb táncszínházi előadásokból. Úgy legyen!

Volner Nagy Melinda

http://fidelio.hu/magazin_j.asp?id=13976