Megtartó örökség

Hagyományok Háza Napok Kárpátalján

KÁRPÁT INFO - 2017. 05. 18. (3. oldal)


Eszenyi Gábor

Népzenészek és néptáncoktatók, óvoda- és zenepedagógusok, kismesterségek művelői vettek részt azon a
kétnapos foglalkozássorozaton, amelyet a budapesti székhelyű Hagyományok Háza munkatársai tartottak a
Rákóczi Főiskolán. A módszertani bemutató napokon, amely a Pro Cultura Subcarpathica szervezésében jöttlétre, az előadások mellett több szekcióban – mese, tánc, ének, népzene és kézművesség – tartottak gyakorlati foglalkozásokat.

A XXI. század fiataljainak – éljenek bár falusi környezetben – már nem áll módjukban megélni a
hagyományok jelentős részét, mivel azok lassan eltűnnek a mindennapokból, kezdte köszöntőjét Orosz
Ildikó, a főiskola rektora. Azt, amibe a mai ötvenesek-hatvanosok még természetes módon beleszülettek,
az ifjabb nemzedék tagjainak újra kell tanulni. De nem szabad, hogy ez a tanulás bármilyen kényszer
hatására történjen. A hagyományok újrateremtésének, újraélesztésének csak akkor van értelme, ha az
örömet jelent mind a közönség, mind az egyén számára, hozzájárul a lelki fejlődéséhez.
A kulturális önazonosság és emlékezet olyan fontos kincs, amely nélkül a ma embere sem
boldogulhat, figyelmeztetett Grezsa István kormánybiztos. Erre talán még inkább szüksége van a külhoni
magyar nemzetrészek tagjainak. Ezért támogatta a kormánybiztosság azt a kezdeményezést, hogy
Kárpátalján fokozatosan kiépüljön a Hagyományok Háza hálózata.
Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója az immáron 16 éve működő intézmény eddigi
eredményeit taglalta: az egészséges nemzeti gondolkodás kialakításában ugyanúgy szerepet játszik, mint
például abban, hogy ma már táncházba is ugyanolyan nagy örömmel megy el sok tízezer fiatal, mint
bármelyik népszerű énekes koncertjére. El kell érni, hangsúlyozta a főigazgató, hogy hagyományainkat
ugyanolyan természetes módon használjuk. A hagyományokban rejtőző tudás nem csupán a
mindennapok során jelentkező problémákat segít megoldani, de gyógyító, lélekemelő funkciója is
jelentős. A magyar ember, ha öröme vagy bánata van, egyaránt dalra fakad…
Sándor Ildikó neves néprajzkutató nagyívű előadását annak a témának szentelte, hogy a népi
műveltség mikor és hogyan vált a közgondolkodás részévé. Bizony ez már egy közel kétszáz éves
folyamat, nem véletlen, hogy elsőként a folklórkincsünk legszebb darabjai ihlették meg reformkori
gondolkodóinkat, költőinket, íróinkat.
A táncház és a játszóházi mozgalomról szólva a szakember kiemelte: egy ilyen alkalommal nem
csupán passzív szemlélői, nézői vagyunk a produkciónak, mint egy koncert, színpadi előadás után, hanem
aktív, cselekvő részesei. Így válik, válhat a néphagyomány életünk fontos részévé.
Nem lebecsülendő az a tárgyi tudás sem, ami a néphagyományból az évszázadok során ránk
öröklődött. Gondoljunk csak a népi gyógyászat kipróbált módszereire, vagy a gazdálkodásból véve
példát, a különböző növénytársításokból származó előnyökre. Régóta bebizonyosodott, hogy az alkotó
1/2 oldal www.medianezo.hu +36 20 383 1950 info@medianezo.hu
Médiafigyelés
közösséghez tartozását megélő ember boldogabb, mint aki igazából nem tartozik sehová. Márpedig
atomizált világunkban ez a veszély sokakat fenyeget.