Nav­ra­til And­rea me­sél: Mold­vai le­gen­da­me­sék

„A világ teremtése”,

„Ádám és Evacska avagy Miért nehéz az embernek az asszonnyal?” és

„Miért kell vigyázni a borral…?”

“...tündéri realitás, vaskos irrealitás...”

Erdélyi Zsuzsanna szavai az apokrif népi vallásos epikumokról e heti mesefüzérünket is jól jellemzik. Egy ivónótát és három, a farsangi időszakban különösen időszerű történetet fűzött össze egy mesefolyammá Navratil Andrea – aki tehát most elsősorban nem mint énekes, hanem mint mesemondó mutatkozik be.

„Így farsang idején érdemes megkérdezni s válaszolni rá, hogy “Miért érdemes vigyázni a borral…?” - kezdődik egy aktuális kérdéssel a mese. Aktuális, mert január 22-én Szent Vincének, a vincellérek, szőlősgazdák védőszentjének, az év első szőlővel-borral foglalkozó jeles napját ültük.  Andrea egy Kiskunhalason tanult, Noét szerepeltető humoros bordallal folytatja, aztán jön a Moldvában gyűjtött apokrif teremtéstörténet, majd egyéb legendák, eredetmondák, hogy jó sok tudással és élménnyel felvértezve kanyarodhassunk vissza a farsangi kérdésfelvetéséhez...

Népköltészetünk egy újabban felfedezett rétege a vallásos népi epika. Az ó- és újszövetségi szövegek és az ún. apokrif evangéliumok, az egyházi tanítások keveredtek néphit-elemekkel, komoly vagy tréfás tartalmú legendameséket, hiedelemmondákat, eredetmondákat alkotva. Ezeket a népi epikumokat gyűjtötte két folklorista, és rendezte  - a bibliai könyvek  időrendje szerint – kötetté. Ez lett a sokak által ismert „Parasztbiblia”. (Lammel Annamária–Nagy Ilona: Parasztbiblia. Magyar népi biblikus történetek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1985) A könyv a Kádár-korszak vége felé nagy sikert aratott, Somogyi Győző grafikusművész illusztrálta, hanglemezen is kiadták az eredeti felvételeket (LPX 14034-35 Parasztbiblia – HUNGAROTON, 1986.).

Ezt az unikális „parasztbibiliát” sokan ismerik, olvassák, mesélnek belőle történeteket, de azt kevesen tudják, hogy Erdélyi Zsuzsanna írt elé bevezetőt.

Erdélyi Zsuzsanna maga sajnos nincs már köztünk, de munkásságát azért is ideidézhetjük, mivel nemrég ünnepeltük születésének 100. évfordulóját, és azért is, mert Navratil Andreára is nagy hatást tett  személyisége, munkássága. Mint az archaikus apokrif népi imádságok “felfedezője”, a tudomány és az általános műveltség világában is tudatosította ennek a műfajnak a létét, eredetét, nyelvi és művelődéstörténeti értékeit. De nemcsak a lírai imádságok, hanem a vallásos prózafolklór, az apokrif népi történetek gyűjtését is szorgalmazta. “A nép meglehetősen profán módon szocializálta a maga számára az Egyház eszmei alapját meghatározó szent írásokat, ill. azok kultikus hőseit.” - jelen történeteink “hőseire”, a Paradicsomban Ádámot esténként raportra hívó Jóistenre, az irigy és az Istent a tengerbe lökni akaró Luciferre, a sokat beszélő Evacskára panaszkodó Ádámra, és az újonnan teremtett bogyótól megittasuló Noéra is érthetjük e szavakat.

A mese (legendamese) és a monda (eredetmonda) két külön népköltészeti műfaj, de néha elemeik keverednek vagy szinte teljesen összeolvadnak, mint ebben az esetben is. A legendamesék szereplői általában a Jóisten, Krisztus urunk, Szent Péter, Lucifer, Ádám, Éva, Noé stb., a történet tanító jellegű és novellisztikus. Az eredetmondákban ugyanezeknek a főszereplőknek a tettei teremtést, alkotást, a meglévő világ gazdagítását vagy éppen megváltoztatását eredményezik, és az elbeszélés szerkezete is e gondolatnak van alárendelve. Az Isten és az ördög együttes működése, versengése olyan motívum, amely miatt “A világ teremtése”című történetet a dualisztikus eredetmagyarázó monda műfajába sorolhatjuk inkább, mint a legendamesék közé. (Lásd: ITT) 

A magyar folkór is nagy számban ismer olyan eredetmondákat vagy eredetmagyarázó mondákat, melyben egy-egy természeti jelenség, növény vagy állat milyenségét, egy-egy tulajdonságának feltételezett eredetét mondják el. Itt, e heti mesénkben például a paradicsomkerti történések, Ádám és Evacska különbözőségének oka, a férfi által a nőben nehezen viselhetőnek, avagy rossznak látott tulajdonság “eredete” kap hangsúlyt. A moldvai hagyomány szerint paradicsomkerti állatok - madár, macska, files (nyúl) – egy-egy vércseppjéből lett először csipkebokor (rózsabokor),  majd abból az asszony, aki így ezen állatok tulajdonságait “örökölte”. De ugyanígy a bor, illetve a boros ember viselkedésének eredete is transzcendens-mágikus magyarázatot nyer: Noé botjából hajt majd ki az első szőlővessző – ami (a biológus végzettségű Navratil Andrea egyéni szövegváltozatában az Úristen még erről is tájékoztatja Noét) tele van C-vitaminnal, antioxidánssal. Realitás és irrealitás itt is összefonódik, mert a bor hatását “keverékital”-voltával indokolja a szöveg:  háromféle állat vére keveredett annak idején Noé botjára, amiből az első szőlőtőke lett. Azóta, ha három pohárral iszunk, az első poharat még a Jóistenre emeljük, és “elkezdünk csirikkolni, beszélgetni, mint a madarak”, ha a második poharat is “legurgyantjuk”, akkor már az oroszlán vére jön elő, de a harmadik után már “elterülünk, mint a disznók”...

A legendamesék csoportjáról lásd a Magyar Néprajzi Lexikon szócikkét.

Az elhangzott legendamesékhez nagyon hasonló bibliai történetek, az apokrif népi epikum egyes alkotásai megtalálhatóak a Parasztbiblia gyűjteményében is. Aki a mesevideót, Andrea egyéni változatait össze szeretné vetni más szövegvariánssal is, annak ajánljuk ezeket az olvasmányokat:

A világ teremtése. Lammel A – Nagy I.: Parasztbiblia. Gondolat, Bp, 1985. 42-44.

Botját a véribe belékeverte. Lammel A – Nagy I.: Parasztbiblia. Gondolat, Bp, 1985. 115-116.

Akit részletesebben érdekel a Parasztbiblia és világa, annak ajánljuk ezt az archív felvételekkel és animációval tarkított dokumentumfilmet, amiben maguk a gyűjtők-alkotók, Nagy Ilona és Lammel Annamária beszélnek munkájukról.

A bordalok, ivónóták eredetéről, dallamvilágáról, köztük a felvételünkön is elhangzott, Mikor Noé a szőlőt ültette… kezdetű félnépi ivónótáról Bodor Anikó írt tanulmányt, ITT olvasható.